Második figyelmeztetés címmel hirdették meg a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói a tegnap esti „Zsákutcabált”, amelyen még elhangzottak a beszédek, aztán a lecsapott a vihar. A program véget ért. Véget ért? (Nyitó kép: klubradio.hu)
Nem ért véget! Mert ez nem az a mindent elsöprő égszakadás, földindulás volt, amiben az egyetem erőszakos, hatalmi gőggel felvértezett térfoglalói legszebb álmaikban, legsilányabb színházi frázisaikban reménykedtek: immár nem csak a politika, a természet is segítségükre siet, majd tombol a szél, dörög, villámlik, ömlik az eső, és ettől a fiatalok megrémülnek, megtisztulnak, ijedten hazaszaladnak, aztán szeptember elsején csöndben tudomásul veszik, új idők jönnek.
Tévedtek.
Nem így történt.
A hallgatók egy csapata, egyetértésben sok társukkal, elfoglalta az egyetemet. Elbarikádozták magukat, a Hallgatói Önkormányzat bejelentette: szimbolikusan elfoglalták, és a várható új vezetőség tagjait az épületbe nem engedik be, így tiltakozva az egyetemi önrendelkezés megszüntetése, a modellváltás módja, a hatalmi szóval kinevezett kuratórium és felügyelőbizottság ellen. A diákok a mai napon tárgyalnak az akció további menetéről, a lehetséges tárgyalás alapjairól.
Íme, a „második figyelmeztetés”, ügyelői megfogalmazásban tizenöt perc múlva kezdődik az előadás. Az egyetemi hallgatók jól ismerik a színház szabályait. Fél órával kezdés előtt, még júliusban, a Parlamentnél elhangzott az első figyelmeztetés, akkor még „csak” azt kérték, ne kapkodja el a törvényhozás az egyetem modellváltását. Ne akarja a kormány, a minisztérium a lehetetlent, azaz két nyári hónap alatt átalakítani a százötvenöt éves múltra visszatekintő intézményt! Legyen idő szakmai egyeztetésre, tárgyalásra, és az átalakulás pontos kidolgozására, végrehajtására! Nevezzék ki az egyetem szenátusa által még tavaly novemberben jogszerűen megválasztott rektort, Upor László egyetemi tanárt, és garantálják jogfolytonosságát mandátuma lejártáig! A modellváltás után továbbra is a szenátus választhassa a rektort! Az alapítvány nevében szerepeljen az egyetem szó, azaz Színház- és Filmművészeti Egyetemért Alapítvány legyen, amelynek alapítói joga ne kerüljön át az államtól az alapítványhoz, alapító okiratát a jelenlegi szenátussal egyetértésben fogadják el! A szenátus jelenlegi létszáma ne csökkenjen, jogkörei ne sérüljenek! Az öttagú kuratóriumba három tagot az egyetem szenátusa, kettőt a minisztérium jelöljön! A kuratóriumnak ne lehessen vétójoga a szenátus döntéseivel szemben! Az állam ne vonuljon ki az egyetem finanszírozásából! Készüljön az egyetem rövid, közép- és hosszú távú fenntarthatóságára is kiterjedő, részletes hatástanulmány, melyet a törvényjavaslat benyújtása előtt hozzanak nyilvánosságra! Az ösztöndíjas hallgatói helyek száma és az ösztöndíjak reálértéke hosszú távon se csökkenjen! Ennek a fedezetét az állam célhoz kötötten biztosítsa! A közalkalmazotti státusszal járó financiális juttatások és jogi védelmek hosszú távon se sérüljenek!
A törvényhozás valószínűleg mosolygott, tréfás színészkedésnek vélte, ha egyáltalán meghallotta, majd ahogy szokta, csukott szemmel megszavazta a törvényt.
Aztán telt múlt az idő, tárgyalásról szó sem esett, ezzel szemben az Innovációs és Technológiai Minisztérium suttyomban kinevezte a kuratóriumot, élén természetesen a minden pozíciót maga alá gyűrni kívánó Vidnyánszky Attilával. Válaszul lemondott egyetemi tanári tisztéről olyan méltán elismert művész, mint Zsámbéki Gábor, gyorsan követte őt Gáspár Máté. A szenvedélyek nem csitultak, és amikor politikai „megmondóemberek” önjelölt tudorként hallatták szavukat, elszabadult a pokol.
