Svéd demokráciakutató: Orbán súlyos fenyegetés Európában

A demokrácia állapota ma a világban épp olyan, mint 1989-ben, a hidegháború befejezése előtt volt – értékeli ezzel egyben az autokrácia állapotát is Staffan I. Lindberg (*1969) politológus-professzor, a Demokrácia Változatai Intézet vezető kutatója, a Göteborgi Egyetem V-Dem Intézetének igazgatója, aki emellett számos nemzetközi szervezet tanácsadójaként is elismert szaktekintély, és legutóbb erről is beszélt a CEU Demokrácia Intézetének rendezvényén. „Ez azt is jelenti a számításaim szerint, hogy a lakosság 70%-a ma autokráciában vagy diktatúrában él” – teszi hozzá. (A nyitó képen a Göteborgi Egyetem főépülete; foto: wikimedia.)

A hidegháború volt a vízválasztó a demokráciák fejlődése tekintetében?

Igen, a Szovjetunió szétesésével egyidőben, úgymond, kitört a szabadság és az emberek felismerték jogaikat. Érdekesség: a folyamat nemcsak a volt szovjet területeken kezdődött meg, hanem Kelet-Európában és Ázsiában is; Afrikában meg, például, 41 országban látványos előrelépés történt.

– Csakhogy 2008-ban, a világgazdasági válsággal megtört ez a lendület. Most pedig háborús válságba kerültünk.

A még létező demokráciák a háborús helyzetben mind fenyegetve érzik magukat, és Ukrajna azt mutatta: most annak van itt az ideje, hogy fegyverrel kell megvédeni a demokráciát. De Szaúd-Arábia, Kína, illetve Orbán Európában súlyos fenyegetés. Noha, önök hosszú ideje élnek ebben a fenyegetettségben, nem a háború hozta a helyzetet.

Nem mellékesen: Orbán a legutóbbi két beszédében már arra figyelmeztetett, legyünk felkészülve a háborúra! És látjuk, még az óriásplakátokon is, hogy valamiféle militarizációs folyamat indult be. De hogy ez mit jelenthet?

Mivel a kontextust nem ismerem, nem mernék véleményt mondani erről. De az biztos, hogy Putyinnal való barátsága miatt most nemcsak Putyin részéről van nyomás alatt, de az Európai Unió részéről is – éppen Putyin miatt.

– Tizenkét év hazugságai ellenére a lakosság többsége hisz’ Orbánnak. Nem beszélve a szovjet éráról. Az emberek nem emlékeznek vagy nem akarnak emlékezni. 

Ez számomra is nehezen érthető, hisz’ annak idején elsőként éppen Magyar- és Lengyelország akart végleg leszámolni a szovjetrendszerrel. Most viszont már sem Lengyelország, sem Magyarország nem demokrácia többé. A magyart most már úgy hívjuk: választási autokrácia.  Nincs egyelőre tudományos magyarázata ennek a pálfordulásnak. De vegyük Trumpot, több mint 2000 hazugság írható a számlájára, és mégis hisznek neki Amerikában. Sőt, magáévá tudta tenni a republikánus pártot is.

– Ön az urambátyám rendszer, a korrupció és a jogállam kapcsolatát is elemzi. Számtalanszor van olyan érzése az embernek Magyarországon, hogy a korrupció az oka mindennek, mert az ország több mint a fele talán már Orbán zsebében van.

Elemzéseim szerint a korrupció sok mindenre magyarázatot ad, de nem mindenre. Mert: ha Szaúd-Arábiát, Észak-Koreát, Ecuadort nézzük, ahol vegytiszta diktatúrák vannak, akkor azt látjuk, ők sokkal kevésbé korruptak, mint mondjuk Magyarország. De itt van Svédország, a hazám példája is, ahol nem számottevő a korrupció, mégis elindult egy radikalizálódás és elhajlás a demokráciától. Ha nincs egy erős pártod, mint Kínának, ha nem vagy királyi családból való és vagyonos, mint a szaúdiak például, akkor más eszközökhöz folyamodsz. Az állami kasszából lenyúlod azt, amivel boldoggá teszed és korrumpálod a szavazóidat.

– Mivel magyarázza a radikalizálódást az ön hazájában?

Ez egyrészt azzal a világjelenséggel magyarázható, ami még a svéd politikát sem hagyta érintetlenül. Másrészt: a demokrata párt jelezte először az emberek félelmét a menekülthullám láttán, majd pedig más pártok is. Másrészt egyre nagyobb lett a gazdagok és a szegények közti különbség, ami felvetette a kérdést, milyen jövő vár a szegényekre. Ez is a folyamat része, mert színpadra lépett egy erős vezető, aki elhitette az emberekkel, hogy ő megoldja a problémáikat.

– Magyarázható ez az oktatás zuhanó színvonalával is?

Sajnos, azt kell mondjam, ez a jelenség nem írható az alacsony oktatási színvonal számlájára, mert magasan képzettek is bedőlnek a szélsőjobbos vagy szélsőbalos ideológiáknak. Amerikában, Franciaországban Le Pennek, Olaszországban Meloninak. Az oktatás színvonala tehát nem mérvadó ebben a kérdésben.