„Ami itt történik, az nagyon hasonlít a magyar állapotokhoz, legalábbis, ahogy ezt hallom magyar barátaimtól” – jellemzi nagy hirtelen a Tbilisziben történteket Tiko Nadirashvili producer, akinek egyik lába itt, az utcai tüntetéseken, a másik lába pedig ott, a fővárosban éppen zajló nemzetközi filmfesztiválon van, mert házigazda. A 32 éves producer három filmiskolát is kijárt: otthon, Tbilisziben, majd Párizsban, és elvégezte a Baden-Württembergi Filmakadémiát. Idei filmje, az Air Blue Silk újabb sikert hozott neki. (A nyitó képhez: mindenekelőtt fiatalok vonulnak újra és újra az utcára a grúz fővárosban, Tbilisziben; kép: Hans Lucas / Maxime Gruss/Deutschlandfunk)
– Október 26-án mentünk ki először tüntetni az utcára, amikor az Álom Párt hirdette ki magát győztesnek. De azóta uniós választási szakértőktől kezdve számos civil szervezet bizonyítékokkal tudja alátámasztani, hogy a kormányzó párt elcsalta a választásokat. Most pedig újra kinn vagyunk az utcán, mert a kormányfő, Irakli Kobakhidze (a düsseldorfi Heinrich Heine Egyetemen végzett [!], pártja a Grúz Álom) bejelentette, hogy az uniós csatlakozási tárgyalásokat 2028-ig elhalasztják. Minden nap legalább 100 ezer ember van kinn az utcákon, sokan haza sem mennek. Miután az EU hivatalosan is deklarálta, hogy nem fogadja el a választási eredményt és vele együtt a kormányt legitimitását sem, akkor felbátorodtunk, hogy mellénk álltak. Az első napon kb. 520 ezren lehettünk.
– Szinte ugyanazt mondta most, mint annak idején az ukrán elnök, Janukovics a Majdan téri tüntetések előtt…
– Akkor meg aztán végképp bedühödtünk, amikor Kobakhidze bejelentése után fél órával Putyin is üzenetet intézett hozzánk. Dicsérte a kormány eredményét és azt, hogy határozottan kiáll a maga értékei mellett. Tulajdonképpen ez volt az utolsó csepp a pohárban.
– Rettenetes, amit látunk. Nagyon sok barátomat megverték, és akik az első sorban haladnak – merthogy a város főutcáján ez most már mindennapos –vannak a legnagyobb veszélyben, mivel a rendőrség és a titkosszolgálat elképesztően brutális velünk szemben. Van, akit egyszerűen csak azért állítanak elő, mert tüntet. Másokat eszméletvesztésig vertek. Egy várandós anyát úgy megvertek, hogy nem lát, mert bedagadt az arca. Az igazságszolgáltatásban pedig nem bízhatunk, mert a kormány – ez nem túlzás, így igaz – Putyin bábkormánya. Holott nem törvénytelen, amit csinálunk. Jogunk van tüntetni a törvénytelenség ellen. A rendőrség 9-kor, 10-kor hangszórón körbekiabálja, hogy oszoljunk.
– Az engedély hiányában teszik ezt, nemde?
– Nekünk ehhez nem kell engedély, demokráciában jogunk van tiltakozni, ez benne van az alkotmányban – szögezi le ellenkezést nem tűrően Tiko Nadirashvili. – 2008-ban még önök és mi is reménykedtünk, csakhogy elvérzett a rendszerváltó próbálkozás.
– Most pedig már 35 vidéki helyszínen is tüntetnek az emberek. Az biztos, amíg ez a kormány nem megy, addig mi kitartunk. Ráadásul megváltoztatták a választási törvényt, és bevezették orosz mintára az ügynöktörvényt is, büntetik azokat a szervezeteket, amik támogatást kapnak külföldről. De mi akkor is új választásokat és legitim kormányt akarunk!
Amikor az orosz erőszaktól való félelmeikről kérdezem, Tiko ezt mondja:
– Ó, mi már most is úgy festünk, mint akit elfoglaltak. Hisz’ területünk ötöde orosz kézben van. A kormányt is Moszkvából irányítják. De én – filmeshez illően – jó forgatókönyvet látok magam előtt. A rendőrség kezd kifáradni, a kormányhivatalokban meg az állami sajtóban is elkezdődött a felmondási hullám. És már megmozdultak az ország más részei is. Ebből már lehet, lesz valami.