L’uomo dilettante. Ha a dilettáns szónak nem a mai, pejoratív értelmét – rossz, hozzá nem értő, pancser, amatőr – hanem a reneszánszban kialakult eredeti „műkedvelő ember, aki egyszerre befogad és alkot” jelentését vesszük, akkor közelíthetjük meg legjobban Kocsis András Sándor hedonista életszeretetét és alkotóvágyát, amivel most műveken keresztül mutatja meg eddig kevesek által ismert hobbyját. Ő ugyanis nem szobrász és nem fotóművész, már ami a hivatását és tanult mesterségét illeti. Ő könyvkiadó.
Aki egy kicsit is ismeri a Kossuth Könyvkiadó rendszerváltás előtti és utáni profilját, az tudja igazán értékelni azt a menedzser szemléletű, kreatív munkát, amit Kocsis András Sándor, a Kossuth Könyvkiadó Zrt. jelenlegi elnök-
vezérigazgatójának a tevékenysége fémjelez. Miként lett az egykor szinte kizárólag politikai irodalmat kiadó pár év alatt a könyvszakma vezető tényezője szépirodalmi, ismeretterjesztő és művészeti kiadványokkal, cd-romokkal, hangoskönyvekkel, s mára már az e-book éllovasai között is jelen van. Ennek a kiadói csoportnak része a Fejtő Ferenc, a Toldy Ferenc és az Örkény István könyvesbolt – ez utóbbiban a Cultiris Kulturális Képügynökséggel és Galériával –, továbbá a Ventus és a Noran Libro Könyvkiadó Kft.
Kocsis András Sándor nem elégszik meg ennyi munkával; szabad vegyértékeivel maga is amatőr alkotó ember. Az amatőr jelen esetben azt jelenti, hogy sem a szobrászatot, sem a fotózást nem tanulta, műkedvelése mégis művészi produktumok létrehozására emelte őt. Az életnagyságnál valamivel kisebb bronz portréihoz egyesek modellt ültek, másokat fotók alapján mintázott meg. Realista igényű, egy egész picit a karikatúrába hajló arcmások ezek, többé-kevésbé jól eltalálva a modell jellegzetes vonásait, karakterét. A kiállító helyen sajnos meglehetős zsúfoltan sorjáznak a posztamensekre helyezett fejek, így szembeötlő, hogy szinte mindegyikük ugyanazzal a kissé hátrahajló és oldalra billenő fejtartással lett ábrázolva, ami bizonyos modorosságra utal az alkotó részéről. De a tekintetek élők!
Csányi Vilmos etológus, író, aki a maga portréja előtt mondta el a megnyitó szavakat, ő is arról beszélt, mennyire
fontos még az állatvilágban, akár a halaknál is, hogy lássák a másik szemeit. A szemek ugyanis sok mindent
elárulnak a másik szándékairól. Még a hátat fordító fejet látva is odaképzeli az ember a másik arcát, azt a
felületünket, amely 250–300 jelet képes küldeni felénk. A művészek azért olyan érzékenyek a tekintetre, az arc
finomságaira.
Kocsis András Sándor fotóin is fontos szerepe van a tekintetnek. Felvételei külföldi, számunkra egzotikus helyeken
készültek, de a képszerkesztés, képkivágás jól mutatja, hogy szándéka elsősorban nem a szenzációkeresés, hanem
a jellemábrázolás. Nagy totálokat leginkább színes embercsoportok fényképezésénél használ, de a portrékat közeli
és szűk közeli képeken szereti bemutatni, hogy aztán ezek a tekintetek lépjenek kontextusba a szemlélővel.
Humanista szeretettel kezeli a kamerát, mintázza a fejeket, és boldog, hogy megmutathat valamit, amihez az ő
szemein keresztül jut el a szemlélő. Jó, hogy vannak még manapság is ilyen reneszánsz típusú „dilettáns” alkotók,
akikből a napi munka rohanása nem ölte ki a szabadidő csendes, értelmes, aktív eltöltésének vágyát.