Jó reggelt, minden jót, Németország! – az újságíró archívumából

Évfordulós eseményekhez kötődő vagy éppen akkor, húsz esztendővel ezelőtt különösen időszerű témákat válogatott ki újra közlés – és ismeretterjesztés – céljából. Ez alkalommal a 20. század egyik legfontosabb eseményének, a két Németország egyesülésének óráiban készült helyszíni tudósításait teszi közzé; megjelentek a rövid életű, ám jobb  sorsra érdemes Mai Nap 1990. szeptember végi, október eleji számaiban. Fogadja őket érdeklődéssel, kedves  Olvasó!

Mai Nap, 1990. október 3., szerda

JÓ REGGELT, MINDEN JÓT, NÉMETORSZÁG!

Klküldött munkatársunk, Kulcsár László jelenti Berlinből

Nem aludtak az éjszaka a németek. Nem értek rá. Hiszen 41 esztendő után egyesültek, és ezt az eseményt meg kellett ünnepelni. A történelem hömpölygött kedd késő délutántól Berlin utcáin, terein: az Alexanderplatztól az Unter 
den Línden hársai alatt a Párizsi térig, a reflektorokkal megvilágított Brandenburgi kapuig. 


Nem túlzás: milliók haladtak át oszlopai között, átlépték az egykor államhatárnak jelölt vonalat a nyugati oldalon,  majd egy jóízűt beszélgetve ismeretlenek is ismerőssé, egységes németté válva, vagy legalábbis ezzel érzéssel a szívükben-tudatukban, újra szétváltak. Az tömeg egyik szárnya a Reichstag, a birodalmi gyűlés épülete elé vonult, a másik visszafordult a Linden korzó irányába. Közben petárdák süvítettek, riogatták az idősebb korosztályt. Népünnepély volt ez a javából. Folyt a sör, a forralt bor, a pezsgő. Helyenként ingyen mérték. Kilométerszám fogyott a virsli. A kapatosabbja egymást túlkiabálva örvendezett. Mások megelégedtek vidám zászlólengetéssel, vagy együtt daloltak az utcai verklisekkel.


Másodpercekkel éjfél előtt két-két berlini lány és fiú elindult a hatalmas fekete-vörös-arany nemzeti zászlóval a 
Reichstag előtti Köztársaság téren fölállított 23 méteres árboc felé. Aztán a hatalmas tömeg jelenlétében, az összes német és több tucat külföldi tévéállomás kamerája előtt fölvonta az örök és visszavonhatatlan német egység jelképét. Weizsäcker köztársasági elnök jelentette be a történelmi tényt. Majd fölcsendült a Németország-dal, a himnusz, megkondult a schönebergi városházáról a Reichstag elé szállított Szabadság-harang és a győzelem ünnepét is túlszárnyaló tűzijáték kezdődött Berlin egén.


Helmut, Helmut – zengte százezernyi torok, ezzel köszöntve a politikai pályafutásának csúcsára jutott Kohlt, immár 79 millió német kancellárját, Európa második legnagyob országának kormányfőjét. Brandt exkancellár elsőként gratulált politikai ellenfelének.


Két, négy évtizeden át létezett ország szűnt meg 1990. október 2-án éjfélkor: a Német Demokratikus és a Német 
Szövetségi Köztársaság, hogy egyesülésük által létrejöjjön az egységes német nemzetet magában foglaló új Németország, Európa minden bizonnyal legnagyobb gazdasági hatalma.


Büszkeséggel tölti el a tudósító krónikást, hogy annak aMagyarországnak az állampolgára lehet, amelyik tavaly szeptember közepén szuverén elhatározásától vezérelve megnyitotta határát a keletnémet menekülők előtt. A 
tegnap éjfélig miniszterelnök De Maiziére a berlini Schauspielhausban tartott hivatalos ünnepség részvevőinek hatalmas tapsa közepette emlékeztetett ismételten a tényre: Magyarország lökte ki az első téglát a berlini falból.

Máig emlékszik erre a német átlagpolgár is: a Linden korzó sarkán, a Brandenburgi kapuval szemben álló 
nagykövetségünk bejáratánál gyertyák tucatját gyújtották és virágcsokrokat helyeztek el köszönetük, tiszteletük 
jeléül. Ezrek és tízezrek integettek, kopogtattak be a külképviselet kivilágított előcsarnokában állóknak, köztük 
Németh Miklós volt kormányfőnek és Horn Gyula exkülügyminiszternek, akit máig a csendes német forradalom 
főszereplőiként tisztelnek. A tévéállomások tegnap Horn-interjúkért versenyeztek.


Rengeteg fiatallal beszélgettem az egyesülésről. Valamennyien nagyon komolyan szóltak a németekre háruló felelősségről, amely mostantól minden eddiginél nagyobb. „Nem követhetjük e! apáink, nagyapáink hibáit: minden erőnkkel növelni kell a bizalmat magunk iránt szomszédainkban, minden népben. Fegyverek nélküli Európát akarunk, mindenekelőtt Németországban.”


Kedden éjfélkor az NDK-val együtt megszűnt annak hadserege, határőrsége is, és beolvadt a szövetségi köztársaság egyveres erőibe. Ma az új nemzeti ünnep okán nem dolgoznak a németek: az Ifjú Vállalkozók Szövetsége szerint ez négymilliárd márkájába kerül a népgazdaságnak.


Az átünnepelt-átvirrasztott éjszaka után: Jó reggelt, békés napokat, Németország!