A Magyarország oszmán elnyomás alóli felszabadításában kulcsszerepet játszó három hadvezér, Lotaringiai Károly, Bádeni Lajos és Savoyai Eugén életútját mutattuk be a bécsi Collegicum Hungaricum online rendezvényéről szóló tudósításunkban. Az írásban említtetett egy nálunk még a felsoroltaknál is sokkal elfeledettebb negyedikről, Miksa Emánuel bajor választófejedelemről, akinek élete olyan érdekes és fordulatos, több ponton pedig Magyarország történelmével olyannyira összefonódott volt, hogy érdemesnek tartjuk róla is megemlékezni. (A nyitó képen: a bécs-kahlenbergi csata; forrás: Wikiedia.)
A Wittelsbach-házból származó bajor herceg 1662-ben született Münchenben, szülei második gyermekeként. Apja halála miatt már tizenhét évesen, II. Miksa Emánuel néven trónra lépett. Átalakította és francia mintára korszerűsítette a kormányzati rendszert, és míg Ferdinánd Mária (senkit se tévesszen meg a név, férfi volt, csak annak idején előkelő családokban szokás volt férfi és női keresztneveket adni az újszülötteknek) választófejedelem arra törekedett, hogy a kis országot távol tartsa a konfliktusoktól, fia igen aktív szerepet vállalt a kontinens háborúiban és diplomáciai játszmáiban. Mivel apja jócskán felduzzasztotta az államkincstárat, ezért Bajorország kívánatos szövetségessé, Miksa Emánuel pedig vonzó partivá vált mindkét európai nagyhatalom, Franciaország és a Habsburg Birodalom számára is. XIV. Lajos és I. Lipót császár is a saját családjából ajánlott menyasszonyt; Miksa végül Lipót leányát, Mária Antónia főhercegnőt választotta, akit 1685-ben oltárhoz is vezetett.
E házasságából három fiúk született, csakhogy az első kettő röviddel a megszületése után meghalt, a harmadik világrajöttét viszont gyermekágyi láz miatt Mária Antónia nem élte túl. Az özvegy Miksa Emánuel nem sokkal később eljegyezte Leopoldina Eleonóra pfalzi hercegnőt, csakhogy – micsoda tragédia – alig három héttel később ő is elhunyt. Újabb két év múltán Miksa másodszor is megnősült, feleségül véve Terézia Kinga lengyel királyi hercegnőt, Sobieski János lengyel király leányát. Ebből a házasságából tíz gyermek született, ám csak hat érte meg a felnőttkort. A sűrű vérű bajor herceg két szeretőjének még további három, törvénytelen gyermeket is nemzett.
Amikor 1683-ban az oszmán sereg Bécset szorongatta, Lipót császár felkérésére Miksa Emánuel – későbbi apósa, Sobieski János lengyel király, illetve Bádeni Lajos őrgróf mellett – a segítségére sietett. A Lotaringiai Károly parancsnoksága alatt álló összesített keresztény haderőt erősítve, részt vett a kahlenbergi csatában, ahol a szövetségeseknek sikerült visszaverniük az oszmán támadókat, és így felmenteniük az ostromlott Bécset. Már akkor megmutatkoztak az akkor még nagyon fiatalnak számító Miksa Emánuel parancsnoki erényei.
Az előző évi kudarc ellenére 1685-ben Lotaringiai Károly herceg ismét Buda megostromlását javasolta. Az Udvari Haditanács elnöke, Bádeni Hermann véleménye viszont az volt, hogy előbb Székesfehérvárt és Egert lenne célszerű elfoglalni. A császár három, elképesztően fiatal és tehetséges parancsnoka közül az alig huszonhárom éves Savoyai Jenő és a huszonhét éves Bádeni Lajos inkább Károly elgondolását tartotta jónak (utóbbi a saját nagybátyjával és legfőbb támogatójával szemben!), a huszonnégy éves Miksa Emánuel pedig Hermannt támogatta, nem utolsó sorban azért, mert már ekkor a fővezérségre tört. Végül azonban Lotaringiai Károlynak egy később elhíresült vacsorán sikerült meggyőznie Lipótot a saját haditervéről.
