Egy nagykövet emlékei: ez is Kína – Tajvan

Manapság, amikor a kelet-ázsiai partok mentén ismét izzani kezd a levegő, visszaemlékszem Hungarian Policy Expert Group (Magyar Politikai Szakértői Csoport) nevű civil küldöttség egy évtizeddel ezelőtti tajvani látogatására, melyben magam is részt vettem.

Mivel magyar turisták nemigen járnak a sokáig portugál néven emlegetett Formosán (Szép Sziget), örültem, hogy betekintést kaphatok Tajpejről, az oly távoli Tajvan fővárosáról.

Ott-tartózkodásunk idején számos megbeszélést folytattunk egy kutatóintézetben, a külügyminisztériumban, a parlamentben és egy egyetemen is a szigetország nemzetközi kapcsolatairól, különös tekintettel a Pekinggel fennálló viszonyáról.

A tajvani egyetemen készült a fénykép  egy Marxot ábrázoló kép előtt:

Meglátogattuk az 1975-ben, hajlott korában elhunyt Csang Kaj-sek, az első tajvani elnök emlékét őrző múzeumot, ahol sajátos katonai szertartásnak voltunk szemlélői,

s láthattuk az egykori elnök hivatali gépkocsiját is.

Csoportkép egy kirándulás alkalmából

a Taroko Nemzeti Parkban.

A Kínai Köztársaság az ENSZ alapító tagjai közé tartozik, s a világszervezet 1945-i létrejöttekor, mint a Japán ellen háborút viselő szövetségesek egyike, a Biztonsági Tanács egyik tagja lett az ötből. A második világháborút követő kínai belháború következtében 1949 októberében az ország kontinentális részén kikiáltották a Kínai Népköztársaságot, az addigi pekingi vezetés Tajvan szigetére menekült, és ott Tajpejt nevezte ki a Kínai Köztársaság fővárosának.

Furcsa módon ez a kínai „kettősség” az ENSZ-ben hosszú ideig nem járt következményekkel, vagyis a szigetországba költözött hatóság képviselői továbbra is ott ültek a Biztonsági Tanács padsoraiban, miközben a kontinentális Kína nem is volt tagja a világszervezetnek. A „két Kína – egy Kína” dilemma évtizedeken át jelen volt a nemzetközi politikában, még azután is, hogy végül, két évtizeddel később, 1971-ben, a politikai és gazdasági realitások kikényszerítették, hogy Tajvan felálljon és átadja a helyét az ENSZ-ben, s így biztonsági tanácsi állandó tagságát is – miként nevezték – a népi Kínának. Ettől függetlenül, és ez már az ENSZ mai általános reformjának része, ha valaki fellapozza a világszervezet 1945-ben elfogadott alapokmányát, annak szövegében még most is azt találja, hogy a testület öt állandó tagja között ott szerepel a Kínai Köztársaság.

Tajvannal jelenleg 14 ENSZ-tagállam – főleg latin-amerikai és óceániai országok – és a Vatikán ápol diplomáciai kapcsolatokat. Ugyanakkor a 193 tagú világszervezetben 57 olyan ENSZ-tagállam van, mely nem-hivatalos politikai, valamint igen sokrétű gazdaság, tudományos és kulturális kapcsolatokat tart fenn a Kínai Köztársasággal, köztük az Egyesült Államok és az Európai Unió is. A helyzet sajátosságára utal például az is, hogy a szigetország legfőbb protektora, az Egyesült Államok 1979-ben ugyancsak megszüntette a diplomáciai kapcsolatait Tajvannal, de senki sem állíthatja, hogy a térségből eltűnt volna Amerika, hogy Washington közömbös lenne az iránt, miként alakulnak az erőviszonyok Délkelet-Ázsiában. A washingtoni hivatalos döntések szerint az Egyesült Államok kereskedelmi, kulturális „és egyéb” kapcsolatokat tarthat fenn a Kínai Köztársasággal és magas rangú vezetői látogatásokat tehetnek Tajvanon. A két fél közötti intenzív katonai kapcsolatok változatlanul működnek.

Az Európai Unió is aktív Tajvanon: irodát működtet Tajpejben, ahol még 15 EU-tagállam irodája is jelen van. Magyarországon Tajvani Képviseleti Iroda működik, amely a két ország közötti kapcsolatok fejlesztésén munkálkodik, a s ugyanezt teszi a Tajpeji Magyar Kereskedelmi Iroda is.

A nemzetközi közösség nagy többsége formálisan tudomásul veszi az „egy Kína” tézist, azaz hogy Kínát Peking képviseli, de ez nem akadályozza abban, hogy széles körű kapcsolatokat építsen a különálló közigazgatással rendelkező, az EU szóhasználatával élve „gazdasági és kereskedelmi entitásnak” titulált Tajvannal. Tapasztalatom szerint a hongkongi események még inkább ráirányítják a figyelmet ennek a sajátos kapcsolatrendszernek a további alakulására.