A koronavírus mindannyiunk életét alaposan felbolygatta. Amerikában vannak a legdrámaibb adatok a fertőzésről és a halálozásról is. Hoz-e változást a mai helyzet az amerikai elnökválasztás menetébe? – kérdeztük Bill Clinton elnök egykori szakpolitikai tanácsadóját, William Galsont. A Brookings Intézet tudományos kutatójától azt is megtudtuk, hogy Orbán Viktor felhatalmazási törvénye és az így megkaparintott hatalom amerikai körökben felvetette a hitleri hatalomátvétel történelmi párhuzamából kikövetkeztethető veszélyét.
– Hogyan kezeli elnökük a koronavírus okozta válságot? – kérdem William Galstont, aki Bill Clinton volt elnök (1993–2001) szakpolitikai tanácsadója volt, tehát ő aztán tudhatja, hogyan működik a Fehér Ház. Galston jelenleg a Brookings Intézet tudományos munkatársa, s most persze ő is otthonról dolgozik. Beszélgetésünk idején 500 ezer felé közelít a fertőzöttek száma az Egyesült Államokban, és 17 000 felé az elhunytaké. Ezekkel a drámai adatokkal az első helyre küzdötte fel magát a kontinensnyi ország, sehol a világon ennyi fertőzött és ennyi halál. És az aggasztó állapotból következően az amerikaiak még nagyon messze vannak a járvány csillapulásától.
– Az elnök – azt gondolom – túlságosan lassan ismerte fel a válság súlyosságát, és túl lassan lépett, hogy a kormányzaton belül szükséges szervezeteket felállítsa a válság menedzselésére. Az elmúlt néhány hétben valamelyest javult a helyzet, de ezzel együtt sajnos, még mindig nagyon sok csúnyaságot látunk – zavar van az egészségügyi védőfelszerelések, a gyógyító eszközök, a források biztosításában, abban, hogy ki miért felelős. Még azt sem tudható, ki a felelős annak meghatározásáért, hogy hol van a legnagyobb baj és a legnagyobb szükség a segítségre. Legalább hat hetet veszítettünk a járvány visszaszorításában a kései intézkedések miatt. Nem itt tartanánk, ha idejében észbe kap az elnök.
– Az elnök az ellene folytaott impeachment-eljárás miatt késlekedett?
– Nem, egyáltalán nem. A republikánusok valóban azt mondják, de ez nem igaz. Már csak azért sem, mert az impeachment-procedúra január harmadik hetében befejeződött, és az elnök csak utána kapott számtalan figyelmeztetést a járványról. Ám ennek ellenére sem tett semmit.
– Az elnök viszont mindenki mást hibáztat a késlekedésért, kivéve önmagát. Ezt miként magyarázza?
– Ez teljes mértékben igaz. Már kiismertük az elnököt, egyik jellemjegye, ha valami rosszul megy, azért mindig mások a felelősek, sohasem ő maga.
– Milyen hatással van az elnökválasztás menetére a koronavírus-válság?
– A minapi The Wall Street Journalban épp ennek a témának szenteltem a szokásos heti publicisztikámat. Három pontban tudnám önnek is összefoglalni. Először is: az elnök március utolsó két hetében felfelé indult támogatottsági mutatója erősen lefékeződött, miután nyilvánvalóvá vált a koronavírus okozta káosz és késlekedés, és a megbetegedések drasztikus emelkedése. Másodszor: az elnök eredetileg a dübörgő gazdaságra és annak további növekedésére alapozta kampányát, ami szertefoszlott. Aminek következtében most valami más témát kell találnia a sikeres kampányához, amit meglátásom szerint teljesen új alapokra kellene építenie a mostani helyzethez igazodva, ha még egyáltalán bízhat egy sikeres kampányban. Harmadszor: rendkívüli helyzet állt elő azzal, hogy a demokraták és a republikánusok közti nézetkülönbség az állam, a kormány szerepét tekintve – megszűnt. A demokraták mindig a több és nagyobb állami-kormányzati szerepvállalásért kampányolnak hagyományosan, míg a republikánusok pont az ellenkezőjéért. Azonban a mai helyzetben már a republikánusok nem állhatnak ki ezzel a szokásos kampányszlogennel, hiszen kormányzati intézkedés és támogatás nélkül kezelhetetlen a járvány. Most minden állampolgár azt akarja látni, hogy még nagyobb részt vállal a központi kormány a válságkezelésben. Mindezek alapvetően átalakítják a politika terrénumát – borul a hagyományos politikai szerepvállalás. S ezért nem is tudjuk, milyen következményei lesznek a mostani drámai változásoknak a választás kimenetelére nézve.
