Egy nagykövet emlékei: a tolmács nem ferdíthet

Pályafutásom kezdetén a külügyminisztériumban – néhány kollégámhoz hasonlóan – a hivatalvezetés tolmácsolási feladatokkal bízott meg magas szintű magyar vezetők kül- és vendégeik belföldi látogatásai alkalmával. Ez természetesen semmiféle külön juttatással sem járt, de abban az időben nekem ilyesmi eszembe nem jutott.

Már csak azért sem, mert utazhattam a világ távoli tájaira és – az elején, kezdő diplomataként – bepillantást kínált abba, hogy miként folynak a diplomáciai tárgyalások, milyen protokolláris rendszerben zajlanak az ilyen magas szintű látogatások. Ezen túlmenően szakmai tapasztalatokat is szerezhettem a tolmácsszakma részleteit illetően. Mert ez egy külön szakma, sőt, hivatás, aminek fontossága fölbecsülhetetlen. – Azt feltétlenül hozzá kell tenni, hogy annak idején vezető politikusaink, elnökök, kormányfők, miniszterek nem nagyon beszéltek idegen nyelvet, ezért a tolmácsolás alapvető jelentőségű volt, miáltal a tolmács szerepe is fontos döntő.

Kenneth Kaunda zambiai elnöknél.

India: Indira Gandhi elnök asszonynál.

Irán: Mohammed Reza Pahlavi iráni sahnál.

Yakubu Gowon nigériai elnökkel.

Manapság a partnerek közötti diplomáciai tárgyalások sokszor egy közösen beszélt idegen nyelven folynak, mert az idegennyelv-tudás nem ritkaság, mint egykor volt, s ebben az esetben a tolmácsolás feleslegessé válik. Egyúttal lehetővé válik a vezető személyiségek közötti közvetlen kapcsolat, a közvetítés nélküli párbeszéd is.

Az ENSZ közgyűlési termében vagy bizottságaiban a magas szintű tárgyalási szakaszokban helyet foglaló államférfiak így például választhatnak, hogy a hat hivatalos nyelv közül melyiken követik a felszólalók beszédeit. Hasonló rendszer szerint zajlanak a különféle világméretű és regionális nemzetközi szervezetek tanácskozásai. (Az Európai Unióban kissé más a helyzet, mert ott bizonyos alkalmakkor – a szuverén egyenjogúság tézisére hivatkozva – az összes tagállami nyelven folyik a tolmácsolás.)

Aszerint, hogy miként alakulnak a konkrét tárgyalási körülmények, a tolmácsokat látjuk állva, a partnerek között vagy mögött ülve.

Megbízólevél átadása Fezben II. Hasszán marokkói királynak.

Yakubu Gowon államfő jelenlétében beszélgetés egy nigériai törzsfőnökkel.

Raymond Barre francia miniszterelnök Budapesten

Sékou Touré guineai elnökkel.

Itt nem szólok a konferenciákon alkalmazott szinkrontolmácsolásról, amikor a tolmács nem látszik, egy kabinban ül, és egyidejűleg fordítja az éppen elhangzottakat, pusztán a hangja hallatszik a nyelvet választók fülhallgatójából. Különösen sajátságos, amikor a tolmács étkezések – villásreggelik, ebédek, vacsorák – alkalmából van jelen. Van, amikor hátra ültetik és nézi, ahogy a többiek esznek, ez munkája szempontjából rendben is van, habár igazából senki sem foglalkozik azzal, hogy éhen marad. Van, amikor asztalhoz ültetik, neki is felszolgálják az enni és inni valót, de ilyen esetben teli szájjal aligha ildomos tolmácsolni.

Losonczi Pállal, az Elnöki Tanács elnökével Houari Boumédien algériai elnöknél.

Yakubu Gowon nigériai államfővel egy asztalnál.

Nigéria: üdvözlések Lagosban.

Kádár Jánossal François Mitterand-nál Párizsban.

A tolmács szerepe kifejezetten arra korlátozódik, hogy a partnereknek közvetítse az elmondottakat. Méghozzá úgy, hogy maga nem beszélgetőtárs, hanem valamilyen formában észrevétlen, aki soha nem harmadik személyben (pl. „azt mondja, hogy…”), hanem egyes szám első személyben (pl. ha egy király szólal meg: „jól érzem magam”, az a tolmács szájából az nem úgy hangzik, hogy „a király jól érzi magát”) fordítja az elhangzottakat. E vonatkozásban ki van téve a partnerek magatartásának, szokásainak, nyelvi tudásának, artikulációjának, hanghordozásának, mi több, szívélyességének vagy netán ridegségének. És annak, hogy vagy ésszerűen tudják befejezni mondandóikat vagy megállás nélkül ömlik belőlük a szó. Ez sokszor embert próbáló helyzeteket hoz létre, hiszen egy tolmács nem vághat közbe vagy nem szólhat rá a partnerre, hogy most már hagyja abba. E szempontból nem árt, ha a tolmács keze ügyében van egy kis cetli, hogy szükség esetén, emlékeztetőül felírjon magának egy-két kulcsszót, ha a „felvezető” túl hosszúra sikerednék.

