Szokták mondani, hogy a science-fiction, a tudományos fantasztikus írás, történet a jövő meséje. Nem is abban az értelemben, hogy mert a jövőben játszódik, hanem mert idestova népszerűbb, mint a Hófehérke és a hét törpe. Nos, módosítanunk kell: a scifi ugyanis mára napjaink meséjévé lépett elő. Ekkora népszerűséget a scifinek még Kuczka Péter (foto: Wikipedia), a Koznosz Fantasztikus Könyvek és a Galaktika magazin szerkesztője, gazdája sem mert jósolni beszélgetésünkkor (Kisalföld, 1984. március 17.) Pedig akkor már bővelkedett az emberiség a tudományos fantasztikum irodalmában, filmjeiben egyaránt. Asimov 1942-ben írta a kultikus Alapítvány-könyvek első kötetét és megalkotta a robotika máig használatos három törvényét. A Star Trek filmsorozat (ma már jóval 800 rész fölött jár!) 1964-ben kezdődött, a nálunk különösen népszerű Orion űrhajó 1966-ban indult útjára, évtized múltán (1977-ben) már a Star Wars, a Csillagok háborúja is megjelent… Azóta pedig se vége, se hossza a scifiknek – irodalomban, filmben, képzőművészetben. A népszerűségnek pedig csak egy oka van: az emberek mindig szerették a mesét – csak most másként. (A nyitó kép forrása: Filmsorozatok.)
«Gyakran kérdezik a könyvesboltokban: megjött már a Galaktika következő száma? És egy újabb kötet a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatából? A válasz kétféle, vagy „nem”, vagy „már elfogyott”. Nagyon népszerű lett a tudományos-fantasztikus irodalom. Kedvelőinek táborát nem lehet mérni a hazánkban megjelenő ilyen tárgyú művek példányszámával: azok egy-két nap alatt elkelnek, s aki nem járja elég gyakran a könyvesboltokat, könnyen lemarad. (Mondják, „másodkézből” egy-egy Galaktikáért kétszáz forintot is fizetnek.) Sok science-fiction klub van az országban, és egyre újabbak alakulnak – legutóbb például a győri ifjúsági házban. Az itteni klub alakuló összejövetelének vendége volt Kuczka Péter, a Galaktika antológia és a Kozmosz Fantasztikus Könyvek szerkesztője. (Tavaly volt hatvanéves; a Galaktika egyik számában „a magyar sci-fi atyja”-ként köszöntötték.) A klubban elhangzott beszélgetésből idézünk.
Egy jelenet az Orion-ból (forrás: Újkor)
– A tudományos-fantasztikus irodalom mindenképpen nagy szolgálatot tesz azzal, hogy – mivel többnyire a jövőről beszél – a jövőről gondolkodásra próbálja rábírni az olvasóit. A festő, amikor dolgozik, időnként oldalra fordulva nézi vásznát: úgy milyennek látszik? Az SF-irodalomnak is van egy ilyen szerepe, nézzünk körül „másképpen”. Az embernek gondolkodnia kell jövőjéről, ebben segít a science-fiction sokoldalúsága. Ezenkívül, nem mondom, hogy a legfőbb érdeme, de mindenképpen erénye az a sok felfedezés, amivel az író messze megelőzi korát…
– Mikorra tehető az S-F „előtörténete”?
– Van, aki szerint a Bibliában találhatók ilyen történetek, például Ezékiel próféta „űrhajója” – ami egyébként jó SF-ötlet lehet. Mások szerint Homérosz eposzai az első ilyen művek. Héphaisztosz, az istenek kovácsa például, amikor fegyvert kértek tőle Achillész számára, éppen maguktól járó háromlábú székeket csinált. Az isteni kovács biceg, járásában arany szolgák támogatják, akik beszélni is tudnak. Kik lehetnek? Könnyű rámondani; robotok. A mitológia egyébként tele van hasonló epizódokkal. Sokat lehetne vitatkozni az SF előtörténetéről. Tény, hogy mindig olyankor bukkan fel, amikor. a termelési eszközök kisebb-nagyobb forradalma zajlik. A római birodalom bukása után például öt-hatszáz évig nyoma sincs az SF-ötleteknek. Helyettük más, transzcendens témák vannak, fantasztikusak, de nincs közük a tudományos-fantasztikumhoz.
Bizonyára sokan emlékeznek az Alienre… (kép: Pixabay)
– Később, a 19 század végén Anglia lesz igazán a tudományos fejlődés otthona. Rögtön megjelenik Wells, és átveszi a stafétabotot Vernétől. Ebben a korban aligha volt még olyan fizikus, aki azt mondta volna, hogy az atom energiáját bármire is használni lehet. Wells „A felszabadult világ” című regényében még az első világháború előtt leírt egy atomháborút. Sok helyen enyhén szólva mulatságosan – mai ismereteink szemszögéből –, de ír például a láncreakcióról. Az első, kísérleti atomrobbantás előtt Los Alamosban aztán nagyon sokat számoltak, nem várható-e láncreakció… Az említett könyv csak a húszas években jelent meg magyarul, akkor is kis példányszámban. A húszas évek két fő irányt hoztak: a Szovjetunióban a termelőerők fejlődését, Amerikában a technikáét – ez utóbbi pedig sok SF-magazin megjelenését.
