(dpa-jelentés alapján) A kutatók újabb tanulmánya a nemzetiszocializmus alatti orvosi atrocitásokról és azoknak a jelenre gyakorolt hatásáról. Azt is elmagyarázzák, hogy az eredmények mit jelenthetnek a jövőre nézve. (A nyitó képhez: Az egykori auschwitzi koncentrációs tábor 21-es blokkjának ajtaja fölött az „Elítéltek gyengélkedője” és a „Sebészeti osztály” felirat olvasható. A nemzetiszocializmus alatt elkövetett orvosi atrocitásokról szóló átfogó jelentésből egyértelműen kiderül: a bűnöket nem csupán egyes személyek követték el. Kép: Jan Woitas/dpa-Zentralbild/dpa)
A nemzetiszocializmus alatti orvosi atrocitásokról szóló átfogó jelentés egyértelműen azt mutatja, hogy a bűncselekményeket nem csak egyének követték el. „Gyakran meglepő, hogy az orvostársadalom mennyire korlátozott ismeretekkel rendelkezik a náci orvosi bűncselekményekről, eltekintve Josef Mengele auschwitzi kísérleteinek homályos elképzelésétől” – mondta Herwig Czech, a Bécsi Orvostudományi Egyetem munkatársa. Három éve kollégáival együtt azt javasolta a „The Lancet” (a világ minden bizonnyal legtekintélyesebb, hetente megjelenő orvostudományi szaklapja; az idén éppen 200 esztendővel ezelőtt alapították Angliában) főszerkesztőjének, hogy hozzanak létre egy bizottságot ezen ismeretek bővítésére és következtetések levonására a jövőre nézve.
A 20 tudós és orvos által most bemutatott jelentés 878 forráson alapul, és az eddigi legátfogóbb jelentés ezekről az atrocitásokról – írja a „The Lancet”. A nácikorszak orvosi kutatásainak fejlődését írja le, és bemutatja az egyes elkövetőket, valamint az áldozatokat és a bebörtönzött orvosokat, akik például a legnehezebb körülmények között, például koncentrációs táborokban kezelték rabtársaikat.
Az egyik megnevezett elkövető Elisabeth Hecker gyermekorvos és serdülő-pszichiáter, akit tisztelet övezett a Német Szövetségi Köztársaságban a második világháború után. Az orvosnő 1979-ben megkapta a Szövetségi Érdemkeresztet a németországi ifjúsági pszichiátria létrehozásában nyújtott szolgálataiért. Csak 1995-ben, kilenc évvel halála után vált ismertté a náci korszakban játszott szerepe, amikor ifjúsági pszichiátriai klinikát vezetett Sziléziában. „Az úgynevezett gyermek-eutanázia program részeként elrendelte, hogy a gyerekeket helyezzék át a helyi gyilkolóegységbe, és még akkor is erőltette a gyerekek megölését, amikor a szülők követelték a gyermekük kiengedését a klinikáról” – áll a jelentésben.
A bizottság másik feladata, hogy az egészségügyi szakembereket fölvilágosítsa arról, hogy honnan származnak bizonyos orvosi tananyagok.
Eduard Pernkopf osztrák anatómusnak az emberi testről készített atlaszát elképesztő részletessége miatt ma is használják. Csakhogy a meggyőződéses nemzetiszocialista a náci korszakban kivégzett emberek képeit is felhasználta. „Az orvostanhallgatóknak, kutatóknak és gyakorló egészségügyi szakembereknek tudniuk kell, honnan – és kitől – származnak az orvosi ismeretek alapjai…Ezt a nemzetiszocializmus áldozatainak köszönhetik” – mondja Shmuel Pinchas Reis, a Jeruzsálemi Héber Egyetem munkatársa, a bizottság társelnöke.
A jelentés számos adatot sorol fel, amik azt mutatják, hogy német egészségügyi szakértők segítettek a kötelező sterilizálási törvények kidolgozásában, és legalább 310 000, ám minden bizonnyal több, mint 350 000 embert sterilizáltak, akit genetikailag alsóbbrendűnek minősítettek. Sok sterilizált embernek súlyos testi és lelki problémái alakultak ki. Az eljárás gyakran végzetes volt.
A második világháború idején Németországban és a megszállt területeken – az úgynevezett eutanázia-programok részeként – legalább 230 ezer, különböző szellemi, kognitív és egyéb fogyatékossággal küzdő, a nácik által életre méltatlannak nyilvánított embert gyilkoltak meg. Emellett emberek tízezreit vetették alá „orvosi kutatásnak”, miáltal sokan az életükkel, életre szóló megnyomorításukkal fizettek.
A The Lancet főszerkesztője, Richard Horton 2021 januárjában összehívta a Lancet-bizottságot az orvostudományról, a nemzetiszocializmusról és a holokausztról. Célja nemcsak történelmi bizonyítékok gyűjtése, hanem a mai orvosi beavatkozások hatásának és a jövőre vonatkozó tanulságoknak a bemutatása is.
„A náci orvosi atrocitások a történelem legszélsőségesebb és legdokumentáltabb példái közé tartoznak az emberi jogi visszaélésekben való orvosi részvételre” – mondja Sabine Hildebrandt, a Boston (Massachusetts állam) Harvard Medical School munkatársa, a bizottság másik társelnöke. „Tanulmányoznunk kell az emberiség történetének legsötétebb időszakát, hogy felismerjük és ellensúlyozzuk a jelenben tapasztalható hasonló mintákat…”
A szerzők jelentésüket első lépésnek tekintik, kiterjedt online dokumentációt terveznek. Egy új oktatási paradigmát is kínálnak, amit „történelmileg bizonyított szakmai identitásképzésnek” neveznek. Tervet dolgoznak ki abból a célból, hogyan lehet ezt bevezetni az orvosképzésbe.