A tolmácsolás időigényes és érthetően meghosszabbítja a diplomáciai találkozót időtartamát. A mai világ politikusainak nyelvtudása azzal az előnnyel is jár, hogy jobban ki tudják használni a rendelkezésükre álló időt.

Zakir Husain indiai elnök Budapesten.

Dom Mintoff máltai miniszterelnökkel La Vallettában.

Vidéki látogatás a ghanai gazdasági csúcsminiszterrel.

A marokkói kulturális miniszterrel Rabatban.

Kihívás a tolmács számára, nem is kicsi, ha az egyik partner sajátos tájszólással, kiejtéssel beszéli az adott világnyelvet. A francia nyelv sajátos változata a québec-i kiejtés, ami igencsak eltér a többi frankofón térség, így az afrikai országokban beszélt, könnyen érthető szövegtől.

Az angollal még problematikusabb a helyzet, mert e világnyelv szavait is annyiféleképpen ejtik ki, ahány helyen meghonosodott. Anglia, Skócia, az Egyesült Államok északi és déli tájai, India, Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Afrika és más afrikai országok az angol nyelv egy sajátságos sokszínű csokrát nyújtják az érdeklődőknek.

Magam is nemegyszer zavarba jöttem, mert nem egészen értettem az elhangzottakat. Nincs kellemetlenebb helyzet, mint tolmácsként rákérdezni és ismétlést kérni.

Habib Bourguiba tunéziai elnökkel Tuniszban.

Marien N’gouabival, a Kongói Köztársaság elnökével.

Miután hivatásos évtizedeimben, külügyi tisztviselőként mindkét tárgyalási helyzetbe nemegyszer belekóstoltam, azaz voltam asztal körül ülő tárgyaló személy és voltam jelen tolmácsként, állíthatom, hogy azok, akik a hivatalos küldöttség tagjaiként ülnek a tárgyalóasztalnál, nem igazán tudják, milyen szellemi és idegi koncentrációt követel az a nem könnyű mesterség, amit szóbeli fordításnak, tolmácsolásnak hívnak. Észnél kell lenni, amikor ki kell másznia fura helyzetekből, például, amikor a magyar partner eszmefuttatásában olyan szóképet használ, „mint százezernyi parittyás Dávid”, vagy megfelelő autonómiával kikerülni a fogadó partnert előnytelen színben felmutató, általa elkövetett tévedést, mint amikor Sierra Leone parlamentjében Losonczi Pált, az Elnöki Tanács elnökét Bulgária államfőjeként köszöntötték. Ebben az esetben a „nem pontos” fordítással helyére tettük elnökünk nemzetiségét.

Freetown: a Sierra Leone-i parlamentben.

Az ilyen tévedések kapcsán hadd említsek meg egy francia kollégámtól hallott esetet, amikor szerencsére nem volt napirenden tolmácsi feladat. Egy korábbi francia elnök látogatott annak idején Madagaszkárra, ahol természetesen tolmácsolás nélkül, közvetlenül franciául folytak a megbeszélések. A jelenleg Antanarivonak nevezett fővárost akkor még Tananarive-nak hívták, az ország elnökét pedig Tsiranana-nak. Nos, a díszebéden a francia elnök pohárköszöntőt mondott, amit emígy kezdett (franciául írom, mert ezt mindenki megérti): „Monsieur le Président, Madame Tananarive”. Ha itt is tolmácsra lett volna szükség, a dolgok rendbetétele céljából elkerülhetetlen lett volna egy autonóm önálló fordítás, így viszont az asztal körül ülők vagy elképedtek, vagy magukban vihogtak.

Annakidején a budapesti diplomáciai testület tagjait országjárásra is vitték. Itt egy felvétel a DT szegedi látogatásáról. A kedves olvasók csak azt ne kérdezzék, hogy az Elnöki Tanács elnöke milyen gépet mutat be a vendégeknek…

A DT szegedi látogatása.

Tolmácsi pályafutásom egy emlékezetes élménye volt, amikor a Szent Koronát Budapestre hozó Cyrus Vance amerikai külügyminiszternek tolmácsoltam.

Az Országháza Kupolacsarnokában.

S végül, amikor Magyarország az Európai Unió 2011. évi soros elnöki feladatainak megkezdésére várt, az intenzívebb külföldi kommunikációra készülvén, az előző évben a Külügyminisztérium központi telefonszámán angol és francia nyelven olvastam be azt az üzenetet, hogy „Ön a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának számát hívta, kezelőink… stb.,stb.”

A 2010-i választásokat követően azonban hamarosan megszüntették ezt a hosszabb, de funkcionálisan fontos szöveget. Hogy miért, arról fogalmam sincs.

A cikkünkben felhasznált képek jogtulajdonosa a Magyar Távirati Iroda.