Spárbox

Szerdától ismét emelkedik az üzemanyag ára. Van ilyen. Elég régóta van ilyen. Mindez tulajdonképpen szót sem érdemelne, ha a múlt héten nem arról adtunk volna hírt, hogy most a talán nemzetgazdaságinak nevezett miniszter berendelte előbb a Spar, majd az üzemanyag-forgalmazás vezetőit – ez utóbbiakat szépen kérve arra, hogy ne emeljék már a benzin árát, mert így a választás előtt a nép még méltatlankodni méltóztatna.

A választás pedig fontos dolog. Majd csak ha szépen tetszettek szavazni, akkor zár be megint egy jó adag vasúti szárnyvonal és jelentik be, mely kórházakban nem lesz többet ellátás. Ráérünk ezt utána megtudni, így mégis csak nyugodtabb szívvel lehet majd az önkormányzatokban is a diktatúra kedves embereire voksolni.

Csakhogy ezek szerint, ez a miniszter nem mondhatja el azt magáról, amit Bástya elvtárs. Mármint, hogy őt le sem szarják. De bizony. Leszarják, mint Ferenc József képét a legyek a Kehelyben. Szépen emelgetik tovább az üzemanyag – és a sajtos pogi – árát, igaz, lehet, hogy erőt és pénz gyűjtenek arra, hogy majd az utolsó két hétben kicsit visszacsusszanjanak a fizetendők és akkor azt lehessen mondani, hogy „Ehun van, e. Ugye, ugye. Hát Karácsony Gergely vagy Magyar Péter képes lenne-e egyetlen szavával megfékezni a felfelé iramló árakat? Mi több, nemcsak megfékezni, de letörni? Úgyhogy tessék csak gondolkodni erősen, mi lesz itten”.

És akkor ma még ezt a SPAR-dolgot is meg kell oldani. A SPAR fenyegetése abban az összefüggésben mindenképpen érdekes, hogy egy fejedelmi rokon nem emlékszik arra, hogy ő tulajdont szeretett volna kapni benne. De annyi gondja baja van manapság egy saját lábán álló sikeres vállalkozással. Minden koszos fűszeresre nem emlékezhet ő sem. Meg úgyis meglesz az, az észérvek hatni szoktak, gondolja ma még. Értsd, a különadó remek módszer a tulajdonosok jobb belátásra bírásában, ha maguktól nem értik meg, mi a szerepük. Meg aztán az efféle megjegyzések eddig működtek: bizony, ez a szép bolt most veszteséges lesz, persze, ha okosan viselkedtek, akkor még alakulhat a dolog és nem is biztos, hogy kigyullad.

És akkor most tessék! Még nekik áll feljebb. Még szerencse, hogy itt ez a derék gazdasági miniszter, aki nem azt mondja, hogy ejnye-bejnye, van itt ez a csúnya vád, ugye, kedves fejedelmi vő. Fel is tárcsázza nyomban, ugye, kedves fejedelmi vő, instálom alássan, életem, halálom kezedbe ajánlom, de ugye, még véletlenül sem igaz, hogy nekem azért kell különadókat rákasztanom ezeknek a nyakára, hogy te hazavihesd ezt is? Mondd, hogy nem, na, légyszi, légyszi.

De ez a miniszter körülbelül felméri a helyét a világban és beáll egy ilyen színvonalas üzleti vitába, segédcsendőrnek. Most még csak a kisebb pofonok kiosztása tartozik rá, de bizonyára belejön majd még a verőember szerepébe. Drukkoljunk neki. A SPAR meg vegyen bokszleckéket, ha nem tetszik neki a vircsaft.

Aztán csak óvatosan! Ki szeretne úgy járni, mint az Állami Számvevőszéknek az az igazgatója, aki már nem igazgató. Még nem is olyan rég állítólag az ő megállapítása volt, hogy a főváros több pénzt fizet be a költségvetésnek, mint amennyit tőle kap. És ugye, ez ellentmond annak, amit a kormány próbált megmagyarázni. Persze a számvevőszék azóta szerencsére megerősítette, hogy a dolgok között nincs semmi összefüggés. Tegnap aláírta ezt, ma már nem igazgató, de ennek ezer másik oka van. (Csak egyet mondjatok, légyszi, légyszi.)

Mindenesetre a tanulság annyi már megint, hogy a pénzbehajtás zavartalanul folyik a kegyelmi-pedofil-politikai válság idején is.