– Ehhez a technikai fejlődéshez köthető az SF irodalom lényege?
– Szerintem a tudományos-fantasztikus irodalom hőse, ellentétben más irodalmi alkotásokkal, a szerszámokkal felszerelt ember. Olyan eszközök birtokosa, amelyeket azért hozott létre, hogy önmagát a jövő számára fenn tudja tartani. Ezeken az eszközökön keresztül adódnak aztán különböző konfliktusai.
– Hazánkban milyen hagyományai vannak az SF-irodalomnak?
– A legrégibbek a francia forradalom hatására megjelenő művek. Aztán jön például Jókai, majd a gazdasági élet fellendülésével a fejlődés folyamatos, napjainkig. A mostani két állandó SF-sorozat, a Galaktika és a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sora a hetvenes években jelent meg. Magyarországon; ma huszonöt-harminc író foglalkozik tudományos-fantasztikus irodalommal, ez úgymond megfelel az ország méreteinek. Az SF-filmek készítésében viszont le vagyunk maradva, de nagyon.
– Önnek széles körű betekintése van az SF-irodalom „világhelyzetébe”, nemcsak szerkesztőként, hanem nemzetközi szervezetek tagjaként is. Melyek ezek a szervezetek?
– Az egyik a World SF, amely a világ „profijait” (írókat, filmeseket, zenészeket stb.) tömöríti. Évente egyszer tart kongresszust és tagjai a legtöbb időt a különböző beszámolókon kívül az „üzleteléssel” töltik. A világszervezetnek van rendszeres kiadványa a hírekről, van már antológiája is. A kilenctagú vezetőségnek a szocialista országokból a szovjet Parnov és én vagyunk tagjai, a szervezet munkájában egyébként minden szocialista ország is részt vesz. Azon gondolkodunk, a szervezetet felvetetjük az UNESCO-be. Rendszeresen tartanak évi találkozót a szocialista országok SF írói. Erre mindig más országban kerül sor, az idén Varsó, jövőre Moszkva lesz a házigazda. Jövőre egyébként a világszervezet találkozója is Moszkvában lesz. Van még egy harmadik SF-szervezet is, az olvasók, az amatőrök részére, európai méretben.
– Visszatérve „hazai színeinkhez, hogyan fogadják a világban a magyar szerzők SF-műveit?
– Magyar írók művei megjelentek már Svédországban, Angliában, Belgiumban, Hollandiában. Franciaországban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Svájcban – és az összes szocialista országban. Januárban az NSZK-ban a rangos Heine Verlag adta ki Szepes Mária könyvét, A vörös oroszlán-t. Nálunk ez a negyvenes évek közepén látott napvilágot, kis példányszámban, s még az is jórészt zúzdába került az akkori megítélés miatt. Az év végén mi is megjelentetjük. Amerikában tavaly kiadták magyarul, s készül a lengyel kiadás is.
– Csehszlovákiában egy világirodalmi antológiában jelentek meg magyar SF-művek. Egy egyezmény szerint jövőre magyar és lengyel „cserekiadásokra” számítunk. A Szovjetunióban kevésbé ismerik a magyar SF-írókat. Japánban sok magyar mű jelent meg, és mindig kérnek is.
– És nálunk, ismerve a felfokozott keresletet, számíthatunk gyakoribb megjelenésre?
– A Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban évente 8–10 kötet jelenik meg. Sokan kérdezik, de egyelőre nem tudom megválaszolni, lesz-e a Galaktikából rendszeresen megjelenő folyóirat Az SF-művek kiadása, ellentétben sok mással, nem ráfizetéses. A legújabb adatokat még nem ismerem, de 1981 második félévében és 1982-ben a tudományos-fantasztikus kiadványok 26 millió forint nyereséget hoztak a Móra Kiadónak. Ez év őszén bővül a kör, Robur néven 96 oldalas, gazdagon illusztrált sorozatot indítunk évi 8-1 0 számmal, a tíz-húsz évesek. Az első számban olvasható lesz például A jedi-kristály címmel, mi történt a Csillagok háborúja és a Birodalom visszavág két filmje között…
* * *
A science-fiction világa rendkívül sokrétű. Van, ami a távoli jövőben, a messzi-messzi galaxisban játszódik, új világokat hódít meg az ember, vagy mindenféle szörnyekkel küzd, aztán hozzánk is ellátogatnak jó, vagy többnyire rossz idegenek; sok történet játszódik egy poszt-apokaliptikus jövőben… Az emberi fantázia végtelen, vagyis hát nem egészen. Mert elképzelhetünk mi bármilyen idegen szörnyet, azért az csak-csak hozzánk mérve olyan, amilyen… S ha már mindenféle szörnyekről esett szó, legalább az említés szintjén szóljunk arról is: a sci-fi mellett a mai kor emberének másik, nem kevésbé népszerű meséje a fantasy műfaja (törpök, tündérek, trollok, sárkányok, varázslók és mások). És akárhogy lesz is a jövőben, az emberi mesevágyat semmiféle mesterséges intelligencia nem lesz képes helyettesíteni.
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)