–A demokraták már halasztották az elnökjelöltjüket hivatalosan kihirdető, úgynevezett hagyományos konvenciójukat. Egyáltalán: megtartja, meg tudja-e tartani a két párt az előre, pontos menetrend szerint betervezett konvencióját?
– A rövid válaszom erre a kérdésre: ezt még senki sem tudja. A demokraták már áttették augusztusra a konvenciójukat, de sajnos, ennél későbbi időpontra már nem tűzhetik ki, mert a kampányra nem marad a törvényben meghatározott elég idő. Ezek után csak az a kérdés marad, hogy milyen veszélynek vannak kitéve a delegátusok, ha összezsúfolódnak egy helyiségben. Ha pedig nem találják elég biztonságosnak a személyes jelenlétüket, akkor a pártnak meg kell változtatnia a szabályzatát ahhoz, hogy más formában döntsenek az elnökjelölt személyéről. Már gondolkodnak a pártok abban, milyen logisztikával oldható meg a probléma. Legalább 20 ezer delegáltról beszélünk. Ez egy igencsak nagy technológiai kihívás, ami előtt áll most a párt. És az idő máris kevés ahhoz, hogy olyan megoldással álljanak elő, ami meg is valósítható. Mindenesetre attól tartok, ha olyan újszerű technikai megoldás születik, amire eddig nem volt példa, akkor megvan az esélye a csúfos kudarcnak. Mert ilyenkor egészen biztos felszínre jönnek a váratlan hibák. Ha esetleg már van tervük a pártoknak erre, akkor előtte mindenképpen tartani kellene egy főpróbát. A demokratáknak már júniusban vagy júliusban virtuális főpróbát kellene tartaniuk sok ezer résztvevővel. Mert sajnos, mindannyian jól emlékszünk az iowai előválasztásra, amikor új technológiát vezettek be – nevezetesen, hogy telefonos applikációval igyekeztek számolni és lebonyolítani az előválasztást, és gyászos kudarcba fulladt. Mert nem tartottak előtte próbaszavazást. Márpedig egy ilyen kudarc a konvención – rettenetes lenne!
– Ezek után felvetődik a kérdés, egyáltalán meg tudják-e tartani november 3-án az elnökválasztást?
– Azt gondolom, ez szinte biztosra vehető. Ellenkező esetben a kongresszusnak kellene közbelépni, hogy megváltoztassa az elnökválasztás dátumát, és szerintem most mindenki kizárja ennek a lehetőségét. Meggyőződésem: az eredetileg kitűzött időpontban kell megtartanunk a választást és hiszem, így is lesz.
– Értem, de milyen módon, milyen formában. Hiszen az elnök máris kijelentette: nem lehet engedélyezni a levélben történő szavazást. Ráadásul Wisconsinban, az e heti előválasztáson is óriási botrány kerekedett az előválasztás elhalasztásának lehetőségéből, és az alkotmánybíróság még azt sem tette lehetővé, hogy a demokraták kérésére a levélben történő szavazás határidejét meghosszabbítsák.
– Az csak a dolog egyik fele, hogy mit mond az elnök. De ha az alkotmányunkat veszi alapul, akkor azt látja, hogy az 50 államnak van döntési joga abban, hogy hol, mikor és milyen módon tartja meg a választást. És már most biztosan állíthatom, hogy a szövetségi államok többsége a levélben történő szavazás mellett fog dönteni, bármit mond is az elnök ebben a kérdésben. Ugyanakkor tudvalevő, hogy máris hallatszanak olyan hangok, hogy országosan, törvényi rendelkezés útján kellene dönteni arról, hogy az Egyesült Államok egész területén tegyék lehetővé a levélben történő szavazást. Nem hiszem, hogy erre sort kellene keríteni, mert az elnök élni fog a vétó lehetőségével. Akkor pedig semmi értelme az erőlködésnek. A mostani becslésem szerint 30–35 államban fognak úgy dönteni, hogy levélben szavaznak, 15–20 nem fogja ezt lehetővé tenni – nyilván a republikánusok, mert az elnök rögeszméje, hogy levélben mindenki csal.
