Összeomlás biztosan lesz, és lesznek a hatalomba kapaszkodók is

Tamás/szabadeuropa.hu) Most nem lehet legyőzni a Fideszt, mondja Mellár Tamás, egyike annak a kevés ellenzéki jelöltnek, aki egyéni mandátumot tudott szerezni vidéken. A közgazdász-politikus szerint a NER-nek csak akkor lesz vége, ha magától összeomlik, de ezt nem a külső válság hozza el, hanem a magyar gazdaság versenyképtelensége. Az ellenzék nem sürgeti a válságot, de készülnie kell rá, azzal pedig már elkésett, hogy saját „polgári köröket” építsen ki.

Mellár Tamás.

Mellár Tamás közgazdász, statisztikus, egyetemi tanár, az MTA doktora, kutatási területe a makrogazdaság-politika. 68 éves. Több egyetemen tanított, így a Corvinuson és Pécsett, vendégelőadó volt a Princetown-i Egyetemen. Az első Orbán-kormány idején a KSH elnöki posztját töltötte be, 2010-ben egyik alapítója és kutatási igazgatója volt a Századvég Gazdaságkutató Zrt.-nek, ám 2011-ben kilépett, akkortól gyakran szólt a Fideszről kritikusan. A Fidesznek sosem volt a tagja (csak az MDF-nek 1989-től tíz éven át), a párt jelöltjeként azonban 2006-ban bejutott a pécsi közgyűlésbe. Nős, felesége szintén közgazdász, a házaspárnak két felnőtt gyermeke van. 2018-ban a baloldali pártok támogatásával, függetlenként, 2022-ben pedig az ellenzéki összefogás jelöltjeként győzte le kormánypárti ellenfelét a parlamenti választáson Baranya 1-es számú körzetében.

Lát-e esélyt arra, hogy az ellenzék hatékonyan tudja majd a hangját hallatni az Országgyűlésben?

Nem, erre nincs esély. A média a kormány kezében van: az országos rádiók mindegyike, a tévék túlnyomó többsége, övék valamennyi megyei napilap, így a parlamenti tudósításokban az ellenzéki megszólalások agyon lesznek hallgatva, vagy kiforgatják a jelentésüket.

De nemcsak ez a gond, hanem az is, hogy a választás megmutatta, a Fidesz mostanra olyannyira beépült a társadalom szövetébe, hogy a választók tetemes aránya meggyőzhetetlen, ha kritizáljuk a kormányt. A 2022-i választáson az emberek a kényszereik és a vélt érdekeik alapján voksoltak, és nem az alapján, hogy mi az ország valós, hosszú távú érdeke. Ez fokozottan így volt a falvakban, és ez a fajta választói magatartás megjelent a városokban is. A kormánymédiumok hatására a választók azt hitték, hogy számukra a Fidesz ad biztonságot, ő szavatolja a békét, tartja távol a migránsokat, ő biztosítja a közmunkát, a 13. havi nyugdíjat, az adó-visszatérítést.

Az emberek azt is gondolták, hogy a Fidesztől függ a vállalkozók, illetve az alkalmazottaik megélhetése, hiszen a Fideszhez kötődő cégek nyerik el az állami megrendeléseket, így a kisvállalkozások az ő beszállítójukként juthatnak munkához, bevételhez. A választók attól tartottak, ezt mind elvesztik, ha nem a Fidesz nyer.

Budapesten és a nagyobb városokban azért ez a megfontolás kevésbé hatott…

Igen, mert a városok polgárai általában magasabb iskolai végzettségűek, és sokkalta több elhelyezkedési lehetőségük van, mint a falun élőknek, ezért kevésbé kell a hatalomtól tartaniuk, ráadásul tájékozottabbak, mint a vidékiek, így nem olyan könnyű őket becsapni. A fővárosi ellenzéki képviselők általában ennek köszönhetik a győzelmüket, és nem a saját politikai teljesítményüknek.

Ez rám is igaz, bár sokat dolgoztam a győzelemért, de elsősorban annak köszönhetem, hogy Pécsett is sok a képzett, nyelveket beszélő választó, aki lépést tart a világgal, és aki – ha nem talál helyben állást, akkor nem közmunkára vár, hanem – elmegy külföldre dolgozni. Mindezzel nem azt akarom sugallani, hogy a falusiak buták, épphogy nem azok, nagyon is tisztában vannak a saját erejükkel és lehetőségeikkel, pontosan látják, hogy a hatalom egy kistelepülésen meg tud fojtani minden önálló kezdeményezést, autonómiát, ezért ki kell egyezni a hatalommal.

Ezt a félelemkeltő módszert nagyon jól kitalálta a Fidesz, illetve nem is kellett kitalálni, ez volt nálunk a két háború között, majd a szocialistának mondott rendszerben, és ez a módszer harminc éve remekül működik a szovjet utódállamokban.

Négy éve azt nyilatkozta, hogy a Fidesz csak akkor legyőzhető, ha az ellenzéki pártok – Orbán Viktor 2002-ben meghirdetett példáját követve – létrehozzák a maguk polgári köreit, amelyek aztán folyamatosan jelen vannak szinte valamennyi településen, és felvilágosítják az embereket a kormány visszaéléseiről, hatalomgyakorlásának igazságtalanságáról, és elmondják, mit akar ezzel szemben az ellenzék, és miért az lenne jó az országnak. Ezekből a körökből semmi nem valósult meg.

Ez igaz, nem tudtuk megszervezni a szabadság és az ellenzéki gondolkodás kis köreit. A vereségünkben ennek is szerepe volt.

