Egy híján hatvan esztendővel ezelőtt, 1964. augusztus 25-én jelent meg ez a tudósításom a Győr-Sopron megyei napilapban. Akár hiszik, akár nem: a vizek, a négy folyó városa – nagy léptékű fejlődése okán – már-már szomjazni kezdett. Kevés lett a víz (mindenekelőtt az ivóvíz minőségű víz) azon a tájon, ahol évezredekig azért élhetett jól és biztonságban az ember, mert kiváltságos módon éppen a Kisalföld közepe elképesztően gazdag volt vízben, és nem utolsósorban a vizek, a négy folyó – a Mosoni-Duna, Rába, Rábca, Marcal – biztonságot adott az általuk jól védhető településnek és környékének. Aztán egyszer csak eljött a „pillanat”, a 20. század második fele, amikor Győrnek, a vizek városának szembesülnie kellett a valósággal: a fenyegető ivóvízhiánnyal… (A nyitó képen: a folyókkal védett győri végvár a 16. század végén.)

Legalább három kilót nyom az a vaskos kötet, amelyik Bulkai Lajos, az I. számú megyei Víz- és Csatornamű Vállalat főmérnökének asztalán fekszik. A kötet címe: Győr vízellátásának, fejlesztése. – Bulkai Pál, a VÍZI- TERV mérnökének tanulmányterve. (Megjegyzendő, hogy a két Bulkai testvér!) – A kötet csupa adat, érv, rajz, szám…

70 000 köbméter ivóvíz naponta

A jövőről lesz ugyan szó, de mégis: kezdjük a múlttal. Győr volt az első vidéki város a valamikori Magyarországon, amelyik vízművel rendelkezett. A ma is működő kiskúti vízmű 1883-ban kezdte a szolgáltatást; akkoriban naponta 1500 köbméter vizet fogyasztott a város. Ma (figyelem: ez az írás 1964 nyarán készült! – a szerk. megj.) 22 000 köbméter az ivóvízfogyasztás. Nyolcvan esztendővel ezelőtt 23 000 lelket számláltak Győrött, most 75 000 a lakosok száma.

A tervek 160 000 lakosú Győrről beszélnek — 1980-ra…

Az egy emberöltővel ezelőtt nagynak mondott kiskúti kút eltörpül a révfalui vízmű mellett, hiszen ez utóbbi tízszer annyi vizet ad. Bulkai Pál tanulmányterve szerint a révfalui vízművet rövid idő alatt a kétszeresére kell bővíteni, negyvenezer köbméteresre… „A leggazdaságosabb méretű vízmű” – ez a jelzője a tanulmányban.

A vízigény az előzetes számítások szerint 1980-ban 70 000 köbméter lesz naponta. Vagyis: a 40 000 köbméter kapacitásúra bővítendő révfalui vízműhöz egy másik is kell. Hol?

Új vízmű Szigetköz csücskén

Kézenfekvő lenne abban az irányban vizet keresni, amerre a város terjeszkedhet, tehát Dél felé. Szabadhegy környékén. Tizenöt évvel ezelőtt azonban megállapították, hogy ott csak víztelen agyagrétegek vannak. Ezért csakis a kimeríthetetlen kisalföldi kavicskatlan vizét a legkedvezőbb hasznosítani, azét a kavicskatlanét, amelyből Révfalu is táplálkozik, és amit újra és újra a Nagy-Duna tölt meg.

így esett a választás a Bácsa–Nagybajcs–Vének alkotta háromszög közepére: ott lesz az új vízmű. Két – egyenként fél méter átmérőjű – csövön jön majd a víz Szigetköz csücskéből Győrbe. A csövek természetesen a Dunát is keresztezik. Két elképzelés van erre: vagy csőhíd formájában, vagy pedig a meder alján.

Árvíz Győrött 1954-ben: a légi felvétel Révfalu fölött készült; a kép bal felső sarkában a város már évek óta nem használt (sok évtizeden át működött) víztornya.

A nagy vizes tervek megvalósításához új víztornyokra is szükség van. A Lenin ligeti tornyot nemsokára átadják rendeltetésének. A leendő két torony valószínűleg a Betka-réten (Nádorváros és Belváros határán) és az Ipar-csatornától délre, az ugyancsak leendő házgyár mellett kap helyet.

Óriásvezeték a folyók alatt

Mindez mennyibe kerül? Tizenöt év alatt kell megvalósítani a tervet, és száz nyolcvannégymillió forint kell hozzá.

Győr vízellátásának főszereplője a Pannon Víz Zrt. (A kép forrása: https://m.pannon-viz.hu/cikk/honnan-erkezik-az-ivoviz-varosunkba.html?module=cikk&module_id=honnan-erkezik-az-ivoviz-varosunkba)

Bulkai Pál tanulmánytervét már ismeri az Országos Tervhivatal. A megállapodás szerint elsőnek egy nyolcvanmillió forintos programot valósítanak meg, amit a Tervhivatal jóváhagy. Kezdési időpontja: 1966. – Ez a vízműfejlesztési terv Révfalura vonatkozó része. Az ottani vízmű és vastalanító bővítésével kezdődik, majd onnan egy 600 milliméter átmérőjű nyomócső építésével folytatódik. A nyomócső a Győri Műszaki Egyetem felé haladva átbújik a Duna alatt, miközben keresztezi a leendő csatornát is. Tovább Sziget felé folytatódik a Rábca alatt, majd Nádorvárosba jutva átbújik a Rába alatt. Nádorvárosban csatlakozik a Betka-réti víztoronyba, majd onnan tovább a Lenin-ligeti toronyhoz jut el. Ezáltal megvalósul annak kétoldali táplálása.

Nem lesz vízhiány, ha…

E hatalmas terv előkészítése már megkezdődött. A győri vízművek azt szeretné, hogy Győr ne érezze meg: hiányzik ez a beruházás, következésképpen a víz. A révfalui vízmű bővítési munkálatai már napjainkban is folynak: új kutakat fúrnak, gépházat építenek. A révfalui vízmű – ha kell – akár a jövő év végén már jóval több vizet tud adni, mint amennyit a mostani csövek elbírnak. A csövek „végső teljesítőképessége” 23 000 köbméter ivóvíz naponta. A fejlődés viszont évente 2000 köbméteres igényt mutat. Ha nem növelik a csövek teljesítőképességét, 1966-ban vízhiánnyal kell számolni, annak ellenére, hogy víz van elegendő… Az első ütemben megvalósítandó nyolcvanmilliós beruházás ezen az akadályon segítene, de olyan nagy munka, hogy lehetetlen idejében elkészülni vele. (Jóformán akkor kezdődik a program, amikor már kell az új cső!)

Ezért a győri vízmű azt javasolta, hogy Révfaluból egy 30 centiméter átmérőjű csővezetéket építsenek a vízmű és a szigeti fahíd között, amivel naponta maximum 6000 köbméter ivóvizet nyomnak a városba. Ezzel az ideiglenes megoldással a nagy tervek megvalósításához három évet nyernének az építők. Annyi idő alatt viszont meg kell építeni a 600 milliméteres óriásvezetéket.»