Putyinról beszél, Orbánról szól

Az oszét származású, Moszkvában diplomát szerzett Szergej Gurijev 2013-ban döntött úgy, miután vegzálni kezdte Putyin hivatala, búcsút int hazájának. A fizika és a műszaki tudományok doktora Kijevben is tanult, ám az amerikai MIT-en (Massachusettsi Műszaki Egyetemen) is kapott képzést. Egykoron, 2008–12 között Dmitrij Medvegyev orosz elnök nem hivatalos tanácsadója és beszédírója is volt. Franciaországba emigrált, tanított az Oxfordi és a Princeton Egyetemen, 2015-től pedig az EBRD, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank vezető közgazdásza lett. Jelenleg a Politikai Tanulmányok párizsi Intézetének az igazgatója. Napjaink talán legkiválóbb Oroszország-szakértője, aki nemcsak a politika, de a gazdaság oldaláról is befogja az orosz valóság szögeit. Nem csoda, hogy minden megszólalását óriási érdeklődés övezi. A Klubrádió tavaly készített vele interjút a Spin diktátorok című könyve megjelenése kapcsán. Ezúttal a washingtoni CSIS, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja kérte fel arra, hogy elemezze Putyin ideológiáját. Ami nekünk, magyaroknak is útmutatásul szolgál, lévén a magyar kormány a putyini rezsim kiszolgálója. Egyre inkább kiütközik Orbán megalomániája, Napóleon-utánzása, miközben olyan vezetőhöz, mint Putyin, dörgölőzik. Különösen szégyenletes: a jelenlegi magyar vezetést nem zavarja, hogy az orosz elnök ellen nemzetközi elfogatóparancs van érvényben, mert tízezrek vére tapad a kezéhez az Ukrajna ellen indított háborúban. (A nyitó képhez: „Ha nem úgy és nem azt csinálod, ahogy mondom, megnézheted magad!”)

Szergej Gurijev (a képen) először is az antidemokratikus rendszerek spin diktátorait jellemezte:

– Ők mind olyan félretájékoztató politikát folytatnak, amelyben rendszerüket úgy állíthatják be, mintha az demokratikus lenne.

2020 előtt nem igazán beszélhettünk putyini ideológiáról. Az orosz elnök, persze, következetesen használ visszatérő jelzőket például a liberalizmusról, a külföldi befektetők megbecsüléséről. De az alkotmányt mindaddig nem írta át. Azonban amikor a házasságot az isten áldásával létrejött férfi és nő közti szövetségként írja le, és elkezdi átalakítani az igazságszolgáltatási rendszert, maga alá vonva az ügyészséget, akkor már elég világosan látszanak az ideológiai horgonyok. Az igaz, hogy homofóbiájának már 2012-ben látható jelei voltak, s az egyházat is magához csatolta. Miután 1999-től hol elnök, hol kormányfő volt Putyin, még nem fedeztünk föl következetességet a rendszerében. Aztán 2012-ben beindult a változás olyan elnöki rendeletek megírásával, amelyekben gyakorlatilag ő maga döntött a bel- és külpolitikáról, a gazdaságról és az egyházpolitikáról is.

– Etatizmus putyini módra…

Amikor megkezdődik az állami szektor nyitása a piac felé, és a privatizáció folyamata, akkor a kormány – ami egyébként a világ összes kormányára érvényes –, már minden lépésével arra törekszik, hogy minél nagyobb hatalmi pozícióra tehessen szert. Ha, mondjuk, akkor Oroszországot az OECD-országokkal hasonlítjuk össze az állam költekezése és a pénzek állami kézben történő összpontosítása tekintetében, akkor az ország a lista közepén helyezkedik el. Akkor Franciaország költött a legtöbbet közjóra, az állami források több mint felét. Akkor az államközpontúságnak még nem láttuk jelét, ami aztán idővel kinőtte magát Oroszországban is.

– Napkirály…

Amikor 2012-ben megkezdte a máig tartó elnöki mandátumát, akkor egyértelművé tette, mint egykoron XIV. Lajos: az állam én vagyok. A lényeg: akkortól a magánszektor épp úgy tőle függ, mint az állami szektor. Ha törvényt akarsz változtatni, akkor elém kell járulnod. Ha a KGB-ben pozíciót akarsz, akkor is velem kell megbeszélned.

