Moszkva egykori keleti csatlósai Putyin szálláscsinálói az Európai Unióban, Orbánnal az élen, az Európai Néppárt viszont ajnározza a Fideszt a közelgő EP-választások miatt. Felfordulhatsz, ha Magyarországon megpróbálsz szembemenni a rezsimmel. Soros büszke arra, hogy olyanok tartják ellenségüknek, mint Trump, Putyin vagy Orbán, és kettőzött erőfeszítésekkel igyekszik védelmezni a liberális értékeket a világban.
The Sunday Times Az újság Orbán Viktor fotójával illusztrálja a cikkét, amelynek mondandója, hogy Európában egyre több helyen választanak Putyin-barát kormányt, és a különös osztag csak egyre duzzad, mivel korábbi ellenségek térnek vissza Oroszország titokzatos birodalmába. A fénykép aláírása: a magyar kormányfő az illiberális demokráciát honosítja meg, miközben vadászik a sajtóra és zavaros üzleteket bonyolít le Moszkvával. 2004-ben még egészen másként nézett ki a földrész, ám az iraki és afganisztáni kudarc után az Amerika vezette nemzetközi rend nagyképűnek és hozzá nem értőnek tűnt. Egy sor állam, amelyet belevontak a háborúkba, úgy érezte, hogy kihasználtak, visszaéltek a jóhiszeműségével. Azután beütött a pénzügyi válság, és olyan országok, mint Szlovákia nem értették, hogy miért nekik kellene állniuk a számlát a gyarló és elkényeztetett görögök helyett. Végül pedig a migránsválság felkorbácsolta az idegengyűlöletet az egykori szocialista országokban. Kelet-Európának nem volt kedve ahhoz, hogy külső nyomásra felvizezzék a nemzeti identitást. Azt azonban visszautasítják, hogy xenofóbok lennének, de az is igaz, hogy menekültek mostanában nemigen érkeznek hozzájuk.
A következmény az lett, hogy bekerültek a politika fő áramába olyan eszmék, amelyek korábban csak a margóra szorultak. Az EU és a NATO több döntése is olyan színezetet kapott, mintha veszély fenyegetné a nehezen visszaszerzett szuverenitást. Ebben a helyzetben a Kreml kezdett lecsapni a lehetőségekre. Orbán Viktor, az egykori atlantista, eltépte a régi szabálykönyvet és újat írt, „illiberális demokrácia” címmel. De legnagyobb veszély nem Magyarország, hanem Oroszország oldaláról fenyeget, mármint hogy továbbterjed a kór. Ezen belül Lengyelország a nagy rejtély, mert biztonsági megfontolásokból oroszellenes, más kérdésekben viszont úgy tűnik föl, hogy Putyin kezére játszik. Lásd az Ukrajnához, illetve Németországhoz fűződő viszonyt. És akkor még ott van az Osztrák Szabadságpárt és a kifejezetten oroszbarát új olasz kormány.
Moszkva támogatja az elitellenes hullámot, a Nyugat megosztását. Hiszen akkor könnyebben eléri célját, hogy egyenrangú partnerként kezeljék a nemzetközi színpadon. De hogy ez így is legyen, ahhoz elsősorban az kell, hogy gyengének bizonyulnak a hagyományos pártok és ebből a szavazópolgároknak elegük van. Ezen belül Magyarországon romokban van a baloldal, a lengyel ellenzék a levegőt csapkodja. A keletiek eredetileg igyekeztek megszabadulni attóla billogtól, hogy elmaradottak és instabilak, ám jelenleg minden irányban terjed a gyanakvás, a düh és elidegenedés, aminek a Kreml a nagy haszonélvezője.
Der Spiegel A világban egyre nagyobb az igény az erős ember iránt. Putyin, Trump, Erdogan, Hszi Csin-ping egytől egyig azt a tekintélyelvű uralkodó típust testesítik meg, amely megváltoztatja a világot. De porlad a demokrácia sok nyugati társadalomban is. Valamennyien megvetik a liberális demokráciát és kemény ellenőrzésre törekednek, beleértve az igazságszolgáltatást és a sajtót is. A világon már 3,3 milliárdan élnek ilyen rendszerben.
Orbán Viktor folyamatosan azt üzeni a választóknak, hogy minden lehetséges. Ez tartja hatalmon immár 8 éve. Az emberei ülnek az összes fontos poszton, legyen szó minisztériumokról, hivatalokról, bíróságokról, színházakról, egyetemekről vagy kórházakról. De azt is elérte, hogy megbízottain keresztül befolyása alá vonta a gazdaság jelentős részét is. A birodalmában nincs cenzúra, ám olyan újság sem nagyon, amelyet nem a barátai jelentetnének meg. Aki fellázad a Fidesz véleménymonopóliuma ellen, az napjainkban nem a szabadságát vagy az életét veszti el, hanem az állását.
