Vannak személyes tapasztalatai arról, mennyire volt szigorú az első teljes lezárás a pandémia kirobbanását követően? Mert riasztó beszámolókat lehetett hallani arról, hogy szerfölött szigorú ellenőrzés alatt tartotta a kínai kormány a lakosságot – kezdem a beszélgetést a Pekingben született Shi Ming újságírótól, aki ráadásul szakmabeli kolléga is, mert 1986-ig dolgozott a kínai nemzetközi rádióban. Majd szedte a sátorfáját, és Németországba költözött. (A nyitó kép forrása: www.swr.de)

Shi Ming vallja: a szakmabéli, tehát rádiós, és a magát újságírónak valló tollforgató között mára elmosódott a határ. Vezető lapokban, tv-kben szereplő, népszerű szerző – jól ismerik a közszolgálati német csatornákról, az ARD-ből, a ZDF-ből, a Deutschlandfunkból, valamint a tekintélyes nyomtatott sajtóból is, a Frankfurter Allgemeine Zeitung, a Süddeutsche Zeitung hasábjairól is. Válaszát így kezdi:
– Különbséget kell tennünk a vuhani és egyéb lezárások között, hisz’ Vuhanban mindennek politikai színezete volt, Hszi Csin-ping, a Kínai Népköztársaság elnöke eltökélte: bármi áron meg kell menteni a helyzetet ott, ahol először vált nyilvánossá a fertőzés terjedése. Pillanatok alatt odaküldte az államfő a legjobb orvosokat és asszisztenseket az országból, senki sem tehette ki a lábát az otthonából. Azt se feledjük, hogy Vuhan egészségügyi ellátórendszere kifejezetten magas színvonalú volt. Azonban a környékén akkor 16 másik várost is lezártak Huwei tartományban, Bécs és Heidelberg Egyetemeivel végzett kutatásaink közben derült ki, hogy ebből a 16-ból csak kettőben volt elfogadható kórházi szolgáltatás, ezért 14 várost olyannyira lezártak, hogy gyakorlatilag éheztek és éhen is haltak emberek. Senkit sem érdekelt, hogy semmiféle ellátás sem volt. Egy hét elteltével milíciák alakultak, akik gyakorlatilag portyázni indultak és kifosztották teherszállító. Volt, ahová négy nap elteltével érkezett segítség, és volt, ahol erre több mint egy hónapot kellett várni. Máig nem tudjuk, és soha nem is fogjuk megtudni, hogy hányan fertőződtek és haltak meg. Sem orvos, sem elég információ nem volt és most sincs ahhoz, hogy a pandémia adatait nyilvántartsák. A nagyvárosok és a vidék között óriási a különbség, utóbbiról fogalmunk sincs. Az adatokat zömében a városi információk alapján tették közzé, s persze Hszi Csin-ping hamar győzelmet hirdetett a járvány felett. Azt konkrétan tudom, hogy egy Oroszországhoz közeli városkában rettenetes volt a helyzet. A nagyvárosokban ellenben valóban elérték, hogy radikálisan csökkentsék a fertőzést, és arra is ügyeltek, hogy ott – úgymond – „emberi” legyen a kijárási tilalom.
– Elfogadja, elhiszi hitelesnek a mai, legfrissebb adatokat? Úgy tudni, hogy 102 400 ember fertőződött meg és 4845-en vesztették életüket…
– Elég valószínűtlen, hogy Kínában nagy járvány lenne manapság, mert az első lezárás iszonyatos horror közepette két hónapon át tartott, izolálni tudták az eseteket, aminek gyors eredménye lett. Másrészt: ha kiderül valahol valamilyen gócpont, akkor olyan digitális nyomon követés van, hogy azonnal elfojtják a lehető legszigorúbb eszközökkel a fertőzés terjedését.
– Hogyan értékelték az emberek a kormány szigorú intézkedéseit? Javult a kormány megítélése, azt mondták az emberek, jó pontokat szerzett náluk a legfelső vezetés?