– A magánszektor is csak olyan keretek és korlátok között létezhetett, amit Putyin a maga állami eszközeivel megengedett a vállalkozók számára. Tehát hiába engedi meg a magánvállalkozások működését, ők mind az állam potenciális áldozatai lettek az évek során. Valójában nem klasszikus értelemben vett államiság jött létre, hanem jogállam nélküli, egy személy által irányított diktatúra. Emiatt nem tudott fejlődni a gazdaság sem. Mert minden magán- és állami vállalkozás prosperitása kizárólag Putyin akaratán múlik. Az lehet Putyin barátja, aki tekintettel van rá, érdekeire, aki kielégíti az ő igényeit és kívánságait. És ilyen barátai vannak bőven a középiskolájából, az egyeteméről, és a KGB szolgálati idejéből. Eközben elveti az egyenlőségi elvet is – az élet minden területén és fokozatosan megszünteti a fékek és ellensúlyok rendszerét.

– Számos országban mindezeket meg tudják akadályozni – lásd, például, az Amerikai Egyesült Államokat. Mert független az ügyészség. Mert független a sajtó. A parlament feladata pedig az elnök munkájának az ellenőrzése.

Putyin viszont mindezt nem azért csinálja, mert ő a világ legnagyobb geopolitikai aktora akar lenni. Egyszerűen csak azért, mert minél nagyobb hatalomra tegyen szert. Erdogan, a török elnök is ugyanezt akarja, de mindeddig nem tudta tervét putyini tökélyre fejleszteni. Ugyanezt teszi egyébként Orbán is, de még nem tart ott. És Trump is ezen az úton indult el, de nem jutott a putyini magasságokba. Berlusconinak ezt a médiában sikerült elérnie.

– Putyin addig harcol kitartóan, amíg végig nem veszi az elképzelését. Ez történt a Dozsgy, az Eső tévével is. Sikeres magánvállalkozásként hagyta elindulni, majd idővel fenyegetéseket küldött neki. Hogy ezt és ezt nem adhatjátok le, tilos ezzel és azzal a témával foglalkozni. Sikerült is lebontania a Dozsgy tv-t. De megtűrte bizonyos korlátok között az ideológiai különbségeket, mert ezzel színlelni tudta a demokráciát.

A szintén orosz Marija Sznegovaja (a képen) Max Bergmannal együtt részt vett a vitán. Mindketten a washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS) orosz-szakértői. Sznegovaja is 2013-ban hagyta el hazáját, s azóta szinte nem is volt olyan amerikai egyetem, ahol ne tanult vagy tanított, előadott volna. Legyen az a New York-i Columbia, a washingtoni Georgetown vagy a Johns Hopkins.

Sznegovaja: Csak megerősíthetem, hogy a vállalkozások nem tudnak egy bizonyos, megengedett pénz, illetve haszon elérése után többet termelni, mert Putyin megköti a kezüket. Ilyenkor mindig arra tud hivatkozni, hogy az állami érdek mindenek felett áll, és ha igazi hazafi vagy, akkor ehhez tartod magad. Ebben a tekintetben a hitleri ideológiával is össze tudom hasonlítani a putyinit. De tökéletesen vissza tud kanyarodni a szovjet idők nagyhatalmi ideológiájához is, amikor az állami érdekek határozták meg az egyénieket. Ezt is el tudják fogadni az emberek. Olyannyira, hogy az elmúlt 10 évben nem is nagyon láttunk Oroszországban semmilyen határozott ellenállást. Kivéve, persze, Navalnijét.

Max Bergman (a képen) igyekszik egyszerűsíteni a képletet: szerinte a putyini ideológia semmi másról nem szól, mint arról, hogyan tud hatalomban maradni. Ami ezt biztosítja, az belefér az ideológiájába.

Viszont most a helyzet annyiban megváltozott, hogy a külpolitikát előtérbe helyező ideológia nem fog sikerülni neki. Ukrajna elleni tavalyi támadása megpecsételheti a sorsát. Szerintem ez sokkal több és nagyobb kihívás a számára, mint lehetőség a hatalomban maradásra –vélte Sznegovaja.

