Ha majd bukik Orbán, nagyon mélyről kell visszakapaszkodnunk

Fejetlenség és kapkodás. A pökhendiség és kivagyiság álarca mögül kikandikáló rettenet, az erő látszatát sugárzó félelem. Kiült a majré az arcukra, s egyre többen olvasnak ezekből a jelekből. Félni és félni hagyni – ez az ideológiájuk. Rombolás és lopás a köbön. (A képen: „Mellettem a példaképem…” Borkai és Orbán.)

„Arra még sosem volt példa, hogy december 24-én jelent volna meg a hivatalos közlöny. Most ez is megtörtént, mert sürgős költekezni való akadt: 94 500 millió forintot adott az Orbán-kormány a Mathias Corvinus Collegium (MCC) vagyonát kezelő Tihanyi Alapítványnak… Karácsony napján – miközben önök a fát díszítették – a Vasasnak jutott az év végi gigantikus, 860 milliárdos kormányzati pénzszórásból 350 millió, a Ferencvárosnak háromezermillió a Groupama-stadion korszerűsítésére. Emlékeztetőül: hat évvel ezelőtt 15 000 millióba került. 

Ezerháromszáznyolcvan millió a fideszes városoknak a kieső iparűzési adó pótlására, 49 000 millió a külképviseleteknek, s hogy kussban maradjon mindenki, a teljes összeg öt százaléka, 44 500 millió ment az egészségügynek is – adósságrendezésre. Erre már nincsenek szavak.”

Az idézet Juszt László, az egykori kiváló televíziós újságíró Facebook-posztjából való.

Az elvtársak félnek. Ezért égetnek fel mindent maguk mögött, ezért ártanak – ahol és amennyit csak lehet. Emlékműveket állítanak maguknak: az átrajzolt térképek, a megváltoztatott utcanevek, a megmásított múlt – a rettegés megannyi mementója.

Tudják, hogy a vég nem lesz szép. Hogy nem Soros és a „brüsszeli bürokraták”, hanem a sajátjaik fognak majd rájuk rontani, önmagukból valók lesznek, akik széttépik a gyengét. 

Te is, fiam, Brutus!

Elsőként a Főnököt. Ha már nem a falkavezér a legsikeresebb vadász, funkciója értelmét veszti. Rendesebb falkákban hagyják „tiszteletbeli elnökként” csendben vegetálni, harciasabb hordák széttépik a már semmire sem jó vezetőt.

Néhányan még hisznek a csodafegyverben, de a legtöbben már tudják, hogy nem segít rajtuk semmi. Kiderült, hogy nem tudnak mit kezdeni az országgal, nincsenek válaszaik a kérdésekre, fel sem fogják, hogy ez már a huszonegyedik század.

De addig még megszereznek maguknak mindent, amit lehet. Lopják a lét, viszik haza, vagy amerre a szem ellát. Az elhazudott reményeinket még az ellopott javaknál is nehezebb lesz tőlük visszavenni. 

Nagyon mélyről kell majd visszakapaszkodnunk.