Sosem lesz tisztességes rend Győr egyik történelmi-műemléki magjában, a Bécsi-kapu téren és környékén?! Évek óta „fúrnak-faragnak” ott, az ember csak ámul-bámul az elképesztő hozzáértésen, aztán miután időről-időre elvonulnak a szakemberek, a fejét fogva dohog az arra járó az eredmény láttán. Íme:
Csillagászati összeget költöttek a győri Bécsi-kapu tér fölújítására a múlt öt évben. Mielőtt (meglehetősen nehezen tisztán tartható) díszburkolatot kapott volna, fölújították alatta a közműhálózatot, hogy aztán jó ideig ne kelljen hozzányúlni a kőlapokhoz. Pár héttel ezelőtt mégis csak föl kellett bontani, mert megrepedezett a díszburkolat alatti betonfelület. Ma már nem látszik a beavatkozás helye sem.
Nemrégiben a belvárosi gépkocsi-forgalom csillapítása céljából létesített Bécsi-kapu téri sorompókat kellett javítani; apróság, az arra járók az ilyesmit jóformán észre sem veszik.
A Győr mindeddig leghozzáértőbb, városát történelmi léptékben fejlesztő polgármesterének, Zechmeister Károlynak a nevét viselő utca Bécsi-kapu téri torkolatában lévő buszmegállót tervező is megéri ám a pénzét, nem is keveset. Jó három év fél évvel ezelőtt, 2017. november 14-én írta az Infovilág az ott történtekről:
Sírnak a fák a győri Zechmeister utcán, a Rába-parttal, a kettős Rába-híddal szemben. Zokogásuk áthallik a gyilkos fűrészgépek sivításán. Rettenetes végítéletet mondott ki rá valaki a város zöldjéért felelős (?) ügyosztályon, ki tudja, kinek az utasítására.
Legalább tíz méter magas, meglehetősen ágas-bogas fákról van szó, amelyeknek ágait tőből elmetszi a gép. Akik a gépet kezelik, nem tudják, ki rendelte el a sokakat megbotránkoztató fairtást a pompás barokk karmelita templom és a valamikori rendház (évtizedek óta szálloda) tövében. A levágott ágaknak semmi bajuk (lásd a fényképeket!), a tőből kivágott törzsek egészségesek, mint a makk. A Rába-szer fái évtizedek óta enyhet adó árnnyal ajándékozták meg déltől napnyugtáig ezt a szép útszakaszt, fölszívták a velük szemben kialakított autóparkoló benzinbűzét, ernyőt tartottak a záporban megtorpanók fölé, jótékony zöldjükkel nyugtatták az elképesztően ritkán járó győri buszokra várakozók türelmetlenségét, lombjaik alatt kellemes beszélgetésre sarkalltak ismerőst, ismeretlent.
Most sírnak, zokognak a győri Rába-part halálba metszett, fűrészelt ágai, törzsei. Akik vagdalják-szabdalják őket, azt mondják, utasítást, parancsot kaptak a hóhérmunkára. Munkavezető nincs velük.
Pusztán a megrökönyödött, megdöbbent győriek szomorú-megadó sóhajai és méltatlankodó szavai kísérik a fanyűvő szorgalmat. A hét végére, 2017. november 18-ra valamennyi fát kivágták.
Néhány nap óta már csak múlt időben írhatunk minderről, mivel a 750 esztendős város okos tervezői újfent a homlokukra csaptak, mert rájöttek: semmi értelme az időközben szépen megeredt, zöldellő fának a forgalmas buszmegállóban, mert valóban csak akadály. Nosza, megint jöttek a fűrészes férfiak, és tíz másodperc alatt meggyilkolták a fát. Most csak akkora maradék áll ki belőle a földből, amennyi elegendő a balesethez: aki belebotlik, az a busz alá eshet, vagy ha éppen leszáll, akkor meg járdára zuhan.
Egyik esés sem alkalmas arra, hogy meglássa: szemben, a Rába-szigeten évtizedek óta pusztul – annak ellenére, hogy tavaly novemberben megvette a város – az ország minden bizonnyal legrégebbi csónakháza…
Frissítés (2021. június 3-án, 19 óra 15-kor: miután az Infovilág a fentieket közzé tette, ma „csodát” kapott lencsevégre a szerkesztőség fotoriportere: kivágták a bokatörő facsemete-csonkot, egyúttal (micsoda okos volt valaki!) megszüntették a vízáteresztő műgyantaborítást, és leszórták márgás murvával. Most már senki sem eshet el (bár kellemetlen rálépni, sokakban bizonytalan érzést kelt), legföljebb majd az eső fogja kimosni a helyéről, és kezdődik elölről a sártaposás. Gratulálunk, bár van még néhány módszer, amivel biztonságossá tehető a buszmegálló. Ha kíváncsi rá az illetékes, kéretik fölhívni telefonon az Infovilág Szerkesztőségét.
Persze, nem ez az egyetlen haldokló műemlék a környéken. Legalább húsz alkalommal írt az Infovilág a Bécsi-kapu téri Schäffer-házkettősről, sürgetvén az állagmegóvását, fölújítását. Évekkel ezelőtt megvásárolta a műemlék saroképületet a város pillanatok alatt országosan, sőt, nemzetközileg híressé vált egyik ügyvédjének a kft.-je, feltehetően azzal a céllal, hogy valamit kezd vele, esetleg továbbadja – valószínűleg nem ingyen.
Tekintettel arra, hogy az Infovilág nem hagyta szó nélkül az ügyletet, az ügyvéd úr kft.-je 2019 karácsonya előtt köpönyeget borított a városra szégyent hozó romos épületre. Azóta is úgy áll, és bár szerkesztőségünk nem egyszer udvarias levélben kért tájékoztatást az ügyvéd úrtól (mint a Schäffer-házat is tulajdonló kft. első emberétől), választ csak egyszer kapott (nagyjából a Borkai-botrány kirobbanása körüli napokban), azóta viszont semmi sem tudható a győri végvár megmaradt bástyájába ékelődő épülettömb sorsáról. (Jó fideszes módra egyszerűen nincs tájékoztatás olyasmiről, ami kényes-kényelmetlen lehet az érdekelt számára.)
A jelek szerint a város vezetése sem törődik a Schäffer-házzal, olyannyira nem, hogy még a Bécsi-kapu térre néző szomszédságot is évek óta hagyja romlani. Régiségét bizonyítván, rozsdásodik az egykor hangulatos étterem és kávézó, a műemlék várbástya 16. századi falába ékelődött Vaskakas taverna.
Az ám, miután a jelenlegi polgármester már jártasságot szerzett az idejét múlt házszámtáblák teátrális leszerelésében népes közönség előtt, most újabb attrakciót mutathatna be a Bécsi-kapu téren, az említett Vaskakas taverna (bástya) falán, ahol egy legalább 70 esztendős házszámtábla szerénykedik a műemléket jelző márványtábla fölött. A szürke táblácska szövege: Köztársaság tér 2. Fölösleges, hiszen ezen a tájon már rég nincs köztársaság.