(Szénási Sándor jegyzete) Az újabb nemzeti konzultációt hirdető kormány szerint a közvéleménynek kellene döntenie arról, hogy épp milyen intézkedésekre van szükség a járvány elleni védekezésben. Ez ugyebár nettó hülyeség … Ők csak uralkodni akartak, most meg vannak ijedve, hogy kormányozni tudni is kéne.
A kormány nemzeti konzultációt indít arról, hogy a pandémia miatt életbe léptetett korlátozó intézkedéseket fokozatosan oldják-e fel vagy egyszerre, egyetlen legényes mozdulattal a járvány végén. Müller Cecília azt mondta ugyan, hogy a járványnak nem lesz vége, a nép ez ügyben történő kifaggatása tehát eleve okafogyott, de ezzel most ne foglalkozzunk. Nézzük a dolgot magát, a konzultációt, meg a népet, amelynek a szava tudvalevőleg isten szava.
Ha viszont ebbe most mégsem kevernénk bele a Mindenhatót, el kéne gondolkodnunk azon, hogy a populáció járványügyi bölcsessége mennyire lehet releváns, az tudniillik, hogy mit gondol a vészhelyzetről Mari néni, vagyis én, meg mindenki más, hiszen a hozzáértőket leszámítva belátható: mind Mari nénik vagyunk annak megítélésében, hogy épp milyen intézkedésekre van szükség a járvány elleni védekezésben. De hát Abszurdisztánban így megy ez: amiben kompetensek vagyunk, az önrendelkezésünk jogában, a szólás, gyülekezés jogában, a hatalomtól függetlenül létező egyenlő politikai és jogi feltételekben, a közérdekű információkhoz való hozzáférésben, a szakmai autonómiák megőrzésében, a közpénzek átlátható felhasználásában, és még millió más dologban, nos ilyesmiről kérdés soha nem hangzik el.
Minek is, ezekben a dolgokban a hatalom pontosan tudja, mit akar, más szándékokra nem kíváncsi.
Arról azonban a kormány szándéka szerint a közvéleménynek kellene dönteni, hogy a védettségi igazolvány jelentsen-e felmentést bizonyos korlátozások alól, vagy hogy csak oltott külföldiek jöhetnek-e be, illetve, hogy mi legyen az éttermek, szállodák újranyitásával.
Ez ugyebár nettó hülyeség. Valamint az eddigi nemes hagyományok felrúgása. Eddig csak olyasmiről vallatták az alattvalókat, hogy akarják-e, hogy süssön nap, és viszont ugye nem akarják, hogy migránsok vad hordái becstelenítsék meg lányainkat naponta. Szóval azt kérdezték, amire részint úgyis csak a jóisten tud felelni, részint meg azt, amit odafönt már régen eldöntöttek.
Ez most itt valami új. A kérdések tudniillik valódiak, csak éppen nem nekünk kellene felelni rájuk, hanem azoknak, akik kérdeznek. Akik láthatóan bizonytalanok, mondhatni, elveszettek, félnek nyitni, félnek zárni, nem tudják, mihez kapjanak, igy hát hozzánk nyúlnak, legyen a felelősség a mienk, ha baj lesz.
Ők csak uralkodni akartak, most meg vannak ijedve, hogy kormányozni is tudni kéne.