Az újságíró archívumából – A népesedés „hullámlovasai” a középiskolákban – Diákok, tantermek, állások

Külpolitikusként időnként szívesen kirándultam az újságírás más területeire, sokszor alig vártam, hogy sorra kerüljek a Magyar Hírlap ügyeletes riporteri stábjában. A gyakorlatilag kezdettől meglehetősen liberális szemléletű „műhely”, a szerkesztőség vezetői szívesen vették, ha munkatársaik a lehető legsokoldalúbbak, és nem zárkóznak be választott rovatukba. Az 1987/88. tanévkezdés előtt alig két héttel (1987. augusztus 18-án) ekként kezdtem a helyzet-összefoglalómat, amelyhez Sárközy György készített képillusztrációt nagycsoportos óvodásokról, akik szeptember 1-jén már elsősként léptek kis életük új terére.  

Kevés a gyerek, emiatt a ta­valyinál kevesebben kezdik az új tanévet az általános iskolák első osztályaiban és az óvodák­ban. Mindezek ellenére még mindig kevés a tanterem, nem csupán az általános, hanem a középiskolákban is, ahol viszont a hetvenes évek eleji-közepi demográfiai csúcs hatására lesz rövidesen zsúfoltság. Vidéken még bőven van üres pedagógusállás és -lakás; a fel­sőoktatási intézmények nappa­li tagozatain szeptemberben a tavalyinál ezerrel több elsős kezdheti meg tanulmányait.

Ez az első eset, hogy a Köz­ponti Statisztikai Hivatalban nem tudják pontosan megmondani: hány tanköteles korú gyerek kezdi meg szeptember 1-jén az általános iskola első osztályát. Az új oktatási tör­vény ugyanis minden eddiginél nagyobb választási szabadságot ad a szülőknek, óvodáknak egyaránt – mondja Varga Alajosné, a KSH kulturális sta­tisztikai osztályának vezetője.

– Tankötelesnek számít ugyan minden olyan fiú és lány, a május 31-éig betöltötte a életévét, de külön kérés, megfontolás alapján azok is beül­hetnek az első osztályok padjaiba, akik csak szeptember végén lesznek hatévesek. Így aztán a KSH-ban pillanatnyilag csak becsülni tudnak: 140–150 ezerre teszik az elsős nebulók számát.

Általános iskolások egymillió-háromszáznegyvenezren, óvodások pedig mintegy 390 ez­ren lesznek szeptemberben. Ez utóbbi korosztály, sajnos, megfogyatkozott: az előző évekhez mérten 15–16 ezerrel keveseb­ben vannak a demográfiai hullámvölgy következtében. Az ál­talános iskolások viszont most jutottak föl a „csúcsra”, rövi­desen a legnépesebb korosztály döngeti a középiskolák, szakmunkástanuló intézetek kapuit, és őket kell majd a kilencvenes évek közepén elhelyezni, munkába állítani.

Kamarás Ferenc, a KSH népesedés-statisztikai osztályvezető-helyettese mondta el: a hetvenes évek közepén 186–194 ezer gyerek született. 1980-ban már csak 148 ezer, az idén viszont még kevesebb, mintegy 125 ezer élve születésre van kilátás, ami az egyszeri reprodukcióra nem elegendő!

Miként az egész társadalmat, akként a statisztikusokat is foglalkoztatja népességünk számának alakulása. Igaz, hogy rég volt annyi kétgyerekes család, mint napjainkban, viszont igen kevés a három-négygyerekes. Egykoron a mostaninál jóval több volt a gyerektelen házaspárok száma, de a nagycsaládosoké is. Érdemes folytatni a visszatekintést és az összehasonlítást: a valamikori „Ratkó-gyerekek” (1954-ben 223 ezren születtek!) a hetvenes évek közepén léptek szülőkorba. Az 1973-i népesedéspolitikai intézkedések is kedvezően hatottak a születésszám alakulására; akkor emelték a gyes és az anyasági segély összegét. A „bébiboom”, a föllendülés azonban nem tartott sokáig: a hazai gazdasági körülmények általános szigorodása a fiatal szülőket is „meggondolásra” késztette. Mindenekelőtt az otthonteremtés, a viszonylag kiegyensúlyozott anyagi körülmények elérése kötötte őket.

Szükséges volt mindezek előre bocsátása ahhoz, hogy némi „magyarázattal” szolgáljanak a szakemberek előre jelzéséhez: jövőre és az utána következő esztendőkben – éppen a figyelem középpontjában álló korosztály számának alakulása következtében – javulnak a körülmények az általános iskolákban. A ma meglevő mintegy 49 ezer általános iskolai tanterem még mindig kevés, hiszen egy-egy osztályra átlagosan 28 diák jut. Az iskolák jó részének építészeti állaga, fölszereltsége viszont még mindig nem éri el a kívánt színvonalat. A 98 ezernél is több pedagógus, aki szeptember elsején munkához lát az ország általános iskoláiban, elegendőnek tetszik. Viszont: miközben egyes vidéki településeken még mindig bőven van üres pedagógusállás (és -lakás!), aközben a fővárosban sok a képesítés nélküli tanító az iskolákban.

A 14–17 éves korú lányok, fiúk 71–72 százaléka tanul tovább nálunk közép- és szakiskolákban, szakmunkásképző intézetekben. Ők mintegy 430– 440 ezren vannak. A gimnáziumokban, szakiskolákban most sem a legjobbak az elhelyezési körülmények, hiszen az épületállomány nem kis része elöregedett, kevés a tanterem, ezért az átlagos osztálylétszám 34. Ez a jövő években – a már jelzett örvendetes demográfiai csúcs következtében – két-három tanulóval növekedni fog, immár zsúfoltság várható a középfokú oktatási intézmények nappali tagozatain. Továbbra sem várható számottevő javulás a diákotthoni, kollégiumi elhelyezésben, miután a helyek és a rászorulók száma nincs arányban egymással.

Pontos adatot kaptunk viszont az egyetemek, főiskolák nappali tagozataira fölvettekről: mintegy ezerrel többen vannak, mint tavaly voltak, összesen 16 ezer a számuk. Felsőfokú tanintézetekbe kb. 44 ezren jelentkeztek, 34 százalékuk álma teljesült.