– Egyébként tegyük hozzá: Donald Trump arra való hivatkozással, hogy a szavazatok számlálásakor csalás történt 2016-ban, bizottságot állíttatott fel, amit két év múlva úgy volt kénytelen feloszlatni, hogy nem találtak bizonyítékot választási csalásra.
– De egyébként ebben sem lenne sok újdonság, mert minden egyes szövetségi állam más és más formában bonyolította le az elnökválasztást, mert ebben az alkotmány szerint szabadkezet kaptak a helyi kormányzóságok. Noha tény, van, ahol könnyebbé tették, volt, ahol viszont megnehezítették a szavazást. Azt nem mondom, hogy nem lenne jó össz-állami szinten választási sztenderdet kialakítani, de ebben a pillanatban nincs egységes álláspont e tekintetben sem.
– És nem elképzelhető önöknél az, ami nálunk is? Nevezetesen, hogy a vírus miatt rendkívüli helyzetet kihirdetve, az elnök rendeleti úton dönt egyedül mindenről, mint ahogy ezt teszi Orbán Viktor és minden hatalmat a kezébe ragad?
– Nem, dehogy. Egyáltalán nem. És az alkotmányban nincs is ilyen paragrafus. El sem képzelhető, hogy az elnök vagy akárki más ekkora hatalomra tegyen szert. Maximum az fordulhatna elő, hogy a kongresszus egy új törvényt alkot, amelyben az elnököt felruházza a sürgősségi esethez szükséges hatalommal. Aztán esetleg felhatalmazza az elnököt arra, hogy a törvényben foglaltaknak megfelelően járjon el, pontosabban a törvényben meghatározottakat hajtsa végre. De nem többet és nem mást. Szóval ilyen nálunk teljes mértékben elképzelhetetlen. Ez nálunk nem fordulhat elő. A demokraták semmi ilyenbe nem mennének bele. Senki sem uralkodhat nálunk rendeleti kormányzással úgy, ahogy ez most Magyarországon zajlik.
– Eszerint hallott a nemzetközi felháborodást keltő magyarországi rendeleti kormányzás részleteiről is?
– Persze, mindenki hallott róla. És az egész országban beszélnek róla…Magyarország kis ország ugyan, ennek ellenére az emberek odafigyelnek arra, mi történik ott.
Őszintén elmondhatom önnek, hogy sokan ítélik meg úgy a helyzetet, hogy Orbán Viktor a koronavírus-járványt kihasználva autoriter hatalmat kaparintott meg. És sokan most attól is tartanak, hogy épp a járvány leple alatt ezt a hatalmat annak elmúltával sem fogja visszaadni. És azt is meg kell mondjam magának, hogy most bizonyos amerikai körökben mindenki párhuzamot von az 1933-i németországi fejleményekkel, amikor Hitler szintén felhatalmazási törvénnyel ragadta magához hasonlóképpen a hatalmat. És nem is változtatott aztán ezen. A többi pedig már történelem. Csak remélni tudom, hogy Magyarországon nem ismétlődik meg a történelem.
– Ez akkor elég indokot ad ahhoz ön szerint is, hogy Magyarországot kizárják az Európai Unióból?
– Nézze, az Európai Uniónak a liberális demokráciák egységét kellene felmutatnia. Amikor Orbán úr először hirdette meg az illiberális demokráciát elhíresült beszédében, már akkor kellett volna határozott álláspontot foglalnia az Európai Uniónak. Világossá tenni, amennyiben a kormány ezen az úton megy tovább, akkor haladék nélkül felfüggeszti Brüsszel Magyarország az uniós tagságát.
Most már egyértelmű a számomra, hogy ha az EU tartja magát az alapokmányához, akkor nem lehetne, nem szabadna megengedni Magyarországnak azt, hogy éljen a szavazati jogával mindaddig, amíg vissza nem tér a demokratikus kormányzáshoz – nyilatkozta a Klubrádiónak Bill Clinton egykori szakpolitikai tanácsadója, William Galston, a Brookings Intézet tudományos munkatársa.