Közismert tény, hogy az európai országok prostituáltjai között nagy számban fordulnak elő magyar nők. Ez nem mindenütt illegális tevékenység, pl. ebből a filmből is kiderül, hogy Zürichben például a munkavállalásra jelentkező a rendőrségen nyugodtan megmondhatja, hogy az utcán, prostituáltként kíván dolgozni, és bizonyos szabályok megtartásával minden további nélkül megkapja rá az engedélyt 90 napra.
Viktória (Farkas Franciska) mélyszegénységben élő józsefvárosi roma család tagja. Anyja az aluljárókban engedély nélkül paprikát árul, fivére gyanús minőségű dinnyét próbál meg elpasszolni kereskedőknek, munkájuk, keresményük alig akad. Egy nap két házbeli lány tűnik fel, aki eleddig Svájcban dolgozott, és csodákat mesél az ottani gazdagságról és lehetőségekről. A lányok a grundon csak erről beszélnek. Viktória fejébe szöget üt, hogy ezt neki is ki kéne próbálnia, és bár tudja, hogy ez a munka valójában mit takar, egy közvetítő (Fátyol Hermina) segítségével, nyelvtudás nélkül útnak is indul.
Viktóriát Zürichben Marina (Pölöskey Erika) várja, azonnal elmennek a hatóságokhoz beszerezni az engedélyeket, hogy a lány mielőbb munkába állhasson. Marina egy Junior nevű stricivel (Nagy Zsolt) él együtt, aki elviszi Viktóriát egy lakásra, ahol Blondie-val (Stefanovics Angéla) kell együtt laknia. Blondie berzenkedik, amiért egy cigánylányt raktak mellé, de ő is ki van szolgáltatva a körülményeknek: neki azért kell a pénz, hogy kisfiát magához vehesse. A két lány között a kezdeti feszültség lassan oldódik, de esténként mindenkinek kinn kell lenni a kocsisoron, és szünnap nélkül teljesíteni a napi penzumot, mert a pénz felét Junior elveszi tőlük, és Marina is hajtja őket. A munkához elég annyit megtanulni, hogy minek mennyi a tarifája. Hogy jobban bírják, valamiféle gyorsító szerrel dobják fel magukat.
Kezdetben úgy látszik, hogy a prostitúcióval lehet keresni, még haza is lehet küldeni belőle, de Viktória azt hazudja a családjának, hogy takarítást vállalt. Hibázni nem szabad, és sok múlik azon is, hogy Juniort mennyire szorongatják a többi stricik, mert ilyenkor minden pénzt elszed a lányoktól, hogy azzal fizesse ki őket. Egy nap még a lányok lakását is feldúlja, hogy elvegye saját tartalék pénzüket és meg is veri őket. És Viktória egyre több hibát követ el, hogy pénzét visszaszerezze. Bár a lakáson és nappal tilos az üzlet, felvisz egy idős vendéget, akiről kiderül, hogy rendőr, és így megbüntetik. Kezdi meglopni az ügyfeleit, aminek híre is megy. Az utcán megismerkedik egy kedves afrikai fiúval, Laminnal (Foscky Pueta), akivel jól érzi magát, mert nincs bennük előítélet a másik iránt, elmegy vele táncolni, így elkésik az esti műszakból. Amikor elmegy egy fuvarra, kiderül, hogy három fiú is rámászik, de nem fizet. Junior pénz helyett a futtatottját adja át a striciknek, de Viktóriának sikerül elmenekülnie, bár Junior üldözi. Egyre nagyobb bajban van.
Viktória lopva visszamegy a lakásukra, és ráveszi Blondie-t, hogy szerezzék vissza Juniortól a pénzüket és szökjenek haza. A keresés csak azután jár eredménnyel, hogy a férfit leütötték, de sikerül elmenekülniük. Csak épp Blondie belehal, Viktória pedig elmegy barátnője kisfiáért, hogy neki adja a pénzt. Az utolsó képsorokban látjuk, hogy Viktória szerencsésen hazaért, de nem gazdagodott meg, legfeljebb tapasztalatokban.
