Három okból született ez a jegyzet. Elsőként: Nem tartják meg az idei tokiói nyári olimpiát. Már hiányzik. Esetleg jövőre?
Másodikként: a 2024-re tervezett, párizsi centenáriumi olimpiáról egyelőre nincs prognózis. Párizs ikonikus színhely: volt, lesz, ha újra lehet. Jó lenne. Harmadikként: addig pedig, s egyáltalán; olimpiáról, párizsi hősök eposzáról, hitről, a sport csodáiról szól a „konzerv” filmes remekmű. A Tűzszekerek újra megtekintése és hátterének kutatása – szerintem – nem (egyszerűen) déja vu érzést kelt. Az eredeti élmény felfrissítésével, kiegészítésével; a történelmi eredet és háttér új sziporkáival, és a sportba meg a művészetbe vetett hit, morális erő átélésével szolgál.
Élő sportközvetítés nélkül nehéz a sportrajongót helyben maradásra bírni. Konzerv műsor van; nézhető, valami hiányzik belőle. (Analógia: egykor a seregben olyan konzervet is kaptunk, ami már a kiegyezés idején sem lehetett friss. Hatása barátra-ellenségre rémesebb volt, mint egy tojásgránáté. ) Másik gond egy hivatkozás: „a fenének sem kell, én ezt már láttam”. (Filmeknél a digitalizáció adhat alternatív befejezést; akinek nem tetszik az apokalipszis, kaphat derűs be- és lefejezést.)
Nem tévés élőmeccs kárpótlás, hanem friss reveláció lehet – mint írják: aranyérmes szórakozás és legendák történelmi leckéje – a Tűzszekerek megtekintése (online vagy dvd-formában). A neten olyan többlet érdekességek is megtalálhatók, amelyek megemelik a filmes mesterművet. Árnyalják annak címét; utalnak forrásként az angol költő Blake, továbbá Ady Endre versére. Mindezt képletesen felrakják – a mennybe igyekvő bibliai – Illés szekerére.
Negyven esztendeje forgatták, majd 1981-ben mutatták be Hugh Hudson négy Oscar-díjat nyert Chariots of Fire című alkotását. Itthon – szimplifikálva – a Tűzszekerek címet kapta. Pár napja volt a legendás zeneszerző: Vangelis 77. születésnapja; ő is megérdemli a tisztelgő emlékeztetést.
A valós személyeken és eseményen nyugvó történet fülszövege: két brit atléta küzdelmét mutatja be az aranyért az 1924-i olimpián. Egyikük, a zsidó származású Harold Abrahams (Ben Cross) mindent feláldoz azért, hogy egy előítéletek uralta világban megmutassa: nem a származás számít. Versenytársa, a skót evangélikus családból származó Eric Liddell (Ian Charleson); ő úgy érzi, hogy kamatoztatnia kell azt a tehetségét, amit istentől kapott. Mindketten nemes célokért küzdenek; a végsőkig elszántak; mindketten olimpiai aranyra vágynak. De csak egy álom válhat valóra – vésik a nézők tudatába.
Csakhogy ez nem igaz. Illetlenség volna feltárnom a film katarzisát, az igazságot.
A képi és zenei világhoz képest szegényes a fenti felvezetés. Inkább több elemű nagy találkozás adódik: amikor a profi megvalósítás párosul a briliáns sztorival, a jellemábrázolás felső fokával, a sport rendkívüli szépségével és izgalmával, és a beteljesülés szférák zenéjét is idéző dallamával, ritmusával. Ennyit, alig csöpögős epikával arról, amit nézni jó.
Meglepett, hogy mennyi mindenre sarkallt maga a mozi. Késztetett arra, hogy utána nézzek és olvassak. Érdekes – utólag már evidens – mondatokat találtam. Főként Brüll Mária írt remek megjegyzéseket a neten a mozi apropóján.
