A hiteles sajtó a nyilvánosságot szolgálja

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége a tájékoztatás korlátozására irányuló szándéknak tekinti, szükségtelennek és aránytalannak tartja a tényközlések szankcionálására vonatkozó tervezett jogszabály-módosítást – kezdődik a MÚOSZ szerkesztőségünkhöz eljuttatott állásfoglalása a felhatalmazási törvénytervezetről.

A magyar sajtó kormányzattól független orgánumai eddig is felelősen jártak el a koronavírus-járvány híreinek közlésekor. A börtönnel történő fenyegetés – a cenzúrát, az öncenzúrát és az elhallgatást erősítő hatása révén – a vírus elleni védekezést fogja nehezíteni: nem növeli, hanem csökkenti az emberek biztonságát.

A WHO álláspontja szerint a világjárvány elleni küzdelem egyik leghatékonyabb eszköze a gyors, pontos és kiterjedt tájékoztatás. Magyarországon kívül Európa egyetlen országában sem vetődött fel a járvánnyal kapcsolatban a sajtó korlátozásának gondolata, aligha véletlenül: maga az Egészségügyi Világszervezet hangsúlyozta, hogy a közbizalom fenntartásához és a lakosság – szó szerint – életeket mentő informálásához biztosítani kell a kormányzati és egészségügyi intézkedések megvitathatóságát illetve nyilvánosságbeli kontrollját, ami a sokszínű és a hatalomtól függetlenül működő média nélkül elképzelhetetlen. A WHO szerint a koronavírus megfékezésén dolgozó kormányzatoknak a kritikus sajtó nem az ellenségük, hanem a szövetségesük.

Magyarországon a rémhírterjesztés büntetőjogi kategória, vagyis aki álhíreket terjeszt, azzal szemben az állam ma is a törvény kellő szigorával tud fellépni (fel is lép: több rémhírterjesztő ellen is indult eljárás az elmúlt napokban, de egyikük sem a professzionális sajtó képviselője volt). Ha a parlament a kormány szándékai szerint kiegészíti a Büntető Törvénykönyvet egy olyan gumiparagrafussal, amely bírói mérlegelés tárgyává teszi, hogy a valós tényeket közlő újságírókat is akár öt év börtönnel lehessen sújtani, azzal semmilyen társadalmi célt nem szolgál.

Érveink a módosítás ellen a következőek:

# A professzionális sajtó nem terjeszt rémhíreket. Amit a kormánypolitikusok, illetve a kormányzati média képviselői a kormánytól független sajtó hírközléseivel kapcsolatban eddig rémhírként emlegettek – hogy a beszámolók szerint nincs elegendő védőfelszerelés, szájmaszk, kézfertőtlenítő; hogy a gyógyítók egy része védőeszközök nélkül dolgozik; hogy keveset tesztelnek és még a bizonyítottan fertőzöttek egy részének a kontaktjait sem tesztelik végig –, az nem rémhír, hanem sajnálatos módon az érintett egészségügyiek sokaságának nyilatkozataival, képekkel, videókkal, számokkal alátámasztott tény.

Az újságírás lényegéhez tartozik, hogy ezeket megosztjuk a közvéleménnyel. Aligha szolgálná a védekezés biztonságát, ha a szóban forgó információkat a jövőben a sajtó nem közölné, hiszen épp a média és a társadalom nyomása tudja kikényszeríteni a korrekciót.

# A szabad tájékozódás és tájékoztatás joga olyan alapjog, amely a hatályos alkotmány szerint az állampolgárokat minden körülmények között megilleti, és amelyet csak más alkotmányos jog érvényesülése érdekében, az ahhoz szükséges mértékben lehet korlátozni. Egyetlen gyakorlati példa és egyetlen jogi érvelés sem támasztja alá, hogy a büntetőjogi szigorítás szükséges és arányos feltétele valamely alapjogunk biztosításának.

# A magyar jogban a Btk. egyfajta ultima ratio, amelyet csak akkor vet be a jogalkotó, ha az elérni kívánt célt más eszközzel nem lehet megvalósítani. Ugyanakkor, mint fentebb jeleztük, szó sincs arról, hogy a magyar sajtóban elharapózott volna a járvánnyal kapcsolatos rémhírek terjesztése, és minden más próbálkozás meghiúsulása után ehhez a végső, büntetőjogi eszközhöz kellene folyamodni.

