Szebb volt, vidámabb, szenvedélyesebb – épp ez lett a veszte. Meg az a tény, hogy Margit tudta, sosem lesz belőle királynő. A korona című sorozat óta rendkívül népszerűvé vált a két testvér, Erzsébet és Margit kapcsolata, és az egész brit királyi család története. (Királyi nővérek; foto: www.gala.de)
Fiatal korukban el sem tudták volna képzelni, mennyire megváltozik majd az életük évtizedek múlva. A korona című sorozatot az egész világ nézte – nem tiltakoztak a forgatás és forgalmazás ellen a királyi család tagjai – miáltal nagyon népszerűek lettek. Rájuk is fért és fér, mert a valóságban sokkal nagyobb botrányok és kegyetlen cselekedetek kísérik az életüket. Diana, Harry házassága, Andrew viselt dolgai elképesztették volna a brit monarchia akkori udvarmestereit.
Bárhogy próbálkozott, az udvar nem engedte – középkori szabályok alapján, a 20. század közepén –, hogy Margit hozzámenjen a szerelméhez, Townsend ezredeshez. Ezzel egész életére boldogtalanná tették.
Andrew Morton már ki tudja, hányadik könyvét írja elnökök és királyi családok viselt dolgairól. Kifogyhatatlan téma ez, kötetei népszerűségét emeli a filmsorozat, no meg a mai internetes világ, ami percek alatt mindent közzé tesz. Régen könnyű volt palástolni a királyi család(ok) botrányait – amik normál életfelfogás szerint egyáltalán nem lettek volna kirívó cselekedetek, hiszen ki ne szeretett volna már bele elvált asszonyba, vagy ment hozzá olyanhoz, akit különböző okokkal hozzá kényszerítettek – és aztán ott hagyta?
Edward és Wallis Simpson voltak az elsők, akik megelégelték a dresszírozást, hogy aztán kövesse őket a família néhány tagjának mai, „rendhagyó, furcsa”, valójában köznapi értelemben teljesen normális viselkedése.
Szokták mondani, hogy a pénz nem boldogít, de a legtöbben legyintenek rá, lehetetlen, hogy ne boldogítson. Pedig olvasva az „Erzsébet és Margit – A Windsor-nővérek” című, a Kossuth Kiadó által gondozott kötetet, tényleg elhiszi az ember, hogy a pénz, persze jó, ha van, főleg ha temérdek, de a szabadság legalább ennyire fontos. Amikor évtizedeken keresztül soha nem azt teheti valaki, amit akar, hanem amit az udvari etikett előír, abba bele lehet őrülni. Attól kezdve, hogy szerelmétől elválasztották, Margit mindennek ellenszegült, egész további életében egyfajta gyermekes dackorszakát élte, és lázadt, nem is annyira a testvére, mint az egész helyzet ellen.
A szigorú protokollt, amit Erzsébet fegyelmezetten viselt, Margit nem tűrte, megalázó kapcsolatokba, őrültségekbe, alkoholba menekült. Alapvetően nehezen élte meg a másodrendű szerepet, de elviselte volna, ha olyannal él, akit szeret. Nem tudta ezt elérni, és attól kezdve csak botladozott a világban.
A The New York Times bestseller-szerzője pontosan leírja azt a szerencsétlen helyzetet, amikor az együtt felnövő kislányok közül, az egyiknek a másikhoz hirtelen be kell jelentkezni, időt kell kérni tőle, hogy beszélgethessen vele, pukedlizni a belépéskor, és a libériás inas figyelmezteti finoman, ha túllépte a beszélgetésre kiszabott időt…
Már egész könyvtár foglalkozik a Windsor-nővérek történetével. Egy korszakát adták a brit monarchiának – és talán az utolsót, amelyik még kénytelen volt a középkori szabályok szerint élni.