Minél magabiztosabbak voltak (?) politikusok, országvezetők, annál inkább nyomot akartak hagyni maguk után. Mindig is nagy volt a tolongás a világban a történelem lapjaira való feliratkozáshoz. Lettek is bevésett nevek, tanulsággal szolgáló olvasmánnyá, sőt tananyaggá lényegült szereplői a viharos évezredeknek.
A mi viktátorunk jó eséllyel jut majd egy kurta bekezdéshez (valahol), de bizton állítható, hogy nem abban a kontextusban, amiben szeretne fényeskedni a történetírás lapjain.
Amikor már Kelebiától Hegyeshalomig ér a fűtött gyepszőnyegű stadionok sora, és szellemkisvasút csattog a határban, be van ígérve az ország közepére az új atomreaktor, meg a 2400 év alatt megtérülő Budapest–Belgrád vasútvonal, amikor egy év alatt 16 százalékkal sikerül növelni az államadósságot, akkor a korona ékkövére is érdemes lesz majd figyelni.
A Nemzeti Hauszmann Program (mit is érne az NHP „nemzeti” jelző nélkül?!) néven futó, mindent elsöprő biznisz az igazi „vakulj, paraszt!”-projekt.
Mostanában kapcsolt teljes gőzre a már 2014 óta létező NHP: a múlt év utolsó hónapjaitól hetente kapjuk az új és újabb híradásokat, hogy mi mindent organizál a Várkapitányság Zrt. Mert mint mondják: «Az elmúlt több mint hatvan évben a budai Vár kiszakadt a város szövetéből, egyfajta díszletté vált. A Várkapitányság Zrt. irányításával zajló Nemzeti Hauszmann Program célja, hogy a budai Vár több legyen, mint turisztikai látványosság, ezért „a világ legszebb fővárosának legszebb városrészét” visszaadják (kinek is? – a szerk.) a magyar embereknek.»
Azt már tudható, hogy aki mer nagyot álmodni, az a hivatala erkélyéről lába alatt láthatja birtoka fővárosát, mi több „A Várgondnokság Nonprofit Kft. összesen 38 műtárgyat (34 festményt és 4 szobrot) kölcsönzött ki a Szépművészeti Múzeumból 2018. november 28-tól egészen 2023. december 31-ig. A műtárgyak tárolási helye a kölcsönzés időtartama alatt a budapesti Színház utca 5–7., vagyis a Karmelita-kolostor, az új miniszterelnöki iroda.”
És nincsen megállás – egészen a citadelláig nyújtózik az építési láz. Ha a Várkert-bazár beruházás volt a referencia, akkor van helye aggodalomnak, hogy a közpénz-százezermilliókból mi is készül, kik által és hogyan a „magyarembereknek”. Az máris kiderült szorgos oknyomozó újságírók jóvoltából, hogy itt-ott bizony pályáztatás nélkül, cimborák az építők. Iszonyú pénzekről van szó, összességében olyan 260 000 millió forintról. Nagy lehetőségek, így kell turbó üzemmódban a „nagy építő” szerepében talán az utolsó – már a látszatra sem figyelő – pénzkinyerési akciót bonyolítani. Mindenesetre a Nemzeti Hauszmann Program 2030-ig szól. A terv optimista, ám amit most mutat, az inkább „a lehető leggyorsabban legtöbbet nyerni” opciónak látszik. Lifttel, várgarázzsal, szőlőskertekkel, vagy anélkül, a Levéltár tornyával és a Széchényi Könyvtárral, ami ki tudja, miféle sorsra jut.
Mindazonáltal: Mészáros Lőrinc, Garancsi István, Tiborcz István, de még Fodor Gergely, Madaras Bence és Balla Zsolt neve sem biztos, hogy bevésődik a történelemkönyvek lapjaira, még ha az általuk szolgált nagyúr elérhet is némi kétes dicsőséget.