Földrészünk (talán, vagy a) és a világ egyik legrégebbi könnyűzenei versenye a tavaszonta rendezett Eurovíziós Dalfesztivál / Eurovision Song Contest. Nézőinek száma 100–600 millió – az egész világban, ugyanis valamennyi földrészen látható-hallható. Bár eredetileg az európai tévétársaságok voltak a házigazdái, egy idő után terjeszkedni kezdett, a Közel-Keleten gyorsan sok tízmillió rajongót szerzett, és mire hatvanéves lett, Ausztrália is bekapcsolódott az euróvíziós dalversenybe. Az első fesztivált 1956-ban tartották Svájcban, a nyertes is az alpesi köztársaság színeiben lépett a kamerák elé: Lys Assia énekelte a Refrain/Refrén című dalt franciául. egyébként az idén a koronavírus-világjárvány miatt elmaradt, ám jövőre megtartják. Számos magyar művész is részt vett az Eurovíziós Dalfesztiválon, ám sajnos, mindeddig nem volt győztesünk, holott sok szép számmal szerepelhettek honfitársaink. – A jobb sorsra érdemes, ám sajnos, már rég megszűnt Reform című képes magazinban (1998. 20. szám) néhány nappal a tévés világesemény után írtam a győztesről. Íme:
«Az Eurovíziós Dalfesztivál győztese Izrael, ami tulajdonképpen nem lenne különösebb hír, ha nem éppen Dana International szerezte volna meg hazájának az első helyet a Diva című dalával. Csakhogy a meglehetősen sajátos nevű ifjú hölgy ez alkalommal is hatalmas feltűnést keltett, otthon pedig, éppen diadala okán, sikerült jó időre megosztania a társadalmat.
A többség rajong érte, isteníti. A kisebbség pedig – legjobb esetben is – nem tud mit kezdeni vele, mivel Dana is egy kisebbség tagja (volt). A mélyen vallásos ortodox zsidóknak van bajuk a művésznővel. Mert transzszexuális – volt.
Érdekes, hogy az öt évvel ezelőtt az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent Orvosi szótár is betegségként említi ezt az állapotot, amely valójában nem más, mint a természet fintora. Ha a fiúnak/lánynak született személy egy idő után rájön, hogy őt fordítva látta el a teremtő másodlagos nemi jegyekkel, és megpróbál az lenni, aki valójában, gyakorta még családja is pokollá teszi az életét, nem csupán a társadalom, amely még a „meleg” vagy a „leszbikus” bélyeget is rásüti.
Az 1971-ben született Dana Internationalt Járón Cohen néven és fiúként anyakönyvezték. A Jemenből Izraelbe bevándorolt szegény zsidó család gyereke már kisfiúként érezte, hogy ő valójában lány. Babázott, lányosra növesztette a haját, és arról álmodozott, hogy híres filmszínésznő lesz, James Bond női partnere. Természetesen(?) mindenekelőtt szülei próbálták megmagyarázni neki, hogy ő fiú: szégyellték ugyanis a mind lányosabb gyereküket. Járón azonban nem tágított: kamaszként titokban hormontablettákat kezdett szedni, ám csak öt évvel ezelőtt sikerült elvégeztetnie a nővé operálást. Azóta külsőleg is az, aminek kezdettől érezte magát. Ettől kezdve gyors karriert futott be: otthon és külföldön neves mulatók látványos showműsoraiban csillogtatta tehetségét, remek alakját és szép hangját.
A Járónból lett Dana ezeregy akadályon át jutott a birminghami eurovíziós fesztivál közönsége – Európa és Közel-Kelet sok százmillió nézője – elé. Egy pillanatra sem ingott meg, nem adta föl a harcot. Dana International, a temperamentumos, meglehetősen érzéki énekesnő hazája egyik legnevesebb sztárjává emelkedett.
Irigyei, sőt ellenségei is szép számmal vannak. Mindenekelőtt az izraeli társadalom nagy hatalmú, mélységesen vallásos ortodox része, amely még azzal is megpróbálkozott, hogy bírói úton tiltassa el Danát – Izrael nevezettjét – az eurovíziós slágerfesztiválon való részvételtől.
„Undorító nőszemély (lám, a nemét mégiscsak elismerik!), még Szodomában sem volt példa hasonlóra – szitkozódott Shlomo Ben Izri rabbi, egészségügyi miniszterhelyettes, a politikailag befolyásos Shahs párt egyik vezetője. – Szégyellem magam a döntés miatt, ez a sötétség és a sátán egyik jele.”
Az izraeli elődöntő rendezői mindazonáltal igyekeztek elhatárolódni a kiátkozástól, és elsősorban a Diva című versenydal művészi értékeire hivatkoztak. S a végeredmény őket igazolja.»