Vagyis a győzelemhez továbbra is ez kell, ezért bele kell fogni a körök szervezésébe?

Sajnos, ezzel már elkéstünk. Egyszer majd meg kell ezt tennünk, ezt a munkát nem ússzuk meg, de most erre alkalmatlan az idő. Jelenleg az a helyzet – ezt megtapasztalhattuk a kampány idején –, hogy ha egy ellenzéki politikus elmegy egy faluba vagy egy kisvárosba, és ott rendezvényt akar szervezni a helybélieknek, jó esetben egy-két ember megy el, őket meg nem kell semmiről meggyőzni, merthogy amúgy is ellenzékiek. A többiek viszont nem mernek elmenni, mert a település vezetése lebeszéli az embereket a részvételről. Ha fideszes a vezetés, azért, ha meg függetlennek mondja magát, azért, mert fél, hogy a kormány értesül az ellenzéki rendezvényről, és az önkormányzat mindjárt kevesebb állami támogatáshoz jut.A szavai alapján az ellenzéknek nincs tere sem a parlamentben, sem a terepen. Akkor mit tehet az ellenzék, mi lesz a dolga?

Ki merem mondani, hogy a Fideszt most nem lehet legyőzni, ez a rendszer nem legyőzhető, ennek csak akkor lesz vége, ha magától összeomlik.

De ez a rendszer csak államcsőd esetén ismerné el a bukását. Nem így látja?

Akkor sem ismerné el, az ukránokat, az oroszokat, a szankciókat áterőltető uniót, Sorost, a migránsokat, a covidot és a világválságot okolná, önmagát soha. Pedig egy politikai rendszer nem a válságtól omlik össze, hanem attól, hogy nem tud jó választ adni a válságra. A Fidesz rendszere erre lesz alkalmatlan. Az ő rendszere és nómenklatúrája ugyanis a külső támogatásokból él. Az ország kap uniós pénzeket, ez nagyjából a GDP négy-öt százaléka, ebből finanszírozza a fejlődést. Ennek hiányában a GDP stagnált vagy csökkent volna az elmúlt tíz évben. A NER-lovagok meg abból gazdagodnak, hogy az állam folyamatosan támogatja cégeik működését, és túlárazott megrendelésekkel látja el őket.

Csakhogy az a cég, ami az állami preferálás miatt tud mindig nyerni, nem versenyképes a nemzetközi piacon. Márpedig: ha a legnagyobb magyar cégek nem versenyképesek a világban, akkor Magyarország sem az. Az ország gazdasági versenyképtelenségéről vall, hogy az export nagyjából nyolcvan százalékát a multicégek itteni – európai szinten alacsony béreket fizető – üzemei produkálják, a húsz százalékot meg a mezőgazdaság hozza, ami többnyire feldolgozatlan termékeket ad el külföldön.

A NER-lovagok cégeinek csaknem nulla az exportteljesítményük, s ami különösen fájó, hogy nagyon kevés olyan magyar termék van, amelyik a hozzáadott értéknek köszönhetően keresett és jól megfizetett áru. Emiatt amint elfogynak az uniós támogatások, a GDP csökkenni fog, a NER-cégek pedig állami segítség és megrendelés nélkül megrogynak, tönkre mennek. Nem a külső válság miatt jön a csőd, hanem a magyar gazdaság versenyképtelensége miatt. A csőd konkrét időpontját nem lehet előre jelezni, attól függ, hogy sikerül-e a kormánynak újabb külső forrásokat bevonnia, illetve mennyire türelmesek a nemzeti burzsoázia és a polgárok.

Egyébként ugyanez történt a rendszerváltás előtt, a hitelekből, támogatásokból élő magyar gazdaság és a versenyképtelen szocialista vállalatok külső segítség híján életképtelenné váltak. Ezt már a bukás előtt felismerték a reformkommunisták, és saját maguk döntötték meg azt a rendszert. Nem mi, MDF-esek meg az SZDSZ-esek vagy a Fidesz, a rendszer magától bukott meg, miután az oroszok nem tudták tovább finanszírozni, a Nyugatnak meg nem állt érdekében. Most is hasonló lesz a forgatókönyv: vagy a Fidesz-nómenklatúra egy része puccsolja meg a vezetést, vagy az emberek fellázadnak az elviselhetetlenül növekvő terhek miatt.

Ezek szerint az ellenzék a csődöt várja?

Nem arra várunk és főleg nem azért drukkolunk, hiszen a csőd leginkább a kisemberek életét keseríti meg. Ám ha nem várjuk, a csőd akkor is jönni fog, az ország gazdasági teljesítményéből, az állam túlköltekezéséből és eladósodásából, az inflációból egyértelműen ez következik.

Az ellenzék dolga nem az, hogy várjon a válságra, hanem hogy dolgozzon ki kezelési módokat az elkerülhetetlenül bekövetkező válságra. Hogy legyenek az ellenzéknek olyan szakemberei, akik megmondják, miképp lehet legyőzni a válságot, és ennek a szakembergárdának legyen ütőképes programja a gazdaságélénkítésre és a társadalom minden területére, így az egészségügyre, az oktatásra, a nyugdíjak értékállóságának megőrzésére, és arra, hogy legyen terve az alkotmány széles körben elfogadott módosítására.

És persze arra is figyelni kell, hogy a válságot okozó elit ne menthesse át a gazdasági és politikai hatalmát, mint az 1989–90-ben történt, ne ő legyen a nyertese a válság legyőzésének, hanem a kisemberek.