Csak két hónappal maradt le az Aérospatiale / British Aircraft Corporation által gyártott és az Air France meg a British Airways által üzemeltetett, máig talán a legszebb szuperszónikus utasszállító repülőgép a szovjet Tu–144-estől, a NATO-kód szerint Chargerként emlegetett Tupoljevtől. Így aztán csak másodikként lépte át a hangsebességet a személyszállító gépek közül, s lett a maga korában a második leggyorsabb utasszállító a világon.

Sebessége csaknem elérte az óránként 2200 km-t, vagyis túlszárnyalta a hangsebesség kétszeresét. A Tu-144-es 1968 utolsó napján emelkedett a levegőbe, a Concorde csak ezután, és még nyolc évbe tellett, mire 1976-ban megkezdte a menetrend szerinti közlekedést. A British Airways színeiben a londoni Heathrow-ról, az Air France színeiben pedig a párizsi Charles de Gaulle repülőtérről (legalább öt alkalommal „találkoztam” ott vele) járt a New York-i John F. Kennedy repülőtérre. Egyik, ha nem a legfőbb repülési rekordja az egy másodperc híján 172 perces repülése volt Londonból New Yorkba – 1996. február 7-én. Budapesten 1985. szeptember 14-én szállt le BA-Concorde. Nagy szenzáció volt…Persze, az sem volt mindennapi esemény, amiről az akkor kormánylap Magyar Hírlap 1977. június 19-i számában írtam:

 «Az Air France légitársaság fölült Milton Pollack szövetségi bíró végzésének, amely szerint az angol–francia koprodukcióban készült Concorde szuperszonikus utasszállító csodarepülőgép hosszú huzavona után mégiscsak leszállhat New York Kennedy repülőterén, az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb és legkorszerűbb légi kikötőjében. A franciák június 1-jén rögvest megkezdték a jegyrendelések előjegyzését és a helyfoglalást, hogy telt fedélzettel induljon június 20-án, hétfőn az első járat.

Induló járat? Nem induló járat! Az amerikai sajtó által „repülő fehér elefántnak” elkeresztelt Concorde-ra a „fölültetés” miatt senki sem fog fölülni, hogy Párizsból New Yorkba utazzék a hangnál sebesebben. Az USA föllebbviteli bírósága 144 órával a tervezett első út előtt érvénytelenítette Pollack bíró végzését. A Kennedy repülőtér vezetősége ugyanis megóvta a végzést, amelyet a franciák ítéletnek véltek és készpénznek vettek.

A környezet védelmére hivatkozva tiltakoznak nem csupán a repülőtéri hatóságok, hanem a légi kikötő környékén lakók százezrei is a Concorde fogadása ellen. Állításuk szerint a 15 esztendővel ezelőtt kezdődött Concorde-program tervezői, irányítói igen nagy hibát vétettek: nem gondoskodtak a csodamasina hangfogóiról. Akkora zajt csap – a fültanúk szerint – a gép, hogy szinte elviselhetetlen a startja és a landolása egyaránt.

A Concorde adatai

Törzshossz: 62,1 m
Törzsátmérő: 2,9 m
Szárnyfesztáv: 25,5 m
Magasság: 11,3 m

Utaskapacitás: 100 utas és 2,5 tonna cargo
Hajtómű: 4db
Rolls-Royce/Snecma Olympus 593
Üzemanyag kapacitás: 119500 liter
Üzemanyag fogyasztás: 25629 liter/óra
Hatótávolság: 6667 kmMaximális felszállósúly: 185 tonna
Felszállósebesség: 400 km/h
Utazósebesség: 2160 km/h
Leszállósebesség: 300 km/h

Hajózószemélyzet: 2 pilóta, 1 fedélzeti mérnök,
és hat légiutas-kísérő.

A Concorde-dossziéban lapozgatván kiderül, hogy ez csupán látszólagos oka az amerikai elzárkózásnak, merevségnek. Az igazi okok elsősorban zsebbe vágóak, s a nyugati világ kérlelhetetlen üzletszerzési módszereire világítanak rá, ahol egyáltalán nem számít, hogy Amerika szövetségesi kapcsolatokat „ápol” Londonnal és Párizzsal. A Wall Steetet kevésbé érdekli, hogy a Concorde-program egyedül Franciaországnak kezdettől évi egymilliárd frankjába került, s ahhoz, hogy befejezhesse a tervbe vett fejlesztéseket, még 1,6–1,7 milliárdot szándékozik költeni…

A Concorde-ügy most ott tart, hogy a programban részt vevő hatszáz angol és francia vállalat már alig hajlandó további hiteleket folyósítani, eleget tenni a megrendeléseknek. London és Párizs kénytelen volt állami garanciákat nyújtani az együttműködő vállalatoknak, hogy meg ne rekedjen az üzlet. Képletesen szólva: hajszál választja el a Concorde-ot attól, hogy már a földön lezuhan.

A válságtól agyongyötört Anglia és Franciaország gondjai a Concorde miatt újabbakkal tetőződnének: ha fölfüggesztik a „repülő fehér elefánt” előállítását, munkások, mérnökök, technikusok tízezrei veszítenék el állásukat. Üzleti oldalról is fenyeget a program befagyasztásának veszélye. A Concorde atyjai sokáig abban a hitben ringatták magukat, hogy a világ kapkodni fog gépük után, s megrendelésekkel árasztja el az angol és a francia üzemeket. Nem így történt. Az eddig elkészült 16 gépből mindössze kilenc talált gazdára: ötöt az angol, négyet a francia légitársaság vásárolt meg. Ígéreteik ellenére sem a kínaiak, sem az irániak, sem a japánok nem siettek a vásárlással.

Mindezzel pedig nagyon is tisztában vannak az USA-ban, ahol egyelőire nem fogadja a Kennedy repülőtér a Concorde-ot. Fogadják viszont illetékes helyeken a McDonald–Douglas repülőgépgyár megbízottait, akik komoly terveket készítettek az SST, az amerikai szuperszonikus repülőgép gyártására.»