Orbánék rájöttek: mégis kell a külföldi munkaerő

Egy szakértő rámutat, hogy a tervet nem lesz könnyű eladni a lakosságnak, hiszen a hatalom idáig azt sulykolta, hogy minden idegen a magyaroktól vesz el állást. Ebből viszont az következik, hogy a potenciális jelentkezők inkább odamennek, ahol a közbeszédben nem ilyen éles az idegengyűlölet.

A bajok egyik oka a nagyarányú kivándorlás és az Orbán-kabinet a nacionalista retorikán túl nem sokat tett, hogy maradásra bírja a fiatalokat. A miniszterelnök ehelyett igyekezett az országba csalogatni képzett, nem muzulmán munkásokat, miközben elítélte a menekültek beözönlését, amiért súlyos kritikákat kapott uniós vezetőktől.

A politikai kommunikáció zavarára, kettősségére utal, hogy Orbán egy éve még – arab befektetők előtt – arról beszélt: Magyarországon a tisztelet kultúrája uralkodik. A kötéltánc a következő hónapokban még láthatóbbá válik, hiszen közeledik a népszavazás, ezzel párhuzamosan a gazdasági tárca próbál külföldieket csalogatni az országba.

A Daily Mail brit bulvárlap úgy gondolja, hogy Magyarország elsöprő többséggel nemet fog mondani az 1294 menekült betelepítésére, cserében viszont átszámítva több mint 300 millió eurót kell majd fizetnie. Az elutasító kampányt maga Orbán Viktor vezeti és a kutatások szerint a lakosság 75%-a támogatja. Azaz nem hajlandók elfogadni, hogy a brüsszeli bürokraták kvótarendszert kényszerítsenek rájuk. Elemzők szerint a miniszterelnököt felbátorította a brit népszavazás eredménye és úgy döntött, hogy kiaknázza a megfelelő pillanatot. Ekkor hirdette meg a referendum időpontját.

Hogy a magyarok nem kérnek a menekültekből, abba belejátszik a félelem a kultúrák harcától, a munkalehetőség hiánya, de az is, hogy az idegenek sokszor nem tudtak beilleszkedni Magyarországon.

A lap 12 embert kérdezett meg Győrött és egyik sem látná szívesen a migránsokat. Az ellentábor hasonlóan nagy szinte az összes városban és faluban.

Az idén különben 18 ezren kértek menedéket, de csupán 76-an kapták meg. Közben pedig 17 ezren illegálisan lépték át a határt Szerbia felől. Kevesen akarnak itt maradni, de hát az út magyar földön át vezet nyugatra. Amióta a válság megkezdődött, Magyarország szép lassan bezárta az összes menekülttábort, már csak három maradt. A magyarok ugyanakkor nem kívánnak kilépni az unióból. Az ország erősen függ a brüsszeli támogatásoktól, nemigen boldogulna egyedül. Még Orbán sincs a Huxit mellett.

A népszavazásban eszközt lát arra, hogy üzenjen az EU-nak, mármint hogy az figyeljen oda, mit akarnak a tagállamok. Ám a nagy félelem az, hogy a győzelme más országokat is fellelkesít, és emiatt még jobban széttöredezik a szervezet, sőt lehet, hogy fel is oszlik.

A The Washington Post egy másik írása megállapítja: Európán belül Magyarországon a legerősebbek a muzulmán-ellenes érzelmek. Az amerikai Pew közvélemény-kutató 10 tagállamban végzett felmérést és az eredmény az lett, hogy nálunk a lakosság 72%-a vélekedik kedvezőtlenül a muszlimokról. Utánunk az olaszok és a lengyelek következnek, 69, illetve 66%-kal. A sort Nagy-Britannia zárja, 28%-kal. A menekülthullám sok helyen feltüzelte a vitát és hozzájárult a szélsőjobbos pártok fellendüléséhez. De a negatív hozzáállást erősítették a terrorakciók is. A földrészen átlagban 59% gondolja úgy, hogy az idegenek növelik a merényletek valószínűségét, ez több, mint amennyien a bevándorlás gazdasági következményeitől, vagy a bűnözés elterjedésétől tartanak. Ezen belül Magyarország listavezető, 76% kapcsolja össze a menekülteket a terrorizmussal. De mi abban is megelőzzük a többieket, hogy nálunk 82% szerint a migránsok megterhelik a szociális ellátó rendszert. Továbbá 40% mondja azt, hogy felelősség terheli őket a bűncselekmények elszaporodásáért.

