Egy német újságíró kollégám és barátom, számos szászországi képeslap és folyóirat évekkel ezelőtt elhunyt művészeti szerkesztője, Siegfried Rudolf hívta föl sok évtizeddel ezelőtt a figyelmemet arra, hogy ugyanazon a napon van a német S-Bahn és szerénységem születésnapja. Az S-Bahn kifejezést ugyanis 1930. december 24-én használták először a Deutsche Reichsbahn (a német Birodalmi Vasút) hírlevelében. Attól kezdve így hívták az 1924-től villamosított (!) berlini városi, gyűrűs és elővárosi vasutat, amit esztendővel előtte még Stadt-Schnellbahn (városi gyorsvasút) néven emlegettek. És miután a német nyelv megszállottan használja a rövidítéseket, a Stadt-Schnellbahnból SS lett, ám szerencsére csak rövid időre, miután a nagyon hamar nemcsak német földön hírhedtté vált rövidítést átvették a – nem vasutas egyenruhát viselők. A németek S-Bahnja egyébként nagyon hasonlít a budapesti HÉV-re; közlekedik S-Bahn Salzburgban, Bécsben is Schnellbahn néven, és Svájcban is találkozhat a turista a vasútnak ezzel a fajtájával. Az archívumból elővett írás még S-Bahnként emlegeti a Drezdai, Drezda környéki gyorsvasutat, amit időközben bővítettek, korszerűsítettek – a többi között kiépítették a nagy forgalmú repülőtérre is. A szűkebb hazájukra mindig is büszke szászok 1992-ben gyorsvasútjuk nevét S-Bahn Dresden-re módosították… A drezdai S-Bahnról szóló írásom az 1983. november 2-i Magyar Hírlapban jelent meg:
Még egy jó évtizeddel ezelőtt is az S-Bahn fogalmát önkéntelenül Berlinnel társította nem csupán a külföldi, hanem maga az NDK-állampolgár is. A rövidítéseket nagyon kedvelő német nyelvben az S-Bahn (Stadtschnellbahn) jelentése: városi gyorsvasút. A budapesti és környéki HÉV-nek megfelelő, a helyi érdekű, tehát rövid távú forgalmat lebonyolító, legnagyobbrészt villamosított vasútvonal-hálózat.
Az utóbbi tíz-egynéhány esztendőben sorra megépítették a berlini S-Bahn „kistestvéreit” a Német Demokratikus Köztársaság hat nagyvárosában. A leghosszabb, 131 kilométeres, a drezdai gyorsvasút; Lipcsében 66, Magdeburgban 38, Halléban 23, Rostockban 14, Erfurtban pedig 9 kilométeres pályán robognak az általában emeletes (tehát kétszintes) S-Bahn-szerelvények. Az NDK Államvasutak (Deutsche Reichsbahn) által üzemeltetett gyorsvasúti hálózatot azzal a céllal hozták létre, hogy segítse a nagyvárosi és a város környéki tömegközlekedést. A vasúti sín hálózata adott volt, bár időközben bizonyos vonalszakaszokat meghosszabbítottak, sőt újakat is építettek, mint például Berlin „Békásmegyerében”, Marzahnban. Elsősorban a menetrendszerkesztők leleményességén múlott a tíz-húsz percenként, fél óránként közlekedő szerelvények indulási idejének a kijelölése.
A legrégibb, tehát a berlini városi gyorsvasút – kevés kivétellel – a távolsági vasúti forgalomtól elkülönített vágányokon közlekedik. (Itt jegyezzük meg, hogy az S-Bahn nyugat-berlini szakaszát is az NDK Államvasutak működteti. A forgalom zavartalan fenntartása azonban mind többe kerül; az NDK éppen ezért azt szeretné, hogy a nyugat-berlini szenátus is járuljon hozzá e fontos tömegközlekedési eszköz üzemben tartásához. Ez ügyben a hét elején tárgyalások kezdődtek az érdekeltek között.) A vidéki városok S-Bahn-szerel- vényei osztoznak a helyközi személyszállító és tehervonatok részére kiépített sinhálózatokon. Itt volt és van nagy szerepük a menetrend-szerkesztőknek: úgy beilleszteni a forgalomba a gyorsvasúti szerelvényeket, hogy ne akadályozzák a távolsági vonatokat. A legsűrűbb időközökben a rostocki, a hallei és lipcsei S-Bahn-gyűrűn jár helyiérdekű. Saját tapasztalatomból tudom viszont, hogy például a drezdai főpályaudvarról minden óra 38. percében indul a vonat a közeli Heidenau–Pima irányába.
Gyakorlati jó tanácsként az NDK-ban idézőknek: érdemes tanulmányozniuk az S-Bahnok útvonalát és menetrendjét, mert nemegyszer egyazon város egyik feléből a másikba gyorsabban eljut velük az ember, mint gépkocsival, busszal vagy villamossal. Ha például Drezda Radebeul városkerületében szeretné megtekinteni az Európában egyedülálló indiánmúzeumot (az egykori villában élt és alkotott May Károly), akkor célszerűbb nem villamossal, hanem az S-Bahnnal útnak indulni, meglátogatandó az Elba-parti indiánokat. A villamos ugyanis 43, a drezdai HÉV viszont 25 perc alatt ér célhoz.
Napjainkban az NDK-beli S-Bahnok a városi és a város környéki személyszállítás negyedét bonyolítják le. A legtöbben munkába járásra használják; sokan S-Bahnnal mennek bevásárolni, kirándulni lakóhelyük környékére. A peronokról kényelmesen be lehet szállni a vasúti kocsikba gyerekkocsival, kerékpárral, kempingfelszereléssel is. Nem utolsó szempont: olcsó közlekedési eszköz a gyorsvasúti egy márkáért (5,32 forintért) akár harminc kilométeres utat is megtehetünk.
Magyar vonatkozása is van az NDK-beli gyorsvasutaknak: Berlinben, Drezdában, Magdeburgban és Rostockban összesen félezer jegyváltó automatát szereltek föl a múlt években, rajtuk a felirat: Made in Hungary. Forintot azonban nem fogadnak el…