A MÚOSZ szerint az egész magyar társadalom érdeke, hogy az újságírók a járvány idején is szabadon dolgozhassanak, és ne kelljen fenyegetve érezniük magukat amiatt, hogy a korrekt tényközléseik következtében szabadságvesztésre ítélhetik őket. Ezért kérjük a kormányt, hogy az említett passzust törölje a törvénytervezetből. Kérjük a magyar parlamenti képviselőket, hogy amennyiben mégis az eredeti törvényszöveg kerül eléjük szavazásra, akkor azt ne szavazzák meg: a saját lelkiismeretüknek és a választóiknak is nehezen fognak tudni elszámolni, ha az ország az információk elhallgatása miatt az elkerülhetetlennél több életet veszít.

Kérjük és felszólítjuk továbbá a kormányt, hogy hagyjon fel a kormányzattól független médiumok hiteltelenítésére irányuló törekvésekkel. A járvány megállítása, a veszteségek minimalizálása közös feladatunk, amelyben a sajtó szerepe megkerülhetetlen. Aki ebben a helyzetben a médiát és az újságírókat akarja korlátozni, az nem a koronavírust tekinti az igazi ellenségnek.

Az újságíró is munkavállaló – ő is veszélyben van

A Sajtószakszervezet változatlan álláspontja, hogy az újságírás, a felelős, minőségi és intézményes tájékoztatás a közjó része, a társadalom demokratikus működésének mással nem pótolható eszköze. Különösen igaz ez rendkívüli- és válsághelyzetek idején.

Mint tagjai révén érintett szervezet természetesen a Sajtószakszervezet is vallja, hogy az újságírókat még ilyen kritikus helyzetben sem fenyegetheti semmiféle szankció vagy büntetés a munkavégzésük miatt a törvényekben eddig is meghatározott szabályokon túlmenően.

A kritikus írás, ha tényeken alapul, nem pánikkeltés és főképpen nem rémhírterjesztés. Az újságíró nem a politikának, hanem a szerkesztőinek és a tájékoztatott közönségnek tartozik felelősséggel.

Mint nem politikai szervezetnek, ennél is fontosabb számunkra az újságírók létbiztonsága, stabil munkaügyi helyzete. Ez sodródott most veszélybe. A reklámpiac zsugorodása, a médiacégek bevételeinek csökkenése minden szakmabelit érint, de legnagyobb veszélyben az országos és megyei politikai napi- és hetilapok munkatársai vannak, különösen azok, akik sok áruspéldányt adtak el naponta, hiszen az otthonmaradás miatt ezek fogynak legkevésbé. Javasoljuk, hogy a költségvetés a lapok politikai és világnézeti irányultságától függetlenül, a legutóbbi auditált eladási adatokat figyelembe véve vállalja át az árusbevételek egyharmadát.

Az újságíró is munkavállaló. A szakma legkiszolgáltatottabbjai a szerződésesek, sordíjasok, szabadúszók. Felszólítjuk a kiadókat, hogy számukra akkor is biztosítsák eddigi jövedelmük nyolcvan százalékát, ha átmenetileg nem tudnak annyi anyagot átvenni tőlük, mint a korábbi rendben.

A szakszervezet csak a tagjait képviselheti munkaügyi tárgyalások során, vitás vagy peres ügyekben. Ez irányú sikereink nagyobbak, mint sokan gondolnák, sajnos inkább az elbocsátások feltételeinek jobbításában, mintsem a konstruktív, rendszeres munkahelyi együttműködésben.

A szakma erejét a tekintélye adja. Ez ma nem túl erős. Felszólítunk minden médiamunkást, hogy egymás néha minősíthetetlen tartalmú és hangvételű lejáratása, jó szándékának a megkérdőjelezése helyett a legjobb tudásuk és szakmai lelkiismeretük szerint a tényalapú, hiteles, ellenőrzött újságírásra koncentráljanak. Ez most nem a vélemények ideje, különösen nem az ellenfélnek vélt „másik oldal” tevékenységét lejárató véleményeké. Ha valaki etikai vétségnek gondolt jelenséget tapasztal, forduljon a megfelelő etikai testületekhez, elsősorban a legtöbb magyar szakmai szervezetet tömörítő Média Önszabályozó Testülethez.

A közönségnek, a társadalomnak a jelen helyzetben nagyobb szüksége van ránk, mint azt olykor gondolnánk – zárul a Sajtószakszervezet Elnökségének állásfoglalása.