Navalnij elrabolt holtteste 

(Kárpáti Iván jegyzete) Ismerjük ezt az eljárást, a világon mindenütt volt rá példa, évezredekre visszamenőleg. Nem elég az ellenfelet elpusztítani, az sem mindegy, mi legyen a testével. Talán még erősebb üzenet a többieknek.

A Gulágra küldött, ott megkínzott és megsemmisített Alekszej Navalnij földi maradványaira egyelőre hiába várnak hozzátartozói. Igazából mindegy is, hogy van-e praktikus oka a színjátéknak. Putyin azt üzeni: még a halál sem szabadít fel.

  1. június 16-án hajnalban három embert vezettek elő a Kisfogház udvarára a pesti Kozma utcában: Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst. Először a forradalom miniszterelnökét akasztotta fel a hóhér, majd következett Maléter és Gimes. Ott helyben elásták őket, kátránypapírba göngyölve, összedrótozva. 1961-ben ugyanilyen sunyin kihantolták a testeket, átvitték az Új köztemető egyik eldugott szegletébe, ahol arccal lefelé, hamis nevek alatt újra elásták őket. 1989-ig kellett várni, hogy méltó módon nyugodhassanak.

Egyik rendszer sem tart örökké. Navalnij halála nem holnap fogja bedönteni, amit Putyin és KGB-s sleppje évtizedek alatt felépített. De eljön a nap, amikor egy másik generációnak erőt adhat az a bátorság, amivel Navalnij visszatért Oroszországba, bár pontosan tudta, hogy a halálba megy.

A világnak az a része, amihez mi egyelőre még hivatalosan tartozunk, elítéli ennek a putyini szörnyállamnak a brutalitását és cinizmusát. A jelenlegi magyar miniszterelnök, aki egykoron Nagy Imre felravatalozott koporsója mellől szónokolt a Hősök terén és elzavarni készült az akkor már jó ideje szedelődzködő szovjeteket, most hallgat. Elárulta önmagát is.