(Szerző: Lendvai Ildikó) Aktivisták őrzik éjjel-nappal, egymást váltva Iványi Gáborék pesti hajléktalanszállóját, népkonyháját, a nincstelen, lakcímmel sem rendelkező családok gyerekeinek óvodáját, a gyűjtőhelyet, ahonnan teherautókkal viszik vidékre a nélkülözőknek a ruhát, cipőt, tanszert, élelmet. (Nyitó kép: hajléktalan családok gyermeinek óvodája; forrás: vaskarika.hu)
Járok a gyűjtőhelyükre, lábatlankodtam az óvoda megújításánál egy lelkes civil csoportban, öltöztem viccesen idétlen jelmezbe a kicsik karácsonyi bulijára, láttam őket ajándéknak örülni, ismerem a hajléktalanszállót. Tudom, micsoda munkát végeznek itt.
És most veszélyben Iványiék egész országos hálózata: a reménytelen helyzetből jövő gyerekeket tanító iskolák, a Dankó utcaihoz hasonló óvodák, az idősek otthonai, ahol azok az öregek is emberhez méltóan élhetnek, akik nem tudnak fizetni.
Igen, tartoznak a közműveknek, és most elzárnák a csapokat. Nem tudtak fizetni, mert az állam évek óta nem fizette ki nekik a Strasbourgban megítélt teljes összeget. Legutóbb az iskoláiknak, óvodáiknak eddig járó támogatást is megkurtították.
Mert nincs bocsánat arra, hogy valaki helyettük, az állam helyett dolgozik. Nincs bocsánat arra, hogy a szegényeket segítő civilek, alapítványok miatt nem lehet letagadni a nyomor jelenlétét. Nincs bocsánat, hogy ők az eleven kérdőjel a sikerjelentések mondatai után. Nincs bocsánat, hogy zavarnak számítanak a gépezetben. Hogy másképp forognak, mint az engedelmes fogaskerekek.
Az aktivisták őrködnek. Helyettünk is. Őrzik a becsületünket. A színművészetisek vittek nekik piros-fehér szalagot, hogy amint ők őrzik az egyetemüket, őrizzék itt a szolidaritás szigetét. Segíts nekik! Vigyél ételt nekik, írd alá a falra feszített molinót, ha módod van rá, kapcsolódj be a gyűjtőakcióba, és kérjél csekket ismerőseidnek is.
Segíts nekik, értük, segíts az arra rászorulók érdekében, és segíts a magad kedvéért is!