Joseph Vivien: II. Miksa Emánuel választófejedelem portréja
Miksa Emánuel különállását fejezte ki azzal, hogy míg Lotaringiai Károly fővezér csapatai Párkánynál átkeltek a Dunán, és a jobb parton vonultak Buda felé, addig a tizenkétezer gyalogosból és csaknem tízezer lovasból, valamint nyolcezer idegen katonából álló bajor sereg a pesti oldalon maradt, és Vácot elfoglalva haladt délfelé.
1686. június 18-ra körülzárták a budai várat, és két irányból indították el az ostromot. Lotaringiai Károly negyvenezres osztrák-brandenburgi seregével északról, Miksa Emánuel csapatai pedig délről támadott. Az egy hónapig tartott előkészületek után csaknem száznapos ostrom első két nagy rohama kudarcba fulladt, és csak a szeptember 2-án megkezdett harmadik hozta meg a régen várt sikert. Akkor a vár néhány óra alatt elesett, a török parancsnok, Abdurrahmán pasa és mintegy négyezer török katona is áldozatul esett.
A „felszabadítók” azonban csaknem nagyobb károkat okoztak, mint a százötven évig tartott oszmán elnyomás. Lotaringiai Károly ugyanis háromnapos szabad rablással jutalmazta a katonáit, amelynek nyomán hatalmas tűzvész kerekedett a várban, amely az ágyúlövések nyomán már amúgy is romhalmazzá változott. A győztesek szégyenteljes rabszolgapiacot rendeztek, így Miksa Emánuel révén háromszáznegyvenöt törököt hurcoltak Bajorországba, mi több, a választófejedelem és főtisztjei maguknak is bőven vásároltak szolgává tett férfiakat, és végül is ágyasokká tett muszlim nőket.
Miksa Emanuel két évvel később, a második mohácsi csatának nevezett nagyharsányi ütközetben is Lotaringiai Károly mellett tűnt fel, ahol a Szent Liga csapatai meghatározó jelentőségű vereséget mértek az oszmán seregre. Egy évre rá megostromolták a Délvidék legfontosabb erődítményét, Nándorfehérvárt, amelynek elfoglalásában a Miksa Emánuel által vezette roham lett a döntő. Bátorsága és hadvezéri képességei akkor már Európa-szerte vetekedett három hadvezértársáéval, a törökök pedig, akik Bádeni Lajost „Vörös királynak” nevezték, Miksa Emánuelt a köpenyének színéről „Kék hercegként” emlegették. E győzelem nyomán a császár főhadparancsnokká, generalisszimusszá nevezte ki (a történelem fintora: ezt a címet a 20. században a szovjet párt és állam első számú vezére, Joszif Visszárionovics Sztálin is megkapta.)
A törökök elleni sikerek után Spanyol-Németalföld királyi kormányzójává nevezték ki. Az utolsó hispániai Habsburg, a gyermektelen II. Károly spanyol király Miksa Emánuel legidősebb élő fiát, József Ferdinándot jelölte ki örökösévé, ám a mindössze hatéves kisfiú váratlanul meghalt. Sokak véleménye szerint Bécsből küldött méreg végzett vele, egyszer és mindenkorra meghiúsítva ezzel a Wittelsbachok nagyhatalmi terveit.
Valószínűleg ez a tragédia is közrejátszott abban, hogy Miksa Emánuel visszaköltözött Münchenbe, és immáron Franciaország oldalán lépett be a spanyol örökösödési háborúba. A korszak zavaros viszonyait jól jellemzi, hogy miközben az általa vezetett bajor hadsereg az angol–holland–osztrák szövetség ellen harcolt, Miksa Emánuel továbbra is Spanyol-Németalföld császári helytartója maradhatott.
Amíg nyugatról a francia–bajor előnyomulás az osztrák örökös tartományokat fenyegette, addig keleten II. Rákóczi Ferenc elfoglalta a Felvidéket és Bécs ellen vonult Savoyai Jenő, Miksa Emánuel egykori magyarországi hadvezértársa Marlborough hercegével egyesített erői azonban Donauwörthnél vereséget mértek az egyesült francia–bajor hadseregre, a blenheimi csatában pedig Miksa Emánuel hadseregét Savoyai Jenő, a Tallard marsall vezette francia haderőt pedig Marlborough verte szét. A francia fővezér is fogságba esett, sőt Bajorország egész területe is a győztesek kezére került. Miksa országát attól kezdve egykori apósa, Lipót csapatai tíz éven át megszállva tartották.
