Védelmi pénzt szed a kormány

Miközben Orbán Viktor a béke angyalaként repked a világban – Kijev és Moszkva után Pekingbe, majd Washingtonba látogatott – a kormány arra azért szakított időt, hogy vasárnapi rendkívüli ülésén fontos döntéseket hozzon. Így Gulyás Gergely kancelláriaminiszter bejelentette: a kormány tervei szerint védelmi hozzájárulást fizet a bankszektor, a multik és az energiacégek. A Magyar Bankszövetség közleményben utasította vissza a kormánynak azt az állítását, hogy ők extraprofitra tettek volna szert a háború kapcsán. (A nyitó kép forrása: netzgeld.de.)

Orbán Viktor kormányai 2010-i hatalomra kerülésük óta kerülik a „megszorítás” kifejezést, mert, feltehetőleg a korábbi kormányok rossz tapasztalatai alapján, úgy félnek tőle, mint ördög a tömjénfüsttől. Amikor – immár 14 évvel ezelőtt – a Fidesz újból kormányra került, az volt az egyik fő mondandójuk, hogy – szemben a szocialista kormányok gyakorlatával – náluk nem lesznek megszorítások. És tényleg nem voltak, legalábbis, abban az értelemben, hogy közvetlenül nyúltak volna az emberek zsebébe. (Most a magánnyugdíj-pénztárakban tartott megtakarítások lenyúlásáról ne beszéljünk, az sem megszorítás volt, hanem szimpla lopás.)

Nem voltak megszorítások, „csupán” a bankoktól és a multiktól vettek el pénzt különadók formájában, őket „szorították meg”, mely cégek azután e „nem-megszorítások” egy nem elhanyagolható részét tovább hárították a lakosságra. Magasabb banki költségeket számoltak, a multik pedig a szolgáltatás minőségének csökkentésével reagáltak. Most sem történt más, csupán a már jól bevált szómágia folytatódik: a kormány nem a tetemes költségvetési hiány mérséklésének szándékával indokolja a védelmi hozzájárulásnak nevezett rendkívüli intézkedéseket, hanem egyes szektorokat vádol azzal, hogy „háborús extraprofitra” tettek szert.

A választási kampányban a kormány milliárdokat költött arra, hogy óriásplakátokon és sok más módon a választók tudomására hozza: az ellenzék háborúpárti, a Nyugat úgyszintén, ha Brüsszelre hallgatunk, belesodródunk a háborúba, egyedül Orbán Viktor és a Fidesz a béke záloga. Mindez, valamint a gazdaságpolitikában elkövetett hibák nem maradtak következmények nélkül: a Portfolio szerint bár „pontosan nehéz megítélni, hogy az első fél év eltelte után hogyan is áll valójában a kormány várakozásaihoz képest a 2024-i büdzsé, de valahol 700-800 milliárd forint körül lehet az idei elcsúszás mértéke”.

Ezt a lyukat kell valamivel betömni és mint rendesen, ilyenkor sem a gazdagok megadóztatása jut a kormány éceszgébereinek az eszébe. Pedig Mészáros Lőrincnek, Tiborcz Istvánnak és a többi ultragazdaggá lett magyarnak volna miből hozzájárulnia a közös terhekhez: a magyarországi vagyonkoncentráció ugyanis minden uniós országénál magasabb. Nálunk a leggazdagabb egy százalék tulajdonában van a vagyon egyharmada, a legtehetősebb tíz százalék pedig a nemzet vagyonának mintegy felét birtokolja. Ám mégsem őket, hanem a mindig is ellenségként beállított multikat, bankokat, valamint a valóban sokat kaszáló energiaszektort találta meg immár nem először a kormány.

A bankszektorban nem változik a bankadó mértéke, közölte a hétfői, rendkívüli kormányinfón Gulyás Gergely, ám megemelik a tranzakciós illetéket és egy teljesen új adót is kivetnek, amely a „devizaváltási illeték” nevet kapta a kormányzati keresztségben.

Erre a bejelentésre reagált felháborodottan a Magyar Bankszövetség. Az MTI-hez eljuttatott közleményében azt írja, hogy „a háborúnak szinte valamennyi szektor a kárvallottja, köztük a bankszektor is. A gazdasági bizonytalanságok piaci következményei mellett, számos kormányzati intézkedés terhét is fegyelmezetten és együttműködően viseli a bankszektor, ezért visszautasítja, hogy a háborús időkben extraprofitra tett volna szert.”

A bankszektor közleménye értő olvasatban fenyegetésként is értelmezhető: miközben arról ír, hogy „a sorozatos kormányzati terhek és intézkedések kiszámíthatatlansága jelentősen korlátozza a bankszektor hitelezési képességét, nemzetközi versenyképességét és gazdaságélénkítő szerepét”, és azt sem mulasztotta el megjegyezni, hogy „a magyar bankszektor a pénzügyi közvetítőrendszer működtetőjeként a kormány egyik legfontosabb partnere a gazdaságpolitika megvalósításában: a pandémia kezelésétől a családpolitikán át, a kkv-k finanszírozásában, digitalizációban, infrastruktúra-építésben egyaránt igazolta, és nap mint nap bizonyítja az elkötelezettségét.”

Értsd: amennyiben a mostaninál is rosszabb helyzetbe hozzák, nem kizárt, hogy – úgyis, mint a kormány legfontosabb partnere – kénytelen lesz a naponta igazolt elkötelezettségét visszafogni. Mindez azt jelenti, hogy az eddiginél kevésbé fogja majd segíteni a gazdaságpolitikai célok megvalósítását.

Az átlagember, különösen, aki csak a kormányhoz közeli médiából tájékozódik, mindebből azt fogja érzékelni, hogy már megint a bankok és a multik nehezítik az életét. Miattuk kerül többe az utalás, és annak is ők lesznek az okai, hogy a már amúgy is drága devizáért a devizaváltási illeték miatt még az eddiginél is többet kell fizetni.