Orbán eszköze a politikában: a vallás

(Szerző: Szénási Sándor) „A kereszténység Orbán kezében csak a hatalma megerősítését szolgáló eszköz … Annak a kevés embernek, aki még tudja, hogy a keresztény eszme miről szól, nem könnyű ezt az állam és az egyház szétválasztása korában tudomásul venni, bár tapasztalhatja, hogy a „szétválasztás” szó helyett a hatalom inkább az „együttműködés”-t használja, szemeit ezenközben gondosan forgatva. A többséget azonban mindez nem zavarja.” (A nyitó kép forrása: civilhetes.net)

Két amerikai professzor azt írja, hogy a kereszténység Orbán kezében csak a hatalma megerősítését szolgáló eszköz. Garret Martin és Carolyn Gallaher a The Conversation nevű nonprofit lapban csodálkozik rá a világra, megemlítvén, hogy ezt az amerikai elnökök is csinálják, meg mások is, a sort nem folytatják, nyilván túl hosszú lenne. Hozzátehetnénk, ez más vallások, és más hatalmak esetében sincs másképpen, de hát a professzorokat most a magyar helyzet érdekli, legyen hát kívánságuk szerint.

A szerzőknél amúgy a józan megközelítés dominál, mert miközben némiképp megbotránkoztatónak tartják, hogy Jézusból egyfajta ideológiai udvaroncot csinálnak – egyébként az anyagiakkal kitömött egyházak némasága mellett –, magát Orbánt nem tekintik farizeusnak, nem hányják a szemére, hogy valaha nagyon is klérusellenes volt, hiszen, mondják a professzorok, akkor az állt az érdekében, most meg emez. Ahol minden a politika, a hatalom megtartása viszonylatában jelenik meg, ott a kereszténység eszközként való használata éppoly természetes, mint a hun–magyar rokonság propagandája, ami a tudományból csinál bohócot, vagy az úgynevezett alapítványi egyetemek ügye, amikor is az autonómia szó csak akkor jelentheti önmagát, ha hatalomközeli kuratóriumok jogkörét írja le.

Nehéz ügy, annak a kevés embernek, aki még tudja, hogy a keresztény eszme miről szól, nem könnyű ezt az állam és az egyház szétválasztása korában tudomásul venni, bár tapasztalhatja, hogy a „szétválasztás” szó helyett a hatalom inkább az „együttműködés”-t használja, szemeit ezenközben gondosan forgatva. A többséget azonban mindez nem zavarja. A kereszténység ma jórészt szokásrendet, kulturális hagyományokat, üres hivatkozásokat jelent, mindenféle értéktartalom nélkül, mondhatni, az aktuális hatalom ideológiai megnyilvánulását, amit az ember tudomásul vesz, gyerekét a papír kedvéért esetleg egyházi iskolába adja, elmegy egy-egy processzióra, hogy látszódjék, de ha a dolgok változnak, mindezt gond nélkül hagyja el. Így tehát, magyarázzuk az amerikai professzoroknak, probléma egy szál se’, hiszen Orbán a politikában használja a vallást eszközül, a társadalom meg a hatalomhoz való alkalmazkodás érdekében teszi ugyanezt. Közben egyikük sem gondol az úgynevezett isteni értékekről semmit.

Ehhez persze még a műkereszténység sem kell. Sokan már a polgári értékekről sem gondolnak semmit, mert, mint mondják, minek. Nem hoznak hasznot.

Orbán nem egyedül lebeg az űrben.