Max Bergman epésen megjegyzi, ha Putyin netán nem élezné tovább a feszültséget a Nyugattal, akkor szerinte a Nyugat simán belemenne abba, hogy illiberális autokrácáját tartsa meg magának; nyugodtan maradjon így a hatalomban. A hazafiasság, a Nagy Honvédő háború ideológiája viszont beivódott az oktatásba, a történelemtanításba.

Tíz évvel ezelőtt még simán lehetett vitatkozni a napjaink történelemkönyveit Putyin szája íze szerint átíró Vlagyimir Megyinszkijjel, aki tudományos fokozatát is elvesztette egy vitában. Tíz éve még viszonylag szabadon lehetett értelmezni a történelmet. Most, 2023-ban azonban csak egyfajta, egységesített történelemértelmezés létezik. A putyini. Mert Megyinszkij megírta „a történelemkönyvek legjobbikát”. Tulajdonképpen most a történelem meghamisítása lépett elő legfőbb ideológiai szervező erővé.

– Egykoron ez a fajta iskolai propaganda nem létezett. Mostanra megszűntek az iskolai viták is, és minden az állami kaptafára van húzva. Ha az elnök, azaz Putyin megkérdőjelezi bárkinek a hazafiságát, és akkor neki vége van.

Itt Gurijev közbeszúrja, hogy 2014 előtt Putyin is másképp gondolkodott a Nyugatról. Elment a müncheni biztonsági konferenciára, elment a davosi világgazdasági konferenciára és mindenhol az együttműködésről papolt.

– 2014 volt a fordulópont, mert minden addigit elkezdett tagadni. Tagadta, hogy bekebelezte volna a Krímet is. Azt mondja, azok nem az ő katonái voltak. Alapvető változást ebben a külső körülmények megváltozása hozta. Megváltozott a Nyugat, miután vége lett a hidegháborúnak. Új helyzet állt elő a világpolitikát eddig alakító minden szereplő számára. Ezért is tartott ezek után Putyin szinte minden évben más és más tartalmú, ideológiájú nagybeszédet. Folyton változtatta az ideológiát, úgy, ahogy azt hatalmi érdekei diktálták.

Max Bergman egyébként attól tart, hogy Oroszország amolyan észak-koreai típusú átalakuláson megy át, mert a háború utáni időszakban is képes lesz a háborúban kialakult egység, hazafias eszme összetartó erejét fenntartani.

Gurijev: Ahogy a nemzetközi környezet, a technológia, a média változik, úgy a diktátorok is változnak, és sokkal inkább akarnak maradni amolyan spin diktátorok, akik igyekeznek fenntartani a demokrácia látszatát. Azonban közben olyannyira elvesztették a realitások feletti kontrolt, nincs senki, aki szembesítse őket a hibáikkal, mert mindent maguk alá gyűrtek, ekként nem veszik észre, már a lejtőn vannak. Veszélyes dolog a spin diktátorság, szeretném figyelmeztetni innen is az érintetteket. Mindez magyarázatot is ad arra, miért mennek vissza az időben, miért mennek vissza a múltba. Mert ezzel tudják hatalmukat menteni.

A végszóhoz közeledve fogalmazódott meg a kérdés: lehet-e változásra számítani az oroszok pesszimizmusa és az amerikaiak optimizmusa közepette?

Ahogy Navalnij is mondta, a végső harcot a jó és a közömbösség között kell majd megvívni. Mert jelenleg az orosz társadalom apatikus. Egyben reménykedhet Putyin: a háborús körülmények ellenére képes lesz a gazdasági növekedést helyreállítani, majd fenntartani – mondta Maria Sznegovaja.

Ha folytatódik a gyerekek agymosása az iskolában – és sikerrel, ahogy most is látjuk –, akkor menthetetlenül Putyin marad. A szovjet ideológia győz.

De persze létezik optimista forgatókönyv is, hogy mégsem győz ez a propaganda, és nem évtizedek, csak évek kellene ahhoz, hogy Putyinnál egy kicsit jobb vezetője legyen az országnak –zárta a pódiumbeszélgetést Szergej Gurijev.