A költségvetési vétónak Lengyel- és Magyarország lenne a vesztese

A lengyel kormányközeli, konzervatív Rzeczpospolita napilap nem hivatalosnak mondott értesülése szerint vétóügyben olyan kompromisszum körvonalazódik a német EU-elnökséggel folytatott bizalmas, igen szűkkörű egyeztetéseken, amely szerint érvényben marad az uniós támogatások kifizetésének feltételeként a jogállamiság érvényesülését előíró, már kidolgozott uniós szabályozás, de ahhoz függelékként csatolnának egy kötelező jogi érvénnyel bíró dokumentumot, amely részletezné a szabályozás végrehajtásának a módját.

Ez a lengyel sajtóiformáció lehet a válasz arra, mire utalhatott Orbán Viktor, amikor tegnap esti varsói tárgyalásai után arról beszélt, hogy Magyar- és Lengyelországnak jó esélye van a győzelemre az európai uniós költségvetési vitában, a közösségi források kifizetéséhez fűzött jogállamisági feltételrendszer ügyében. Orbán a jelek szerint ezzel a kijelentésével már elkezdte győzelemként eladni azt a megoldási formulát, amelyet még korántsem öntöttek végleges formába, de az már látszik belőle: amellett, hogy nem enged a 25 tagállam által támogatott jogállamisági feltételrendszerből, viszonylag csekély arcvesztéssel lehetőséget adhat Varsónak és Budapestnek a visszavonulásra eddigi, kategorikusan elzárkózó álláspontjából.

A szabályozáshoz csatolandó függelék pontos és végleges megfogalmazása persze billentheti a mérleget ide vagy oda.

Voltaképpen valami ilyesmiről beszélt a minap Jarosław Gowin lengyel miniszterelnök-helyettes is, aki szerint Varsónak elfogadható lenne, ha nyilatkozatban kapnának garanciát arra, hogy a jogállamisági követelményeket nem veszik majd elő olyan kérdésekben, amelyeknek semmit közük az uniós pénzek szabályszerű felhasználásához.

Gowin felvetését Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő először durván lenyomta, miután világossá vált, hogy Orbán nem elégszik meg holmi tacepaónak a jogszabályhoz biggyesztésével. Most már jogilag kötelező dokumentumról beszélnek lengyel részről, és ezt aligha utasítja el élből a magyar miniszterelnök, aki tegnap úgy nyilatkozott a Polsat News lengyel kereskedelmi hírtelevíziónak, hogy azokat a jogállamisági kérdéseket, amelyeknek nincsen semmi közük a pénzügyekhez, külön kell választani.

„Nem lenne ugyanis kívánatos olyan helyzet, amelyben pénzügyi szankciókat lehetne kiszabni például azért, mert valamelyik tagállam nem követi az európai irányvonalat gender- vagy migrációs ügyekben” – mondta Orbán, miközben egyébként gender-, illetve migrációs ügyekről szó sincs a tanácsi elnökség és az Európai Parlament által közösen kidolgozott jogállamisági kritériumrendszerben, vagyis Orbán Viktor ezen követelése már teljesült is, csak ezt még nem árulja el, hanem a győzelem kihirdetésére tartogatja.

Amit egyelőre nem tudunk, valójában az, hogy a tervezett függelék mennyiben szűkíti majd az unió által e machanizmus keretében érvényesíteni kívánt jogállami elvárások körét. Csak hogy egy példát hozzak, mennyire fontos az uniós eredetű közpénzek szabályszerű felhasználásának ellenőrzéséhez a szabad, független oknyomozó média megléte? 

A nemzetközi média egyelőre – mármint ma, szerda hajnalban – a sötétben tapogatózik. A Reuters szerint a magyar miniszterelnök úgy beszél a megállapodás lehetőségéről, hogy nem utal arra, mire alapozza ezt a reményét. A hírügynökség emlékeztet arra, hogy Morawiecki azt is mondta, talán még egy uniós csúcstalálkozóra is szükség lesz a holnap-holnaputánra tervezett értekezlet után, de még az idén. Idézi a Reuters Michael Roth, EU-ügyekben illetékes német államminisztert is, aki leszögezte: nem fognak változtatni a jogállamisági mechanizmuson.

Tegnap reggel idéztem a Financial Times

szemleíróját, Gideon Rachmant, aki arról írt, hogy a megállapodás hiányánál is rosszabb lenne, ha az EU olyan alkut kötne Varsóval és Budapesttel, amely hosszú távon aláássa a hitelességét. Nos, a londoni és európai pénzügyi körök bibliája ma már szerkesztőségi kommentárban szólítja fel Angela Merkel német kancellárt, hogy maradjon szilárd, ne engedjen az unió értékeiből. Az esetleges költségvetési vétónak Lengyel- és Magyarország lenne a vesztese – hangsúlyozza a Financial Times, és úgy fogalmaz: Varsó és Budapest élvezi az erő illúzióját, pozíciójuk azonban valójában gyenge, és saját magukra mérnek vele vereséget. Az EU-ból való távozás eshetőségének a megpendítése a lap szerint alighanem Merkelnek szól, aki annyira fontosnak tartja az unió egységét, hogy szemet huny a varsói és budapesti visszaélések fölött.

A máskor mindig jól értesült Frankfurter Allgemeine Zeitung a jelek szerint semmi kézzelfoghatót nem tud arról, mi lehet a német kompromisszumos javaslat tartalma, csupán annyit kockáztat meg, hogy a jogállamisági mechanizmust nem hajlandóak megkérdőjelezni.

A müncheni Süddeutsche Zeitung azon spekulál, hogy ha most nem sikerül elhárítani a vétófenyegetést, akkor a 25-ök számára alternatív finanszírozási modellt kell kidolgozni ugyan, de alighanem csak a 2021. évre, mert az Európai Bizottság úgy számol, hogy valamikor jövőre a két ország úgyis feladja ellenkezését.