Eleget tesz-e az EU az újságírók védelméért?

(Forrás: Magyar Újságírók Országos Szövetsége / muosz.hu) A Deutsche Welle (DW) október 16-i elemzése arról szólt, hogy 2017-ben, amikor a máltai, oknyomozó újságírónőt, Daphne Caruana Galiziát az autójában elrejtett bombával meggyilkolták, megdöbbent a nemzetközi közvélemény. Az Európai Unió akkor ígéretet tett az újságírók biztonságának megerősítésére, azonban most, négy évvel a tragédia után sokan úgy érzik, hogy ezek az ígéretek nem elegendőek. (Nyitó kép: Daphne Caruana Galiziát meggyilkolták, mert kiderítette az igazságot…)

A máltai riporter, aki a korrupciós és a pénzmosási ügyekben folytatott nyomozásairól vált híressé, nem volt az egyetlen, akit megfenyegettek, vagy üldöztek az érintettek. A halála óta eltelt négy évben is gyilkoltak újságírókat, köztük a szlovák Jan Kuciakot, a görög Giorgos Karaivazt, a holland Peter de Vries-t… Mindez itt, Európában történik, amit viszonylag biztonságos helynek tartanakJulie Majerczak, a Riporterek Határok Nélkül (RSF) brüsszeli irodájának vezetője a DW-nek elmondta: a helyzet folyamatosan romlott a múlt pár évben. „És az újságírók meggyilkolása csak a jéghegy csúcsa” – mondta.

Az Európai Bizottság szerint 2020-ban 900 médiaszakembert támadtak meg az Európai Unióban. E támadások egy része valóságos, fizikai bántalmazás volt; nagyon gyakoriak a mind az off-, mind az online világban a sértegetések, provokációk és – különösen a nőket érintő zaklatások is.

Ezek a megállapítások nem meglepőek Manuel Delia (a képen) számára. A máltai oknyomozó blogger és aktivista, aki Caruana Galizia meggyilkolása után kormányellenes tiltakozásokat vezetett, nemrég úgy döntött, hogy családjával együtt elhagyja hazáját, mert a Caruana Galizia meggyilkolásában való bűnrészességgel vádoltak megfenyegették; számtalan névtelen telefonhívást kapott, és hamis weboldalakat hoztak létre a nevében, hogy tönkretegyék a hírnevét.

Caruana Galizia meggyilkolása „paradox hatást” gyakorolt a máltai újságírásra – mondta a DW-nek. Mert a legtöbb gyanúsított ellen vádat emeltek ugyan, és bűneiket leleplezték, és akár „így biztonságban érezzük magunkat” – mondta, ugyanakkor a kormányzó munkáspárt tulajdonában lévő sajtóorgánumokban őt és más újságírókat árulóknak kiáltották ki, akik veszélyeztetik Málta demokráciáját. És ez az „elszigeteltség”, ahogy Delia fogalmaz, arra serkentette a bűnözőket, hogy blogokon, hamis weboldalakon vagy e-maileken keresztül további nyomást gyakoroljanak rájuk. Wojciech Cieśla lengyel oknyomozó újságíró is észrevette, hogy egyre nagyobb nyomás nehezedik azokra a kollégákra, akik kritikusan számolnak be országa uralkodó jobboldali Jog és Igazságosság pártjáról (PiS). Cieśla, aki az Investigate Europe multinacionális kutatócsoporttal dolgozik, elmondta: a dolgok drámaian megváltoztak a PiS 2015-i hatalomra jutása óta.

„Azt hiszem, Lengyelország jelenleg Orbán Viktor magyarországi lépéseit követi a sajtószabadság korlátozása felé” – mondta, utalva a magyar miniszterelnök állandó erőfeszítéseire, hogy megragadja az ország médiájának irányítását, ellenőrizze a politikai magyarázatokat és felszámolja a pluralizmust. Cieśla hozzátette: minden nap küzdelem az információkhoz való hozzáférésért, a kormány pedig kizárólag az általa kiváltságosnak tartott orgánumokat tájékoztatja. (Aligha egyedüli, lengyel eset! – a szerkesztő.)   

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szeptemberben az Európai Unió állapotáról szóló beszédének egy részét a sajtószabadságnak szentelte. „Az információ közjó – mondta. – Meg kell védenünk azokat, akik átláthatóságot teremtenek – az újságírókat.”

Ugyanaznap az EU -ban a jogállamiság fenntartásáért felelős biztos, Věra Jourová ajánlási csomagot mutatott be, amely segíti az uniós országokat abban, hogy teljesítsék ezt a fogadalmat.  

A konkrét intézkedések között szerepelt a független, nemzeti, támogató szolgáltatások létrehozása, beleértve a segélyvonalakat, jogi tanácsadást, pszichológiai támogatást és menedéket a fenyegetésekkel szembesülő újságírók számára.

A máltai blogger bizakodó a jogalkotási javaslatokkal kapcsolatban, amelyeket az EU tisztviselői ígértek 2022-ben. Köztük az európai médiaszabadságról szóló törvény, amelynek célja a média függetlenségének védelme. Egyelőre nem világos, hogy ez milyen intézkedéseket fog tartalmazni, de várható, hogy például vizsgálni fogják a kormánypárti sajtónak juttatott, rejtett állami támogatásokat, elsősorban a központból megrendelt reklámokat

Delia egy másik kezdeményezésben is bízik, amit az Európai Bizottság jövőre tervez előterjeszteni, és amelynek célja az újságírók és emberi jogi aktivisták védelme a visszaélésszerű perek, vagy az úgynevezett stratégiai perek ellen (––> a nyilvánosság részvételével, a SLAPP-perrel vagy a megfélemlítési perrel szembeni stratégiai per célja a kritikusok cenzúrázása, megfélemlítése és elhallgattatása azzal, hogy jogi védelem költségeivel terhelik őket, amíg fel nem hagynak a kritikájukkal, ellenzékiségükkel – a szerk).

Amikor Daphne Caruana Galiziát 2017 októberében meggyilkolták, az oknyomozó újságírónak 47 SLAPP folyt ellene. Ezeket a megfélemlítési pereket gyakran használják a média dolgozóinak megfenyegetésére és elhallgatására – és ez óriási probléma, különösen azok számára, akik önállóan vagy kis kutatóintézetek számára dolgoznak. „Az a személy, akit Daphne megölésével vádolnak, több mint 70 millió fontért (mintegy 2500 millió forint) akart perelni engem az Egyesült Királyságban” – mondta Delia. – Ez lett volna az újságírói pályám vége – tette hozzá.

„Kevés okom van optimizmusra. Hazám kevésbé demokratikus, mint korábban, mégis úgy látom, az uniós intézményi kezdeményezések jó irányba haladnak.”