(Írta: T. Pál János) A szlovákiai közvélemény-kutató intézetek által elvégzett legutóbbi felméréseknek a választási moratórium csütörtöki életbe lépése előtt nyilvánosságra hozott eredményei alapján nyolc-kilenc párt juthat be a pozsonyi parlamentbe. A Magyar Közösségi Összefogás, illetve a Most–Híd vegyes párt nem szerepel közöttük.
Az esélyesnek jósolt pártok: a Robert Fico volt kormányfő vezette SMER, Igor Matovič Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) elnevezésű pártja, a Marián Kotleba által irányított Néppárt – A Mi Szlovákiánk (ĽSNS), a Michal Truban vezette Progresszív Szlovákia – Együtt (PS-Spolu), az Andrej Kiska előző államfő nevével fémjelzett Az Emberekért (Za ľudí), a Boris Kollár vezette Mi Egy Család Vagyunk (Sme rodina), Richard Sulík Szabadság és Szolidaritás (SaS) tömörülése, az Alojz Hlina vezette Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) és Andrej Danko Szlovák Nemzeti Pártja (SNS).
A felmérések eredményeit szemlélve ma úgy látszik, hogy a választásokon a SMER végez az első helyen 17–20 százalékra prognosztizált eredménnyel; elemzők szerint mégsem ez a magát szociáldemokratának valló párt, hanem az 5–6 pártból álló jobbközép ellenzék fogja megnyerni a választásokat. A felmért pártpreferenciák alapján elvégzett mandátumelosztás szerint a SMER 30, az ellenzéki pártok 79–80 képviselői helyre számíthatnak. A Kotleba vezette párt 18, a Szlovák Nemzeti Párt – feltéve, hogy átugorja a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt – 9 mandátumhoz juthat. A számok azt mutatják, hogy a SMER lehet ugyan a választások győztese, de koalíciós potenciál híján nem tud többséget összehozni a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsában, azaz a pozsonyi törvényhozásban.
A SMER az előző, 2016. évi választásokon 49 mandátumot szerzett. A párt népszerűségét rendkívül megtépázta Ján Kuciak oknyomozó újságíró két évvel ezelőtti meggyilkolása, illetve a nyomozás és a gyilkosok pere közbe nyilvánosságra került sokkoló információk, melyek tanúsága szerint néhány oligarcha közvetlen befolyás alatt tartott egyes parlamenti, kormányzati, ügyészségi, rendőrségi és bírósági vezetőket. A gyilkosság miatti elemi erejű társadalmi felháborodás nyomán Robert Fico kármentésbe kezdett, 2018 márciusában távozott a kormány éléről és a párt második emberének számító Robert Kalinák belügyminiszter is beadta a lemondását. Ez a vezércsel azonban nem volt elég ahhoz, hogy megálljon a SMER társadalmi támogatottságának eróziója. Robert Fico erősen megosztó személyiség, de rendíthetetlen hívei és csodálói továbbra is kitartanak mellette.
Az ingadozókat és kételkedőket az új miniszterelnök, Peter Pellegrini (bal oldali kép) fiatalos dinamizmusával igyekszik meggyőzni arról, hogy a SMER képes a feltárt törvénytelenségek helyrehozására. Pellegrini közvetlenségével, határozott fellépésével az apolitikus vidéki emberek körében is népszerűségre tett szert. A SMER a kampány hajrájában a legnagyobb választói bázist adó nyugdíjasokat megszólító kezdeményezéssel is megpróbált javítani a népszerűségén. Február elején rendkívüli parlamenti ülést kezdeményezett, amelyen a tizenharmadik havi nyugdíj bevezetéséről kellett volna dönteni. Az ugyancsak kormánytag Szlovák Nemzeti Párt ehhez hangulatjavító saját kezdeményezéssel, a szlovák állampolgároknak az autópályadíj-fizetés alóli felmentésével csatlakozott. Az ellenzék olcsó választási propagandának minősítette ezeket az ötleteket és bojkottálta, majd a szónoki emelvény elfoglalásával ellehetetlenítette a parlament rendkívüli ülését.
