A történet egyszerű. Házunk belsejében − szép, kedves art deco a múlt század harmincas éveiből − nem messze a lifttől, a hirdetőtáblán megláttam egy zöldes plakátot, rajta ajánlattal. (Nyitó kép: Rédei Katalin felvétele.)
A kerületi önkormányzat Kétfarkú kutyapárti képviselőnője jegyezte, J. Vera Anna, emaillel és telefonnal, valamint az ajánlatuk a hatvan plusznak és külön a hetven plusznak. Segítséget ajánl. Maradjanak otthon, és ők majd segítenek házhoz szállítani, bevásárolni, gyógyszereket kiváltani és kutyát sétáltatni.
Van egy „kétfarkú” kutyám, puli-pumi mix, a fodrász után uszkár külsejű, négyévesen adoptált ebem. Szóval kellene a segítség séta ügyben. Bár a lábunk bírná, de a szabály az szabály. S fene tudja, hogy a hülye vírus nem akar-e belém nyalni. Egy szó, mint száz: írtam éjjel egy emailt JVA-nak (a szórólapról írtam le az elérhetőségét). Másnap délelőtt már jött a válasz, hogy segít-e rajtam egy önkéntes? Hát hogyne. Teljesen elképedtem. Szokatlan eljárás, hogy egy hivatal azonnal válaszoljon. Digitális forradalom ide meg oda.
S délután már élőben megismerhettem Katámat, (R. Katalint). Magas homlok, szép tekintet, maszk, kesztyű, zsilipezés, és már jött is röpke környezettanulmányra. Ránézett Ricsi kutyámra, s rögtön látta, hogy igencsak hasonlít az ő Töki névre hallgató négylábú háztartásbelijére, amelyik ugyancsak kicsi, fekete, kétfarkú. Kata rámosolyodott Ricsire. Házi ebünk valamit azonnal megérzett személyisége kisugárzásából, mert odaszaladt hozzá, és önfeledten nyalogatta a farmerja végét. Szerelem első látásra.
Azóta Kata jön. A kapuban megkapja Ricsit, sétálgatnak a kevés-kutyás utcákon, majd visszatérnek.
Rítus lett.
Érkezése előtt fél órával már mondom Ricsinek: Kata jön. Összekapja magát, várja a pórázt, a nyakába akasztott libegő kakazacskót, és vár. Én is összeszedem magam, még egy kis szemfestéket is feldobok az eseményre, hiszen esemény, hogy találkozunk.
Húsvétkor, mikor átadtam a pórázt, kaptam tőle egy komplett fácánt, meg egy szétnyitható tojásban kutyadesszertet. Amit az ő kutyája küldött az enyémnek. Egyszer a képviselőnő is eljött, s ketten bandukoltak a csendes utcánkban. Ricsi kutya kakazacskóját hintázta a szél. S én elmerengtem azon, hogy vannak hétköznapi kis csodák.
Emberszabású helyi politikusok (kampányon kívül és túl), és vannak igazi önkéntesek, szívderítő emberséggel és kreativitással. Nagyon jólesik.