(Szerző: Somogyi András/olvassbele.com) Mielőtt a bűnügyi regény konkrét történetére rátérnénk, ismerkedjünk meg a valódi főszereplővel: Aloysius Pendergast különleges FBI ügynökkel. Ez a 21. századi különc és zseniális Sherlock Holmes a szerzőpáros – Douglas Preston és Lincoln Child – több könyvében bizonyította már felülmúlhatatlan tehetségét.
A szaunába is fekete öltönyben látogató, a jelentéktelennek tűnő apró részletekből a teljességet felderítő Pendergast ugyanúgy elnyeri az olvasó rokonszenvét, mint a bajuszát büszkén ápoló és a szimmetriához kényszeresen ragaszkodó Poirot, vagy a ballonkabátjától elválaszthatatlan, az ajtóból mindig visszatérő és soha nem látható feleségét állandóan emlegető Columbo hadnagy.
Miami lakosságát különös, brutális bűncselekmények tartják izgalomban. Fiatal nők az áldozatok, akiknek torkát a gyilkos elmetszi, majd fejszével áttörve a mellkasukat, kivágja a szívüket. A szívet a tettes egy bocsánatkérő, vezeklésről számot adó, irodalmi idézeteket citáló levél kíséretében helyezi valamelyik temetőben egy sírra, ajándékként az elhunyt számára. Ezekben a sírokban olyan nők nyugszanak, akik 10-12 évvel ezelőtt a korabeli rendőrségi és boncolási jegyzőkönyvek szerint akasztásos öngyilkosságot követtek el. Az FBI területi igazgatóhelyettese Pendergast ügynököt bízza meg a nyomozás vezetésével.
Mivel hősünk eddigi – magányos farkasként folytatott – nyomozásai rendkívül sikeresek voltak, de módszerei távolról sem illeszkedtek az FBI előírásaihoz, Pickett igazgatóhelyettes társat ad mellé Coldmoon – a félig dakota indián származású – ügynök személyében. Az ügynök azt a bizalmas megbízatást kapja, hogy óvja meg Pendergastot a kihágásoktól, amelyek során eddig az alaposan gyanúsítható elkövetők ritkán élték túl a nyomozást. A nyomozati munka segítésére összekötőt is kineveznek Grove parancsnok személyében a rendőrség és az FBI információcseréje és a logisztikai feladatok gyors ellátása céljából.
Pendergast először azt kutatja, hogy a jelenlegi bűntények áldozatai és a sírokban nyugvó nők között van-e valamilyen kapcsolat. Kiderül azonban, hogy a magát leveleiben „Megtörtszív”-nek nevező gyilkos véletlenszerűen választja ki áldozatait. A törvényszéki profilalkotó szerint a tettes 25 év körüli, intelligens, irodalomban jártas férfi, akit gyermekkorában szörnyű sérelmek érhettek. A nyomozást vezető két ügynök ezután az öngyilkosságot elkövető nők közötti összefüggéseket kutatja. Sőt Pendergast megkérdőjelezi az öngyilkosságokat is, és – főnöke kifejezett utasítása ellenére – elrendeli több nő exhumálását és újraboncolását. Az újraboncolást végző fiatal orvosnő, Charlotte Fauchet először két esetben, majd újabb kettőben is megkérdőjelezhetetlenül gyilkosságot állapít meg, további gyanús öngyilkosságokról nem is szólva. Az egyik áldozat férje, az Irakból sebesülten hazatérő tengerészgyalogos sem hitte el annak idején felesége öngyilkosságát. Évekig üldözte beadványaival a rendőrséget, gyilkosságot gyanítva, de nem tudta igazát bizonyítani.
Pendergastot a lakosság megnyugtatása céljából tévéinterjúra is felkérik. Mindenki megdöbbenésére azonban a nagy nézettségű adásban közvetlenül az ismeretlen gyilkoshoz szól és megértően kéri, hogy a szeretet hiányából adódó bosszúvágyát és vezeklését más módon fejezze ki.
A hasonló időtájt elkövetett – öngyilkosságnak álcázott – gyilkosságok között a két ügynök térbeli és időbeli mintát talál: egy kivétellel sűrű egymásutánban az országot átívelő I-95-ös autópálya mentén történtek a bűnesetek. Az utolsó „öngyilkosság” azonban kilóg a sorból, időben, valamint a bűncselekmény helyszíne és szokatlanul hebehurgya, nem profira valló elkövetési módja szerint is. Pendergast és Coldmoon végül arra a következtetésre jutnak, hogy két elkövető szerepel az ügyben, és ha a profilalkotó helyesen ítélte meg a jelenlegi gyilkosságok tettesének személyiségét, szoros kapcsolat állhat fenn az egykori és jelenlegi tettesek között.
Nem mindenki az ebben a történetben, akinek látszik, a szerzőpáros izgalmas, fordulatos, több csavart is tartalmazó krimivel lepi meg azokat, akik még nem Pendergast-függők. A nyomozás és a leleplezés szálainak bogozgatását innentől átengedem az olvasónak.
Elárulhatom, nagyon élveztem, ezért jó szívvel ajánlom a Pendergast különleges ügynök kalandjaiba beavató korábbi és további, magyar nyelven megjelent köteteket is.
Csak dicséret illetheti a fordítót, Kajsza Krisztinát. Kitűnően magyarította a sokféle módon megnyilvánuló Pendergast és a dakota nyelven gondolkodó Coldmoon stílusát, nem is beszélve a számtalan többi szereplőről.
Douglas Preston, Lincoln Child: Halotti versek. Pendergast esetei sorozat. Fordította: Kajsza Krisztina. General Press Kiadó, Budapest, 2020.
336 oldal. ISBN 978 963 452 3871. (A képen: Douglas Preston és Lincoln Child)