– A kép nagyon vegyes. Egyesek nagyon örülnek, hogy nem kell félniük a fertőzéstől, miközben azt olvassák az újságokban, hallják a hírekben, hogy rettenetes a helyzet továbbra is az Egyesült Államokban, Németországban, Hollandiában, Törökországban, Indiában és persze Magyarországon is. Ez persze a nagyvárosokra vonatkozik, ahol az élet visszazökkent a régi kerékvágásba és az emberek ismét dolgoznak, van munkájuk. Ellenben nagyon sokan elégedetlenek, mert elveszítették a munkájukat és nem is tudnak visszamenni dolgozni, mert nincsenek beoltva. Kínában nincs elég oltóanyag, és ez ma óriási probléma.
– Bezzeg van Magyarországon!
– Igen, a vezetésnek fontosabb volt külföldre szállítani a vakcinát, így elsőként Magyarországra, Szerbiába és számos afrikai országba, Dél-Amerikába, például Chilébe, Brazíliába, ahelyett, hogy a saját lakosságot oltották volna be. Egyre gyakrabban hallani, az emberek elégedetlenek és azt kérdik, miért van az, hogy a nyájimmunitás fokozatát egyre több országban érik el, Kína viszont nagyon messze van még ettől. Az Egyesült Államok, Japán, Ausztrália, Kanada – mind előttünk jár. Miért? – kérdik. Fennáll a veszélye annak, hogy nem is fogjuk elérni a nyájimmunitást – mondja el többes szám első személyben aggályát Shi Ming.
– Azért van itt némi ellentmondás, hogy iszonyúan messze vannak még a nyájimmunitás elérésétől és visszaállt az élet, mi több, mintha dübörögne a gazdaság is, mivel az egy évvel ezelőttihez képest 18%-os volt a GDP-növekedés.
– Pontosan; azt gondolom, óriási probléma elé néz az ország. Egymilliárd, azaz ezermillió embert legalább be kellene oltani a következő 2-3 hónapban. Ennyi oltóanyagot képtelenség előállítani, és beoltani is lehetetlen ilyen rövid idő alatt ennyi embert.
– Mi lesz ennek a következménye?
– A következmények megjóslása előtt álljunk meg egy szóra! A legfőbb gond, hogy a kínai oltóanyagok nem eléggé hatékonyak. Braziliában tudományos kísérletek bizonyították, hogy mindössze 50,4%-os biztonságot ad a szer (tegyük hozzá, a Sinovacot terítették ott) – szemben a például a Pfizerrel és a Modernával.
– Talán ez az oka annak, hogy Peking nem nyújtotta be engedélyeztetésre a vakcináit az Európai Unióba…
– Valószínűleg ezért is hezitál az oltóanyag bevizsgálásával az EMA, az Európai Gyógyszerügyi Hatóság. A CDC amerikai járványügyi hatóság pedig azt állapította meg, hogy fél év a hatóideje ugyanennek a szernek. Namármost: egyelőre 22 százalékos az országos beoltottság Kínában; mi történik azután, ha letelik a fél év? Nagyon nagy bajban lesz a kormány. Máris elkezdődött a vita arról, hogy át kellene állni a Pfizer-típusú oltóanyag gyártásra. Miért ragaszkodik a saját oltóanyag gyártásához Kína, amikor 50%-os hatékonyságú a szer? Miért kell annyi erőt, pénzt és időt áldozni ennek az oltóanyagnak a gyártására? Az egész logisztikát is újra kellene gondolni. Attól tartok, ekkora változtatásra képtelen 2-3 hónap alatt a kormány. Márpedig a fejlett ipari országok szépen térnek vissza korábbi gazdasági teljesítményükhöz. Kína ereje a gazdasági hatalmában van. Ha lekörözik a hatékony oltóanyaggal beoltott gazdaságok, ha Kína recesszióba süllyed emiatt, akkor pillanatokon belül elveszíti gazdasági dominanciáját és ezzel geostratégiai szerepét is. Nem lesz ütőkártya többé a kezében.
– Akkor viszont befellegzett az „egy övezet – egy út”-programnak is, nemdebár?
