Kedves Marcsi, Kedves András! Nem tudok eléggé hálás lenni, hogy végre elérkezett a történelem ama digitális fordulata, amikor Ti ketten, a nemzeti gondolkodás két, mesterséges intelligenciával össze nem téveszthető emblematikus alakja, újra zászlót bontottatok, ezúttal a „virtuális tér” felszabadításáért. Külön öröm, hogy nem más kezdeményezésében, mint Orbán Viktor „Digitális Polgári Köreinek” hősies kereszteshadjáratában. Mert ha valaki, hát Ti ketten pontosan tudjátok, mit jelent digitalizálni a valóságot. (A nyitó képhez: Orbán Digitális Polgári Köre; foto: ATV.)
Marcsi, veled egy gimnáziumba jártam, egy évfolyamra, s egy társaságba. Akkoriban együtt beszélgettünk történelemről, politikáról, s együtt röhögtük ki azt a tanárunkat, aki még a Magna Chartát vagy a reformkori országgyűléseket is a szovjet–magyar barátságból igyekezett levezetni. Azóta te már beláttad egykori mestered igazát, legfeljebb a „szovjet” szót manapság az „oroszra” cserélted át, ideiglenesen, mert mit lehet tudni. Mindenesetre akkoriban még nem voltál zip-fájlba tömörített történelemhamisító. Akkor még nem volt Terror Háza, csak töredezett emlékezet, zavarba ejtő múlt és nyitott kérdések. Akkor még nem tartottad a zsidóság kiirtását „mellékes szempontnak” a világháborúban, s nem tekintetted a holokausztot a háború marginális epizódjának. S akkor még egészen biztosan képes lettél volna megkülönböztetni Pruck Pált Dózsa Lászlótól.
Marcsi, Te e közösségépítő offenzíva igazi adatbázisa vagy. Olyan vagy, mint egy végtelen kormányzati Google Drive, ahol a történelem újraírásának minden verziója megtalálható, kivéve az eredeti. Te lettél a nemzeti emlékezet digitális kurátora: ha valamit kihagytál, az nyilván nem is történt meg. A múzeumod, a Terror Háza: a múlt hazafiasan átszerkesztett verziója, nem is múzeum, inkább egy állami pendrive, amelyből csak a jóváhagyott fájlok nyithatók meg.
András, veled meg valamikor a Világosság szerkesztőségében dolgoztam. Még együtt kerestük a világ értelmét, bár ma már világos: te korán megtaláltad, és gyorsan ki is használtad. Akkor még gondolkodtál, ma már csak a hatalom visszhangkamrája vagy, filozófiai mélység nélkül, párthangszórón keresztül. Egy gondolkodási parancsfájl, amely kizárólag a NER által jóváhagyott logikai utakat futtatja. Például így nyilatkoztál: „amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája… egy politikai elképzelés végrehajtása… nemzeti érdek.” Aki ilyet leír, az nem filozófus, hanem hűségszolgálati segédlet. Az ilyet nem tanítani kell, hanem feljegyezni a kortünetek közé, „így múlik el a gondolkodás dicsősége” címszó alatt.
András, annyit talán tudsz még: a digitális világ bináris. Van egyes és nulla. Nálad ez a kettő már rég összeolvadt, s gondolkodóból hűséges feldolgozóegység lettél.
És most, hogy egyre kevésbé van valóság, amit meghamisítani kellene, teljes joggal fordultatok a virtuális tér felé. Orbán pontosan látja: a valóság már veszélyes, túl sok ott a tény. A digitális tér viszont tökéletes: bármi fölvihető, mindenki letiltható, minden komment törölhető, és ha valami mégis szúrja a szemet, egyszerűen ráírjátok: „szuverenitásvédelem”.
A Digitális Polgári Körök pedig – ahogy sejtem – éppolyan eleven közösségek lesznek, mint egy Nemzeti Konzultáció: egyirányú, költséges, és kizárólag a válaszadó nevére íródik. Elképzelem, ahogy ti ketten egy Teams-meeting keretében „nemzetileg gondolkodtok”, miközben a háttérben Orbán Viktor profilképe forog, mint egy szent ikon, körülötte kiszámlázható pixelglóriával. A „közösség” szó itt nem a párbeszédet, hanem a gondolatrendőrség felállítását jelenti. Olyan körök ezek, ahol a vélemény már előre ki van nyomtatva, csak alá kell írni, és a rendszer automatikusan elküldi a NER-cloudba.
Ez a jövő: nem gondolkodni, hanem letölteni. Az új mozgalom célja: „értelmiségi bázist építeni a digitális térben”. Ez körülbelül olyan, mint pixelből székelykaput faragni.
Kedves Marcsi, Kedves András! Ti már nem is emberek vagytok, hanem nemzeti algoritmusok, hazafiasan kódolt szkriptek a digitális lelkiismeret rendszerében.
Éppen ezért, a régi barátság emlékére tisztelettel arra kérlek benneteket, hogy támogassátok kérvényemet, s legyetek ajánlóim, miután magam is szeretnék belépni az egyes számú Digitális Polgári Körbe, közvetlenül mellétek, közvetlenül Orbán Viktor mellé, s közvetlenül Jakab Roland mellé, a HUN-REN vezérigazgatója társaságába, aki – mint nyilatkozta – a digitális innováció, az ország digitális fejlődésének támogatása érdekében fogadta el Orbán felkérését az első Digitális Polgári Körben történő részvételre. Vagyis nem a MIT (Massachusetts Institute of Technology) képzését, nem a Stanford Universityt, nem az ETH Zürich-et, nem a King’s College Londont, de még csak nem is az ELTE Informatikai Karát vagy az Óbudai Egyetem mérnök-informatikus képzését választja, hanem az első számú Digitális Polgári Kört, ahol első kézből, közvetlenül Orbán Viktortól, Rákay Philiptől, Miklósa Erikától, és Dopemantől sajátíthatja el a digitális innováció csínját-bínját.
Hej, ha én is, én is köztetek lehetnék!
Baráti segítségetekre számítva, szíves támogatásotokat előre is megköszönve, s kérésem pozitív elbírálását remélve,
üdvözlettel,
Gábor Gyuri
