Születésnap

„Kísért a múlt, a Vatikán egyszerűen képtelen leszokni a búcsúcédulák egyszer már botrányt kavaró gyakorlatáról, arról tehát, hogy pénzért megváltható a bűnbocsánat, amivel egy újabb Luther Márton megjelenését, és az azt követő ismételt egyházszakadást kockáztatja. Másodszor: valaki, Semjén hű követője, barátja, rokona egyszerűen befizette a születésnapost egy olyan ajándékra, aminek tuti, hogy örülni fog, miért is ne tenné, még ha a mondott dokumentum pusztán egy tömegcikk is, amit bárki megvehet.”

Hatvanéves lett Semjén Zsolt vadász és miniszterelnök-helyettes, boldog születésnapot is kívánnánk neki, ha méltók lehetnénk arra, hogy beálljunk a gratulálók sorába, ám sajnos, egy nagy név, a Vatikán feje, konkrétan Őszentsége Ferenc pápa árnyékában csekély személyünk oly módon homályosulna el, hogy a projektbe belevágnunk sem érdemes. Ráadásul Ferenc egyenesen apostoli áldását küldte el az ünnepeltnek, és ezzel szemben végképp eszköztelenek vagyunk. 

Igaz, elég hamar kiderült, hogy pápai áldáshoz hozzájutni nemhogy nem reménytelen, de nem is túl drága vállalkozás, a Magyar Hang legalábbis azt derítette ki, hogy a vatikáni alamizsnahivatal weblapján található egy megrendelhető formula, ami szakasztott olyan, mint a Semjén-féle nyomtatvány, az ára 18 és 26 euró között van, egyébként pedig házasságkötés, keresztelő, elsőáldozás esetén is működik a szentszéki szolgáltatás. A lap munkatársa rendelt is a választékból, és 13 ezer forint lefizetése után az árut rendben meg is kapta.

Mindebből elvben két dolog következnék. Részint az, hogy kísért a múlt, a Vatikán egyszerűen képtelen leszokni a búcsúcédulák egyszer már botrányt kavart gyakorlatáról, arról tehát, hogy pénzért megváltható a bűnbocsánat, amivel egy újabb Luther Márton megjelenését, és az azt követő ismételt egyházszakadást kockáztatja. Másodszor: valaki, Semjén hű követője, barátja, rokona egyszerűen befizette a születésnapost egy olyan ajándékra, aminek tuti, hogy örülni fog, miért is ne tenné, még ha a mondott dokumentum pusztán egy tömegcikk is, amit bárki megvehet.

Minderre az a válasz, hogy az alamizsnahivatal egyáltalán nem nyerészkedik a bolton, sőt, az nem is bolt, mert csak annyit kér, amennyibe az eljárás, és a postázás kerül. Másrészt a Semjén-verzión nem a hivatal neve olvasható aláíróként, hanem azt Konrad Krajewski bíboros főalamizsnás szignálta, aki kétségtelenül nem maga ugyan a pápa, viszont a lapot Erdő Péter bíboros adta át az ünnepeltnek, aki azért mégsem egy postás. A megtiszteltetés tehát, ha földrengető nem is, sőt, korunk kihívásainak megfelelően a spórolás félreérthetetlen jegyeit mutatja, nagyon helyesen amúgy – egyértelmű.

Kicsit több is, mint járna, de hát ez százalékosan eloszlik, mert az üzenet a családnak és a barátoknak is szól, mindegyiknek kijár a „bőséges mennyei kegyelmek és vigasztalások ajándéka”.

Luther a tömeges és megvett búcsúcédulázásokról egyébként ezt mondta: „Emberi balgaságot hirdetnek, amikor azt mondják, hogy mihelyt a ládába dobott pénz megcsörren, a lélek azonnal a mennybe száll.”

Ám ez szerencsére nincs így. Jól is néznénk ki: szülinapunk van, a pápa úgymond felköszönt minket, mire habozás és percnyi késedelem nélkül azonnal beadjuk a kulcsot. Oké, Szent Péternek, de akkor is. Ne már!

Nem is. A pénz nem csörren, mert kártyáról utaljuk, Luther egy reformált egyház alapítója, a lélek meg szálldosson, ahova akar, addig sem dumál, siránkozik, és vádaskodik itt nekünk.