Így: A Chariots of Fire címét William Blake egy ismert versének részletéből kapta: „A felhők ketté nyíljanak! Ide én tüzes szekerem! És szellemharcom nem szűnik, Le nem hanyatlik én dzsidám, Míg Jeruzsálem föl nem áll.” (Tóth Eszter fordítása). Chariots of Fire az angol nyelv szabályai szerint fordítható „tűzszekerek”-nek, ám a nyelv egy további jelzős szerkezetet: a „tüzes szekerek” változatot is megengedi. Hiszem, hogy önmagában ez a szóhasználat már sokak számára visszacsengett volna Ady soraiból: „Az Úr Illésként elviszi mind, Kiket nagyon sújt és szeret: Tüzes, gyors szíveket ad nekik, Ezek a tüzes szekerek.”
A filmet szemlélve – Ady sorai kapcsán – megkockáztatható, hogy az Illés szekere filmcím sem rontott volna a fordítás tartalmi pontosságán. Ellenkezőleg: hazai kultúránkba helyezte volna az eredeti forrást. Jóllehet más sorokat kiragadva, mind Ady, mind Blake a bibliai történetet idézte. (Királyok Könyve II. 2. Illés az égbe ragadtatik)
Abrahams 1978 novemberében halt meg, Liddell elhunyt a II. világháborúban.”
Illés bibliai személyéről és legendájáról: az egyik legfontosabb próféta volt. Számos csodát vitt véghez, halottat támasztott fel, tüzet imádkozott le az égből, szétválasztotta a Jordán vizét, majd tüzes lovak vonta szekér elevenen ragadta az égbe. Mendelssohn Éliás című oratóriuma nagyszerű zenei emléket állít neki. Nyilvánvaló, hogy a film brit alkotói mindezek tudatában forgatták remekművüket. Párizs nekik is megért egy misét.
Pár szó helyénvaló az 1924-i párizsi olimpiáról is. A versenyeket összesen nyolcvanöt (!) versenynap alatt bonyolították le, és rajtuk negyvennégy nemzet háromezer-nyolcvankilenc sportolója vett részt. Coubertin javaslatára bevezették az ötkarikás mottót: Citius, Altius, Fortius (Gyorsabban, magasabbra, erősebben). Komjádi Béla legendás vízilabda-csapata a játékok történetének leghosszabb összecsapásán győz – több mint két óra, kétszeri hosszabbítás, hét játékrész után – a négyszeres olimpiai bajnok Nagy-Britannia ellen 7:6-ra. Az 1896. évi olimpia magyar úszóbajnoka, Hajós Alfréd a művészeti versenyeken építészet kategóriában ezüstérmet nyert. Máig ő az egyetlen magyar olimpikon, aki két különböző sportágban nyert olimpiai érmet. Johnny Weissmuller, a Tarzan-filmek későbbi főszereplője a párizsi olimpia úszóversenyein három arany- és egy bronzérmet nyert.
A súlyos háborús veszteségek után újjáéledő magyar sportot az olimpián – a körülményekhez képest szép számú – nyolcvankilenc sportoló képviselte. A magyar sportolók tíz érmet, két arany-, négy ezüst és négy bronzérmet szereztek.
Otthon maradóként ma a párizsi látvány-kavalkád kárpótol(t) mindenért. Lehetetlen mégis elszakadni a vírusjárvány valós és álságos körülményeitől. A képébe nevethetünk a köz bajainak. Áthallás, keserédes derű is jelen van. Idézetek jönnek a múlt századból: adekvát egyetemi bemondások.
A beteget megmentei könnyű, meggyógyítani nehéz.
Már az sem baj, ha fáj a szív, csak csináljon valamit.
Ha ép értelmű és ép érzelmű, ép erkölcsű ember vagy, képtelen vagy kettős mércével mérni.
Az embernek saját belgyógyásza könnyen lehet, saját sebésze már nehezebben, saját elmegyógyásza aligha.
Privát közegészségügy nincs.
Mozogj, mert testi, lelki egészséged úgy köszönt rád.
A tévé képernyője előtt egészségedet mindhalálig várhatod.
Tűzszekerek, 125 perces, szinkronizált angol – sportmiliőben is játszódó – dráma. IMDb: 7,2 pont; szerintem alulértékelt. Forgatókönyv: Colin Welland; rendezte: Hugh Hudson; Oscar-díjas zeneszerzője: Vangelis; további Oscar-díjakat nyert legjobb filmként, a legjobb forgatókönyv kategóriában, továbbá a legjobb díszlet miatt is. Kulcsszereplői: Ben Cross, Ian Charleson, Nicholas Farrell.