A választási dobogó második helyezettje előre láthatólag az Igor Matovič (bal oldali kép) vezette Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) lesz, várhatóan 15–17 százalékos támogatottsággal. Matovič jó évtizeddel ezelőtt egy antikorrupciós népszavazási kezdeményezéssel vált ismertté. A 2010. évi választásokon a Szabadság és Szolidaritás párt listáján jutott be a parlamentbe. A négy évvel ezelőtti választásokon már egy másik koalícióban 11 százalékos támogatottságra tett szert. Matovič politikai karrierjét narcisztikus jellemével együtt járó összeférhetetlensége jellemzi. Eddig minden koalíciós partnerével, de saját parlamenti frakciójának tagjaival is összeveszett. Nemrég egy (magyar) politikai elemző Matovičot úgy jellemezte, hogy „ő a szlovák politikának (az ukrán elnök) Vologyimir Zelenszkijbe oltott Puzsér Róbertje”. Bár az ellenzék legerősebb pártjának vezetőjeként őt illetné meg, hogy egy koalíció élre álljon, ez a tulajdonsága kétségessé teszi, hogy a többi ellenzéki párt vezetője megfelelő személynek tartja-e erre a felelős feladatra. Emiatt azt sem lehet kizárni, hogy a választásokon valószínűleg győztes demokratikus ellenzéki pártok nem tudnak kormányzóképes koalíciót létrehozni. Matovič eddigi politikai előélete és kommunikációs stílusa alapján szinte borítékolható, hogy rövid idő alatt szétzüllesztené az általa vezetett koalíciót. Az OĽaNO nélkül viszont a többi jobboldali párt nem tudna kormányképes koalíciót összehozni. (Az OĽaNO 24, a többi jobboldali ellenzéki párt együttesen 56 mandátumra számíthat. A 150 tagú szlovák parlamentben a kormányképes többséghez 75+1 mandátumra van szükség. Az ellenzéki pártoknak az általuk így várhatóan megszerezhető 80 mandátum kényelmes parlamenti többséget biztosítana.)
Ám az a megoldás sem nyújtana garanciát az ellenzéki koalíció tartósságára, ha nem Matovič, hanem valamelyik másik párt vezetője (például Andrej Kiska vagy Richard Sulík) állna az ellenzéki tömörülés élére. Matovič veleszületett izgágasága ezt a formációt is rövid időn belül felbomlasztaná.
Zuzana Čaputová köztársasági elnök
A SMER-nek a jelenlegi előrejelzések szerint csak egy potenciális koalíciós partnerre van kilátása. Ez a Szlovák Nemzeti Párt lehetne. A valaha szebb napokat látott SNS támogatottsága a parlamenti küszöb határán billeg, és ha ezt átugorja, akkor várhatóan kilenc mandátumot tud szerezni. Ez azonban messze nem elég a parlamenti többséghez. Ahhoz, hogy a SMER kormányt tudjon alakítani, Ficónak az OĽaNO-t kivéve csaknem az összes ellenzéki kis pártot magához kellene csábítania. Ez pillanatnyilag kivitelezhetetlennek látszik. Így csak az a megoldás marad, hogy az ellenzék rendezi a sorait, és miután Peter Pellegrini – mint a választásokon győztes párt listavezetője – nem lesz képes Zuzana Čaputová köztársasági elnöknek parlamenti többséget maga mögött tudó kormánykoalíciót bemutatni, a másodikként megszólított ellenzék áll elő egy ilyen ajánlattal.
Az előrejelzések szerint várhatóan 10–11 százalékos támogatottsággal a választások harmadik helyére esélyes Marián Kotleba (jobb oldali kép) vezette fasisztoid Néppárt – A Mi Szlovákiánk mozgalommal a jelenlegi fogadkozások szerint senki sem hajlandó együttműködni, ezért ez a párt nem szólhat(na) bele a kormányalakításba.