– Igen, nagyon köszönöm, hogy ezt szóba hozta, mert érdekelne, hogy vajon mi lesz azokkal a kelet-európai országokkal, mint Románia, Bulgária, Montenegro, Lengyelország, Csehország és Szlovákia – miután egyik a másik után mondja fel a kínai programokat és a finanszírozásukat is. Az Európai Unió is jelezte aggályait – Montenegro kérését visszautasítva, miután bajba került az autópálya-építésére felvett kínai hitel miatt. Ez egyétételmű üzenetet küld a többi országnak is, amelyik hitelt vesz fel Kínától, hogy sokkal körültekintőbbnek kellene lenni. Ugyanakkor az is világos, Kína nem fogja tudni elérni az európai piacokat olyan szövetségesei nélkül, mint például Magyarország.
– Csakhogy Kína vakcina-diplomáciája egyelőre sikeresnek látszik Európában, vagy legalábbis annak egy részén. Miközben – tekintetbe véve a kínai oltóanyagok alacsony hatékonyságát és a vele járó dilemmát – nem csoda, hogy felvetődik a negyedik hullám réme. Magyarországnak ugyanis az következnék… Noha Indiában most a második hullám miatt hullanak ezrek.
– Most az igazán nagy fenyegetést a mutáns vírusok okozzák, amelyekkel szemben számos oltóanyag nem bizonyul hatékonynak. A kínai oltóanyaggyártók még nem kezdték el az igazodást a mutánsokhoz, az új vírusok génállományát még nem építették be vizsgálataikba se. Pedig ez jelenti szerintem alapvetően az első számú fenyegetést. Nem tudjuk, honnan jön a mutánsvírus… Az viszont nem kérdés, hogy jönni fog, és ennek már számos országban látjuk jeleit.
– És akkor még azt sem tudjuk, hogy honnan ered a vírus?! A WHO nyitva hagyott számos kérdést nemzetközi vizsgálódásait követően. Ön mit gondol az amerikai konspirációs elméletről – így hívják sokan – a vuhani laboratóriumból szabadult ki a SARS-Cov2 vírus?
– Nem tudom, ezzel óvatosnak kell lenni, mert újságíróként nem rendelkezem elég információval arról, melyik tábornak van igaza. Azt azonban a kínai járványügyi hatóság is elismerte, hogy a vírus nem az állatpiacról származik. Akkor honnan? Az a WHO jelentésében is szerepel, hogy korábbról származhat a vírus, nem 2019 októberétől, novemberétől, már augusztusban is kimutatták. Az a folyamat, amelyben az állatról állatra terjedés után az állatról emberre terjedés következik, majd pedig az emberről emberre fertőződés, három-négy hónapba is telik, tehát egyesek már jóval előbb megfertőződtek. De nem tudjuk, hogy hol és mikor. Én egyelőre hajlok arra, amit a WHO mond: az Egészségügyi Világszervezet ugyanis nem zárja ki a vuhani laboratóriumot, mint a fertőzés eredetének helyét. Persze, jegyezzük meg, ennek kicsi az esélye. Ugyanakkor a vírusfertőzés természete, hogy nem a nagy valószínűségű, hanem a kis kockázattal járó eredetre mennek általában vissza. A másik gondom: miért nem figyelmeztetett Kína? Mert a politika nem engedte? Vagy mert túl kicsi volt ennek az esélye? Az emberiséget tekintve tudnunk kellene az igazságot! A WHO miért hagyta benne ennek az esélyét a jelentésében? Miért nem zárta ki 100 százalékban?
– Magát már beoltották?
– Nem, egyelőre várok rá. Németországban elég lassan halad az oltás…
– Persze, ez azt is jelentheti, maga életerős, egészséges ember!
– Ez az járvány az ember türelmét is próbára teszi. És az emberek türelmetlenek.
– Merkel kancellár asszony jelezte, ha ez EMA jóváhagyja, kínai vakcina is érkezhet Németországba…
– Nem sok esélyt adok ennek. Amúgy is, amit Németország eddig rendelt, az elegendő lesz, csak ki kell várni a sorunkat. Másrészt: miért rendelnénk kínait, ha azok nem biztonságosak – fejezte be válaszát Shi Ming kínai újságíró, a német média egyik jól ismert kínai Kína-szakértője.