A blenheimi csata
Miksa Emánuel ezúttal Brüsszelbe menekült, ahol fogadta II. Rákóczi Ferenc követét, vetési Kökényesdi Lászlót, akinek fő feladata az volt, hogy a császári seregben szolgáló, a franciák ellen harcoló magyar huszárokat próbálja rábírni, hogy álljanak át a felkelőkhöz. A követ a magyar rendek nevében felajánlotta a magyar koronát Miksa Emánuelnek. A bajor herceg tanácsot kért új pártfogójától. XIV. Lajos azonban pontosan ismerte a magyarországi viszonyokat, ezért óvta Miksát az ajánlat elfogadásától. Kökényesdi a flandriai Monsban még egyszer felajánlotta Miksa Emánuelnek a magyar koronát, de nem sokkal később a Rákóczi-felkelés elbukott, így az ajánlat okafogyottá vált.
Mivel a spanyol örökösödési háborúban XIV. Lajos francia király pártjára állt, ezért öccsével, József Kelemen herceggel, Köln hercegérsekével és választófejedelmével együtt 1706-ban a Német-Római Birodalomban törvényen kívülinek nyilvánította, és a birodalmi átok (Reichsacht) miatt Brüsszelben már az életük sem volt biztonságban, ezért Párizsba költöztek. Miksa Emánuel 1715-ig XIV. Lajos udvarában élt.
Bajorországot éveken át a felesége, Terézia Kinga irányította, de ő az osztrák megszállók elől 1705-ben Velencébe menekült. A gyermekek Münchenben maradtak, de őket a császár rendeletére előbb Klagenfurtba, majd Grazba vitték, ahol állandó felügyelet mellett a jezsuitáktól kaptak szigorú és alapos nevelést. Miksa Emánuel és családja csak a spanyol örökösödési háború lezárulta után, 1715 áprilisában térhetett haza Münchenbe.
A schlessheimi kastély (foto: Classistic)
Kora előrehaladtával Miksa Emánuel figyelme mindinkább a művészetek felé fordult. Még németalföldi helytartóként megvásárolt százegy kiváló festményt, köztük egy Rubens-művet, amelyek később a müncheni Régi Képtár (Alte Pinakothek) gyűjteményét alapozták meg. Hazatérve folytatta a háborúk miatt félbemaradt építkezéseket, így befejezte a schleissheimi és a fürstenreidi fejedelmi kastélyokat is, illetve tovább bővítette műgyűjteményét. Ötszáz műtárgyból álló, japán és kínai porcelánokból és lakkozott bútorokból létrehozott gyűjteménye ma is a Münchner Residenz múzeumának egyik legfőbb ékessége.
Kínai porcelán a herceg gyűjteményéből
Mecénásként számos művészt támogatott. Franciaországi száműzetése idején a Párizs melletti Suresnes-ben lévő egyik kastélyban élt, ahol igen élénk társasági élet folyt, amelynek emlékére Élisabeth Jacquet de La Guerre Miksa Emánuelnek írta a Suresnes-i pásztorok című balettjét, Florent Carton (másnéven Dancourt) pedig a Suresnes-i szüretek című színpadi művét.
Udvari zenészei számára Európa legjobb hangszerkészítőitől szerezte be a zeneszerszámokat, például Pierre Naust párizsi műhelyéből, aki a francia király udvari szállítója volt, így Jean-Baptiste Lully híres zenekara számára is dolgozott. A kitűnő olasz szobrász, Giuseppe Volpini többször is megörökítette. A Bayerisches Nationalmuseumban látható a herceg egészalakos szobra, a budapesti Szépművészeti Múzeumban pedig megcsodálhatjuk Volpini márványból készült lovasszobor-kisplasztikáját is.
Giuseppe Volpini szobra Miksa Emánuel hercegről.
II. Miksa Emánuel választófejedelem 1726-ban hunyt el Münchenben, és a város Theatinerkirche nevű templomában temették el. Fia, Károly Albert lett az örököse, aki folytatta apja politikáját, az osztrák örökösödési háborúban pedig VII. Károly császár néven elnyerte a Német-Római Birodalom koronáját is.