A küszöbön álló szlovákiai választások nagy kérdése, hogy a felvidéki magyarok szavazataiért versengő két tömörülés közül bejut-e valamelyik a parlamentbe. A teljes szlovákiai választói bázisra kiterjedő reprezentatív felmérések sem a Magyar Közösség Pártjából (MKP) és más magyar politikai erőkből összeállt Magyar Közösségi Összefogást (MKÖ), sem pedig a magyarok mellett szlovákokat és más nemzetiségűeket – ruszinokat, cigányokat stb. – is a soraiban tudó Most–Hidat nem jegyzik az esélyesek között. A két párt által kizárólag a magyar választók körére kiterjedően megrendelt felmérések is csak azt az eredményt hozták ki (attól függően, hogy ki volt a megrendelő), hogy mindkét párt majdnem eléri a parlamenti bejutáshoz szükséges küszöböt. A bűvös határ átlépéséhez 160 ezer támogató szavazatra lenne szükség. Ez nem teljesíthetetlen elvárás ugyan, de ehhez igen jól kell mozgósítani a felvidéki magyar szavazótábort. A Magyar Közösségi Összefogás képviselőjelöltjei számtalan kampányrendezvényen vettek részt. A párt programjának és listavezetőinek népszerűsítésébe a magyarországi közszolgálati média is alaposan besegített. A rádióban és a televízióban szinte minden nap szerepelt Bárdos Gyula listavezető, a Csemadok elnöke vagy Menyhárt József MKP-elnök. Ők és más, ott ismert politikusok rendkívül bizakodóak a várható eredményt illetően.
Hozzájuk képest visszafogottabb volt a felvidéki magyar politika veteránjának számító Csáky Pál egykori pozsonyi miniszterelnök-helyettes, aki az MKÖ rimaszombati kampányzáró rendezvényén a Magyar Közösségi Összefogás esélyeit firtató újságírói kérdésre a következőképpen válaszolt: „Amennyiben reálisan és valósan akarom megfogalmazni, el kell mondanom, hogy a helyzet bizony nem egyértelmű. 2016-ban bíztunk, de nem sikerült a bejutás. A múlt évben az európai parlamenti választásokon az utolsó percig úgy éreztem, hogy sikerül elérnünk az öt százalékot, de nem jött össze. Úgy látom, hogy a mostani választás több embert érdekel, mint a 2016-i, viszont az előbbiekre való tekintettel már óvatos vagyok. Csak arra tudok biztatni minden magyar embert, menjen el szavazni. Nagyon örülnék neki, ha az MKÖ bejutna a parlamentbe. Kell a magyaroknak a képviselet.”
A Bugár Béla (bal oldali kép) nevével fémjelzett Most–Híd pártot a SMER vezette kormánykoalícióban való részvétel alaposan megviselte. Szlovák támogatóit felháborította, hogy a Híd a Kuciak-gyilkosságot követően is kitartott Fico mellett, s ezért inkább a liberális, illetve konzervatív értékrendet valló szlovák pártok mögé sorakoztak fel. A magyar választók körében a hidas képviselők hanyagsága és felületessége okozott csalódást, például az úgynevezett himnusztörvény parlamenti tárgyalásakor. (Itt a honatyáik is rábólintottak arra a törvényjavaslatra, hogy más ország himnuszát csak igen szűkre szabott feltételek közepette szabad nyilvánosan előadni, énekelni – holott például a dunaszerdahelyi futballcsapat minden mérkőzése előtt zeng a lelátóról a magyar himnusz…) Más oldalról közelítve azonban a felvidéki magyar közösség tapasztalhatta, hogy a Híd kormányzati szerepvállalásának voltak konkrét, látható és „kézzel fogható” eredményei, például számos, magyarok lakta település nevének két nyelven történt feltüntetése a vasútállomásokon, vagy a kétnyelvű helységnévtáblák méreteinek egységesítése. Nem véletlenül épített ezekre a tapasztalt politikus Bugár Béla, amikor Érsek Árpád közlekedési minisztert javasolta listavezetőjüknek. A Híd eredményei közé számít továbbá a kisebbségi kulturális alap létrehozása, a magyar és a ruszin nyelv használatának előmozdítása az állampolgárok és a hivatalok közötti érintkezésben, a legfontosabb törvények magyar nyelvű fordításainak elkészítése, a munkahelyi biztonsággal összefüggő figyelmeztető feliratok kétnyelvűsítése stb. A szlovákiai magyarok (és nemcsak ők) ugyancsak kedvezően ítélik meg, hogy a múlt négy évben Pozsony és Budapest között véget értek a határon keresztüli (kormány)üzengetések, a két ország között megszűnt a feszültség. Ennek is köszönhető, hogy a mostani választási kampányban a mértékadó szlovák pártok nem vették elő a „magyar kártyát”. Ezzel idáig csak Štefan Harabin, a Haza Párt (Strana Vlasť), egy marginális politikai tömörülés vezetője, illetve Alojz Hlina, az ötszázalékos küszöb átugrásáért küzdő Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) elnöke próbálta megbűvölni a nacionalista érzelmű „hejszlovákokat”.
