Olvasólámpa: kalandozás a varázslatos Hampsteadben

A Westminster és a Parlament a Big Bennel, a Buckingham-palota és a Tower, a Trafalgar Square és a Piccadily, esetleg a Soho, a Hyde Park, jó esetben a British Múzeum és a Tate, meg az új életre kelt dokkok – a brit fővárost felületesen ismerők, a hop-on/hop-off-turisták számára ez London. (A nyitó kép forrása: www.essentialliving.co.uk)

A kép forrása: www.hollybushhampstead.co.uk
Sárközi Mátyás.

Másik Londonba invitálja olvasóit Sárközi Mátyás, aki több mint fél évszázada választotta otthonául Londonnak azt a negyedét, amelyre a helyiek is úgy pillanatnak, mint egy kicsinyke, ódon, csendes, rendezett, de bohémságot sem nélkülöző városkára, távol a nagyváros zajától, forgatagától. Hampstead. London északnyugati szélén, a Hampstead Heath hatalmas és csodás ősparkja mellett emelkedő, az egykorvolt angliai kisvárosok arcát máig őrző városnegyed, amelynek majd minden, szépen karban tartott épülete műemléki védettséget élvez.

A kép forrása: hampstead.secretldn.com

Tizenkilenc esztendős volt Sárközi Mátyás, amikor 1956-ban úgy érezte, útra kel. Fiatalos hév, kalandvágy, az ismeretlen felfedezésének szenvedélye, menekülési kényszer, a szabadság, a szabadulás vágya hajtotta – ezt érzékeny írásait ismerve is nehéz megmondani. Ami azonban biztos: London befogadta, otthonra talált a városban, s egy idő után annak is sajátosan varázsos életet élő, a múlt emlékeit hűen őrző, a jelent is ötvöző negyedében. S hogy mennyire sajátos és varázslatos, erről mesél magával ragadó sétái során, a Noran Libro Kiadó Érzelmes utazások elnevezésű sorozatában megjelent kötetben.

Kultúrhistóriai utazásra hív az író, legendákat idéz fel és a valós történelmi eseményekről szól, miközben utcáról utcára, házról házra jár, és sétál vele az olvasó egyelőre karosszékében ülve, de alighanem abban a reményben, hogy egyszer majd, akár kezében ezzel a kis kötettel, valóban bejárja Hampsteadet, megpillantja azokat az épületeket, amelyeket a szerző finom vonalakkal le is rajzolt.

London művésznegyedében Sárközi Mátyás segítségével ismereteket szerzünk az épületek egykorvolt tulajdonosairól és újabb lakóiról, képzőművészekről, színészekről, írókról, de akár vendéglősökről, kávéházasokról és persze vendégeikről. Nem egy jelenkori tulajdonosról apró, személyes történeteket mond, miközben felidéz szájról szájra hagyományozott legendákat is. Olyan különös alakokat is összekapcsol, mint a magyar történelemből is ismert Guyon Richárd, akinek a rokonáról elnevezett

A kép forrása: www.lorendesign.com
A kép forrása: www.hamhigh.co.uk

Guyon House utóbb a színész Peter O’Toole tulajdona lett. Egy ottani „őrjöngő” szilveszterről szól a fáma. De nem kevésbé érdekes annak a földszintes épületnek, az egykori hullaháznak a históriája, mely utóbb avantgarde színházzá avanzsált. A New End Theatre-ben játszottak Anouilh-t és Weskert, de még Egressy Zoltán darabját is bemutatták. És a sors kifürkészhetetlen útja, a színház bezárt, az épület ma askenázi ortodox zsidó imaház.

Elvezet a kötet a méltán London tüdejének nevezett erdős-ligetes Hampstead Heath-re és

A kép forrása: www.timeout.com

a Kenwood House-ba, melynek falán a többi közt Rembrandt, Wermeer, Van Dyck, Gainsborough alkotásai díszelegnek. És persze olvasható apró történet a kastélyt építtető lordról, de még több „remete Harryről”, a különös és népszerű csőlakóról. Bejárhatjuk Sárközi kalauzolásában a temetőt, majd a múzeumokat. Aztán dombnak fölfelé megismerkedhetünk a hampsteadi kozmopolita szellemmel: itt van a Le Pain Quotidien – Mindennapi kenyerünk pékség, arrébb a francia Maison de qualité kínálja a kenyeret, a kalácsot, Fawkes híres antikváriuma mellett az olasz Oddoni Gelato fagylaltjaival tetszeleg, szemben a másik francia pék

A kép forrása: localbuyersclu.com

a Boulangerie bon matin. De itt az L’Occitanie en Provence illataival és bizony a közelben volt Sárközi Mátyás képzőművészeti galériája is. Végül a Coffe Cup, amely a múlt század ötvenes éveiben és még jó ideig az egyetlen eszpresszó volt Londonban. S az persze lehetetlen, hogy a kávéházhoz ne meséljen irodalmi történetet a szerző. Sok éven át üldögélt itt kávéja mellett egy kopottas, borostás, olaszos nevű, bolgár–német származású kis ember, aki, úgy mondták, Németországban sikeres volt, de itt nem méltányolják. Aztán egyszer csak Nobel-díjas lett. Elias Canetti volt. De azért persze van itt szép számmal hamisítatlan angol pub csapolt barna sörrel. Mellesleg nevét, ki tudja, miért IV. György királyról kapta.

Sárközi nem tagadja meg önmagát, nem is ő lenne, ha nem avatná be olvasóit Hampstead politikai életébe. Számára fontos, hogyan politizál városa, mit szól a Brexithez, miként él együtt társadalom és irodalom, hogy vigadnak a helyiek, hogy alakul a népesség. Majd bejárjuk a gazdagok utcáit, ahol, mint írja, lakott itt miniszterelnök és művész is. Végül szól az itteniek öntudatáról, és egy megkapó búcsúmondatot is ejt önmagáról, a környék varázsát, szellemét tisztelő öntudatos hampsteaderről.

Sárközi Mátyás: Hampstead – London művésznegyede. Noran Libro Kiadó, 2020