A krumplileves legyen krumplileves?

(Szerző: Hardy Mihály) Árstop az alapélelmiszerek egy részére? Aki csak minimális közgazdasági ismerettel rendelkezik, jól tudja: ezek csak ideiglenes kedélyjavító intézkedések, később súlyos árat kell majd fizetni értük. Hiszen a kormánynak – ugyebár – nincs saját pénze, csak az állampolgárok és a vállalkozások folytatnak jövedelemtermelő tevékenységet. A kormányfő politikai gátlástalansága éppen abban érhető tetten, hogy a hatalma megtartása érdekében – úgy tűnik föl – bármilyen árat kész… megfizettetni velünk.

Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában a gátlástalanságon? Nekem a fogalom legutóbb tegnap este ugrott be, amikor a miniszterelnök bejelentette néhány alapvető élelmiszer árának februártól tervezett befagyasztását, tavaly októberi áron. Kádár-kori gazdasági reflex, ez volt az első, ami eszembe jutott, aztán persze jött a politikai gátlástalanság gondolata.
Azt ugyanis már kezdjük Magyarországon is megszokni, hogy választási évben elszáll a költségvetés a kormányzati osztogatás miatt. Eddig ez annyira visszatérő jelenség volt négyévente, mint a januári influenzajárvány. A mostani választási kampányban, amiben már tavaly ősz óta nyakig benne élünk, soha nem látott pénzosztás, nagyipari mértékű szavazatvásárlás zajlik. Hogy miért? Mert a gátlástalanság olyannyira elharapózott a kormányzati elit köreiben és a hozzátartozó holdudvarban, hogy egyszerűen belegondolni sem mernek, hogy mi lenne, ha ki kellene költözniük a Várból, a József nádor térről, a pénzügyminisztériumból vagy a Szabadság térről a Magyar Nemzeti Bank épületéből. Hová mennének? Baracskára, Márianosztrára vagy a szegedi Csillagba? Öt évre, tíz évre, tizenöt évre – jogerősen? Már ha lenne felelősségre vonás egy esetleges kormányváltás után…

Nem, ez nem opció a számukra. Itt nem lehet semmit sem a véletlenre bízni, ki tudja, miféle eszement és indokolatlan ún. jóléti intézkedésre számíthatunk még, csakhogy náluk maradjon a hatalom és a pénz. Gondoljanak csak bele: adóvisszatérítés a családosoknak, adómentesség a huszonöt éven aluliaknak? Kivonjuk őket a közteherviselés alól, amire éppen rászoktatni kellene a felelős állampolgárokat? Adóelkerülésre neveljük őket, mindjárt fiatal felnőttkoruk elején???

Árstop az üzemanyagokra, befagyasztjuk a jelzáloghitelek kamatait? Visszamenőleges árstop az alapélelmiszerek egy részére? Aki csak minimális közgazdasági ismerettel rendelkezik, jól tudja: ezek csak ideiglenes kedélyjavító intézkedések, később súlyos árat kell majd fizetni értük. Hiszen a kormánynak – ugyebár – nincs saját pénze, csak az állampolgárok és a vállalkozások folytatnak jövedelemtermelő tevékenységet. A kormányfő politikai gátlástalansága éppen abban érhető tetten, hogy a hatalma megtartása érdekében – úgy tűnik – bármilyen árat kész… megfizettetni velünk.

Orbán egyszerűen ráérzett a magyar társadalom stabilitás és nyugalom iránti vágyára, ezt próbálja meg a kampányban is minden eszközzel meglovagolni. Pont ugyanúgy, mint amikor Kádár elvtárs május elseje előtt Csepelre vagy Angyalföldre látogatott. Kicsit kacsintott a szemével a dolgozókra, akkoriban ugye nem volt szelfi, elkészültek a csoportképek a lapok címoldalára … és minden maradt a régiben.

Harminc évvel a rendszerváltás után tényleg ezt akarjuk? Magyarország hátrafelé megy, nem előre?!