Alojz Hlina (jobb oldali kép) az egyik kereskedelmi televízió által az elmúlt vasárnap megrendezett választás előtti vitafórumon együtt szerepelt Bárdos Gyulával, az MKÖ listavezetőjével. A műsorvezető felvezető kommentárjában megjegyezte, hogy a jelenlegi választási kampányban nem volt téma a magyar–szlovák viszony, ami talán azt is jelentheti, hogy problémamentes a kapcsolat a szlovákiai magyarok és a többségi nemzet között. Kíváncsi volt, hogy a vendégei is osztják-e ezt a megállapítását. Hlina erre úgy reagált, hogy véleménye szerint a magyar kártya látens módon a mai politikában is jelen van. Azt állította, hogy „Orbán Viktornak minden kevés”, és szerinte előbb vagy utóbb ez a kérdés ismét a felszínre kerül. Ezt követően felelevenítette egy tíz évvel ezelőtti, személyes élményét, amikor a trianoni szerződés kilencvenedik évfordulója kapcsán Mica nevű kancáját szerette volna elvinni a budapesti Kossuth térre, hogy szimbolikusan visszaadja a Kárpát-medencéért a honfoglaló magyarok által Szvatopluk morva fejedelemnek ajándékozott fehér lovat. „Én ezt a lovat felvittem Budapestre, de a város minden bejáratánál rendőrök fogadtak, akiknek egy feladatuk volt: nem szabad beengedni a lovat Budapestre”. A kanca nem jutott el ugyan a Kossuth térre, de a szlovák határra két magyar rendőrautó és négy motoros rendőr felvezetésével érkeztek vissza. Hozzáfűzte, hogy Mica még jó egészségnek örvend, és ha kell, Trianon közelgő századik évfordulóján a történelmi megbékélés végett ismét kész felajánlani a lovat. Hangot adott abbéli félelmének, hogy az évforduló kapcsán Budapesten ismét készülnek valamire. Homályos utalást tett arra, hogy a magyarok le akarják porolni a régi térképeket, ami alatt feltehetően a történelmi Magyarország határainak visszaállítására gondolt. A Bárdos Gyulával ezt követően kialakult szópárbajban figyelmeztetett, hogy Orbán Viktor a trianoni évfordulóról történő megemlékezés közben ügyeljen arra, hogy annak ne legyen olyan kicsengése, amely zavart idézhet elő Magyarország szomszédjai, a szlovákok, románok, horvátok, ukránok körében.
Az előbb említett politikai vita előre vetíti, hogy a magyar–szlovák viszonyban fennálló jelenlegi szélcsend korántsem tartós állapot. A jelek szerint a választások után Pozsonyban várhatóan a politika élvonalába jutó egyes új szereplők tudatalattijából nem tűnt el a magyar fóbia. Ezeket a félelmeiket igazoltnak láthatják a trianoni szerződés évfordulója kapcsán a magyar oldalon elhangzó kétértelmű utalásokkal. A budapesti kormánytényezőknek arra is fel kell készülniük, hogy a választások után megalakuló pozsonyi kormánykoalíció sokszínűen fogja megjeleníteni a szlovák nemzeti érdekeket és ezekkel az új szereplőknél minden valószínűség szerint nehezebben és bonyolultabban lehet majd érvényre juttatni a magyar érdekeket.
A szlovák Magas-Tátra (kép: reiseziele.ch)
A jelenlegi nyugodt államközi viszony és az erősödő etnikai béke látványosan javította szlovákiai magyarok közérzetét. Hogy ez mennyiben hat a választási részvételükre és a végeredményre, az vasárnap estére kiderül.
A politikusok képeinek forrása a Google.