További tanulság, hogy a jobboldal rosszabb bizonyítványt állít ki a muzulmánokról és a menekültekről, mint a baloldal, de ebből a szempontból a pálmát a szélsőjobbos, illetve populista pártok hívei viszik el. Az idősek és kevésbé iskolázottak szintén hajlanak a negatív véleményre. A tanultabbakra ez nem annyira jellemző, és a diplomások jóval többször hisznek a multikulti előnyeiben. Egy brit kutató úgy értékeli, hogy a végeredmény egyáltalán nem meglepő, a muzulmán-ellenes érzések egyre inkább bekerülnek a politikai fő áramba. A baloldalnak ki kell találnia, miként válaszoljon a bevándorlásra, vagyis hogy eloszlassa az érzelmi aggályokat, de ne essen át a ló populista túloldalára.

Soros György szerint az európai vezetőknek ki kellene használniuk, hogy a brit népszavazás után az érzelmek átcsaptak az unió oldalára – írja a The Guardian. Ami kezdetben tragédiának tűnt föl, az már egyáltalán nem látszik befejezett ténynek. A szigetországban nagyon sokan rájöttek, hogy mennyi mindent vesztenek, ha Nagy-Britannia kilép az unióból. Ha ez az érzés átterjed Európa többi részére is, akkor lekerül a napirendről, ami elkerülhetetlennek látszott, ti. az EU szétesése, és kedvező lendület alakulhat ki az erősebb és jobb összefogás érdekében. A folyamat az Egyesült Királyságból indulhat ki, de a tagság iránt érzett lelkesedést viszonozhatja a többi tagállam, mozgalmat létrehozva az unió alapvető megreformálására. Brüsszelnek nem szabad megbüntetnie a brit szavazókat azzal, hogy figyelmen kívül hagyja jogos aggályaikat. Meg kell ragadni a lehetőséget, hogy újra kitalálják az EU-t. Ha az elfordult választók azt látják, hogy profitálnak a közösségből, akkor a szervezet csak erősebb lesz. Ha nem, akkor az integráció gyorsabban hullik szét, ahogyan azt sokan gondolják.

Európa vezetőinek fel kell ismerniük, hogy az unió az összeomlás szélén áll. Nem egymást kellene vádolniuk, hanem összefogva rendkívüli intézkedéseket kellene hozniuk. Először is egyértelműen meg kellene különböztetni az uniós tagságot és az euróövezetet. Nem szabadna diszkriminálnia azokat a szerencsés országokat, amelyek nem vezették be a közös fizető eszközt. Másodszor az EU-nak be kellene vetnie jelentős hiteltartalékait, amikor a saját létezése forog kockán. Harmadszor meg kell erősíteni a védelmét a külső ellenségekkel szemben. Legnagyobb értéke ebből a szempontból Ukrajna, amelynek lakói készek meghalni a hazájukért, de közben az EU-t is védik. Csak éppen Brüsszel nem adja meg Kijevnek a szükséges támogatást. Végül pedig felül kell vizsgálni az egész menekültpolitikát. Merthogy az hatástalan. Nem szánnak rá elég pénzt, viszont ellenállást vált ki, hogy erőt alkalmaz. Ha a szervezet előbbre tud lépni ezekben a kérdésekben, akkor lehetővé válik a további integráció. Ám ha az európai vezetők nem cselekszenek, akkor az unió védelmezőinek meg kell találniuk a módját, hogy érvényesítsék akaratukat.

Az osztrák Der Standard hasábjain Paul Lendvai arra figyelmeztet, hogy Európában ismét fenyeget a nacionalizmus, pedig az már két világégést is okozott. A népszavazás után még nyitott, toleráns, épp ezért oly sikeres Nagy-Britanniában is egyre több jel utal az idegenellenességre. A szociális tényező az egész földrészen különleges szerepet játszik abban, hogy széles tömegek makacsul bizalmatlanok az integrációval szemben.

A hatalmas brüsszeli anyagi támogatás ellenére igaz ez a kontinens keleti felére is, amit alátámaszt migráns-ügyben a szolidaritás elutasítása a négy visegrádi állam részéről. Hogy a félelmek cinikus manipulálása, valamint az emberek tudatlansága ilyen eredményre vezetett, annak csillapítania kellene a lelkesedést a közvetlen demokrácia iránt. A hozzá nem értés és az uszítás a demokraták Európájával szemben is kitermeli a gyűlöletet.