A forgatókönyvet Maros Anna, (a rendező felesége), több száz igaz történet alapján írta meg, (és a rendező is belenyúlt), ezzel együtt sem kapunk sokkal többet, mint amit eddig is tudtunk. A történet nyugodt tempóban halad előre, bár bizonyos pontokon, főleg a vége elnagyolt, elkapkodott. A svájci szociális munkások valamiféle buszt működtetnek, ahol a lányok bizonyos dolgokat, pl. óvszert beszerezhetnek, de ugyanott kéne bejelentést is tenniük az őket ért bántalmazások miatt, amit persze senki sem tesz meg, mert a lányok félnek a hatóságoktól. Ennek az állomásnak a funkciója nem egészen érthető számomra. Nem jöttem rá arra sem, hogy Blondie mibe hal bele, mikor a száján kicsurran a vér. Bántalmazás okozta belső sérülés, tüdőbaj, vagy valami más? Igaz, ezek a nők előbb-utóbb betegségeket is összeszednek, és kevés a valószínűsége annak, hogy ezekből ki is gyógyulnak. Amiképp azt se tudjuk, hogy Viktória az egész pénzt odaadja a kisfiúnak, vagy csak az anyja részét, vagy mi van itt?
A rendező újságíróból, dokumentumfilmesből lett játékfilmes, szándékai jók, tiszták, a film nem rossz, de a végeredmény valahogy hiányérzeteket hagy a nézőben. Az érthetőség rovására megy, hogy a szereplők, bár magyarul beszélnek, ez nem mindig érthető, ugyanakkor az idegen szövegek feliratozása meg nem mindig olvasható. Ez is inkább dokumentumfilmes vonás, semmint játékfilmes. (A svájci német is megdolgoztatja még a németül értő nézőket is.) Marco Barberi kamerája viszont egyaránt otthonosan mozog a pesti romalakásban és a svájci utcákon. Jól érzékelteti, hogy mindkét város szép és csillogó, de érdes részei is vannak, amikkel nem büszkélkedhet, s hogy a prostik vendégköre nagyjából egyforma mindenütt. Michael Kalt zenéje nagyon jól illeszkedik a film hangulataihoz, érzelmeket közvetít.
Ami a Viktória szereplőit illeti, zömükben amatőrök, egyes kisebb szerepekben hivatásosok. Farkas Franciska (Viktória) pl. amatőr színész, modell is volt, és pár színházi feladatot is megoldott már. A szerep megformálásához sokat beszélgetett a kinti hivatásos prostikkal, aminek az eredménye egy szépen megoldott szerepformálás lett. Stefanovics Angéla (Blondie) színházból és filmről is ismert profi. Ő a szerepe szerint már régebb óta űzi az ipart, de belefáradva is tudja, ki kell tartania. Nagyon szépen oldja meg azt, ahogy az érzelmei változnak társnője iránt, főként, amikor az ő csillaga már kezd leáldozni a vetélkedésben, és ettől egyre jobban kétségbe esik. Nagy Zsolt (Junior) ugyancsak egyre ismertebbé váló hivatásos színész. Az ő alakítása is tetszett, bár a szövegérthetősége nem egyszer kívánni valót hagyott maga után. Pölöskey Erika (Marina) ismét az amatőrök színvonalas jelenlétét erősíti, neki ez az első filmszerepe. Marina is már régóta űzi az ipart, de mert megvannak az ismeretei és Junior barátnője, kivételezett a helyzete, ő a lányok felügyelője is. Rajta épp ezért nem látszik kényszerűség, beletörődés, bár néha sejthető, hogy amit a fiújával tervezgetnek, nem egészen lesz úgy, ahogy szeretné, mert Junior is másoknak kiszolgáltatott és link. Ha sorra vennénk az egyes figurákat, szereplőket, eltűnik a különbség, a jó szereplőválogatás egyformán ideillőnek rendeli a játszókat.
Az is érdekes, hogy ezt a filmet a magyar fél miért nem támogatta (egy ideje ezt is meg kell szoknunk a filmgyártásban), így teljességgel svájci finanszírozásból készült el, alacsony költségvetéssel. Mindenesetre jó, hogy elkészült, Locarnóban, a filmfesztiválon is bemutatták, október 2-tól pedig a Mozinet forgalmazásában itthon is láthatják a 16 éven felüli nézők. Valószínű, hogy a Viktória – A zürichi expressz mást jelent majd a hazai nézőnek és a külföldinek, hiszen más társadalmi problémakör felől közelítünk ugyanahhoz. De talán némileg segítene az állapotokon, ha a magyar állam is toleránsabban, elfogadóbban, de szabályozottan közeledne a legősibb mesterséget önként vállaló nőkhöz, akiknek megélhetéséhez valóban ez az út, ha már tisztességes munka nem adódik. Nem a striciket, de a mélyszegénység áldozatait védenie kellene annak, aki ma még inkább szemforgató, prűd reakciókkal szeretné szőnyeg alá söpörni az egész problémakört.
Men Lareida filmje erre is figyelmeztet.