Az illiberális demokrácia nem ab ovo antidemokratikus. Vannak választások, a magyar kormányfő maga mögött tudja a többséget, csak éppen a rendszer már nem liberális. Visszaszorították a kisebbségek jogait és a hatalmi ágak megosztását. A paradox az az egészben, hogy a demokráciát hirdető EU nélkül gyorsan összeomlana az orbáni rezsim. Hiszen csak abban a szolidáris közegben működik, amelyben ömlik az országba a pénz és megbízás, amit azután a miniszterelnök szét tud osztani a haverok és a kegyencek között. Ha az unió képes volna megbüntetni Orbán vagy Kaczynskit, az hamar véget vetne a nagyképűségüknek. Csak éppen nemigen lehet mit tenni olyan országokkal, amelyek folyamatosan aláássák a demokratikus intézményeket, ám eközben benn akarnak maradni a szervezetben.
Az autokratákban és az illiberálisokban közös, hogy azt ígérik: visszahozzák a nagyszerű múltat. Orbán egész sor szobrot állíttat, hogy emlékeztessen az ország dicsőséges történelmére. A hatalomra került autokratákra jellemző még a korrupció is. Kiterjedt pártfogói hálózatot tartanak fenn, mert uralmuk finoman szőtt függőségi rendszerre épül.
Le Monde Az Európai Néppárt vonakodik kizárni a Fideszt, mert számít a magyar miniszterelnökre a populisták feltartóztatásához, noha azok számára éppen ő a modell. A migráció ügyében az EPP egyre jobban közeledett Orbán Viktor álláspontjához, mármint hogy Európa – erőd. A felszín alatt a tömörülés törékeny, megosztott. Megbénítja a populista szélsőjobb áttörése Kelet-Európában, illetve legutóbb Olaszországban. A jövő évi választások előtt az előrejelzések azt mutatják, hogy a tömörülés valamelyest visszaesik ugyan, de megőrzi vezető szerepét. Ám kitört a pánik, mivel a napokban mennie kellett a spanyol miniszterelnöknek, és a Néppárt volt az egyik pillér, illetve idáig Spanyolország számított annak a helynek, ahol a jobboldal hagyományosan nem szorult vissza a populistákkal szemben. Ráadásul úgy néz ki, nem biztos, hogy az EP-választásokon a francia tagpárt több helyet szerez, mint a Fidesz.
Ilyen baljós háttér előtt kell látni, hogy a Néppárt a saját, kereszténydemokrata gyökerei, illetve Orbán idegengyűlölő narratívája között halad. A magyar politikus a szélsőjobb zászlósfigurája lett. Ugyan a színfalak mögött mindenki elismeri, hogy a Fidesz nehéz tag, egyelőre mégsem vetődik fel, hogy megszabaduljanak tőle. Továbbra is nagy a tolerancia vele szemben, mégpedig főként taktikai megfontolásokból. Ha kiteszik, azt kockáztatják, hogy Orbán szélsőséges koalíciót hoz létre a PiS-szel és a Ligával közösen, ami félelmetesen hangzik a 2019-es európai választások előtt. A németek azért ragaszkodnak hozzá, mert azt gondolják, hogy ily módon is meg lehet őrizni a kelet-nyugati összefogást. A néppárti EP-képviselők jó egyharmada a Keletről jön.
Az EPP-ben abban bíznak, hogy az őszig kompromisszumra jutnak Ausztriával, de Lengyelországgal és Magyarországgal is a migráció ügyében, ám nehéz volna úgy tárgyalni Budapesttel, hogy közben napirenden van a Fidesz eltávolítása. Orbán megbékítésével azonban nem mindenki ért egyet: a holland kereszténydemokraták a napokban a magyarok kizárását sürgették. Ám ezek a hangok kisebbségben vannak. Egy francia jobboldali képviselő azt jósolja, hogy meg fogják vitatni a magyar párt tagságát, de csak a választások után.
The Washington Post Soros György úgy gondolja, hogy ha ennyi ellensége van a világban, akkor valamit nagyon jól csinálni. Ám közben azt is elismeri, hogy az utóbbi időben szinte ami csak lehetett, az tönkre ment a politikában. Amerikában Trump győzött, noha az üzletember szerint képes arra, hogy romlásba döntse a Földet. Az EU a Brexittel és a bevándorlás-ellenes érzelmekkel küszködik. A milliárdos maga pedig Magyarországtól Kaliforniáig célpont lett a választásokon. De úgy nyilatkozott a lapnak, hogy nem gondol a visszavonulásra, a liberális értékek védelmében még inkább szembe kíván szállni a nacionalizmussal. Sőt minél nagyobb a veszély, annál inkább van kedve fellépni azzal szemben. Ilyen értelemben megkétszerezi az erőfeszítéseit, miközben azzal vádolják, hogy ő mozgatja a szálakat, náci szimpatizáns, illetve hogy ellenőrzi a Demokrata Pártot.
Vagyona ellenére be kell látnia, hogy befolyása korlátozott az USA-ban. De ezzel együtt narcisztikusnak tartja Trumpot, aki ráadásul azt hiszi, hogy mindenható. A Nyílt Társadalom Alapítvány 100 országban évente 940 millió dollárt költ a szólásszabadságra és a szabad választásokra. Putyin pár napja széleskörű beavatkozással vádolta meg. Orbán a „Stop, Sorossal” le akar csapni a civilekre.
A nemzetközi sajtószemle elsőként itt jelent meg.