A színházi szakma által joggal tisztelt Székely Gábor lemondó levelére viszont színészek, rendezők legjobbjai, akik ritkán vagy soha nem hallatják szavukat, szólaltak meg. Békés Italától Fullajtár Andreán át Székely Krisztáig, Udvaros Dorottyától Lázár Katiig, Jordán Tamástól Schilling Árpádig, Cserhalmi Györgytől Blaskó Péterig, Szinetár Miklóstól Bodó Viktorig, Stohl Andrástól László Zsoltig és még sokan mások. Persze, nem maradt csöndben a másik oldal sem, jöttek a vagdalkozások, sértegetések.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem szenátusa eközben határidőre létrehozta mindazokat a dokumentumokat, amelyeket a minisztérium kért. Mindez hiábavaló volt, tárgyalásra senki sem volt hajlandó, ellenben augusztus 24-én Vidnyánszky aláírta azt az alapító dokumentumot, amely tökéletes hatalmat ad a kuratóriumnak, ezzel megszüntetve az egyetem autonómiát. Az iratot augusztus 27-én az egyetem kancellárja kapta meg. És immár nem volt más választás, az egyetem szenátusa és vezetősége tegnap lemondott. Nem vállalja az oktatást Enyedi Ildikó, Ascher Tamás és Bodó Viktor sem.
Amire Vidnyászky Attila szemforgatón, ártatlan képet vágva azt nyilatkozta: „Végig azt hittem, hogy tudunk együtt dolgozni”, és hozzátette, a következő napokban döntenek az új vezetőségről. Mintha csak erre várt volna!
A tanárok többsége egyelőre úgy vélte, felelősségük a hallgatókért arra kötelezi őket, hogy – amíg lehetséges –, tanítsanak. Így mondta ezt a többi között a „Zsákutcabálon” Fullajtár Andrea. Bodó Viktor rendező, Hajdú Szabolcs filmrendező, Németh Gábor forgatókönyvíró egyebek között a hatalom arroganciájáról beszélt, arról, hogy ez a történet nemcsak a Színház- és Filmművészeti Egyetemről szól, hanem az egész országról szól. Aztán jött a vihar. És az egyetemfoglalás.
Íme, a második figyelmeztetés.
Aztán jöhet ügyelői szóval élve az utolsó: Mindenkit kérek színpadra, kezdődik az előadás.
Garantált autonómiát az Egyetemnek! A Színház és Filmművészeti Egyetem hallgatói délután 3 órakor az alábbi nyilatkozatot olvasták fel az egyetem előtt:
A most elhangzó szöveg a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak hivatalos nyilatkozata, minden más megszólalás egyéni véleménynyilvánításnak számít. A nyilatkozat kizárólag teljes terjedelmében, változtatás nélkül közölhető.
Ettől a naptól kezdve rendszeresen fogunk a maihoz hasonló sajtótájékoztatókat tartani.
Az egyetemfoglaló hallgatók fokozottan ügyelnek a járványügyi előírásokra, ezért kérjük, hogy a másfél méteres távolságot önök is tartsák.
Köszönjük mindenkinek, aki részt vett velünk a tegnapi demonstráción, amit az érkező vihar félbeszakított, de később az egyetemen folytatódtak a beszédek és az örömzene. Felemelő volt együtt lenni.
Az egyetemet éjfélkor egy közös visszaszámlálás után elfoglaltuk, és ezzel megkezdtük a közös gondolkodást arról, hogy milyen képzésben szeretnénk részt venni, illetve az intézmény jövőjéről. Ezzel kapcsolatban a következőkre jutottunk:
Garantált autonómiát az Egyetemnek!
Elutasítjuk az egyetem modellváltásáról szóló törvényt jelenlegi formájában.
Elutasítjuk a kuratórium és a felügyelő-bizottság kinevezésének módját, és így a jelenlegi kuratóriumot és felügyelőbizottságot is.
Elutasítjuk a fenntartó által elfogadott alapdokumentumokat.
Elutasítunk bármilyen, önkényesen kinevezett új vezetőséget.
Követeljük a Szenátus jogköreinek a visszaállítását.
Követeljük a lemondott Szenátus által megfogalmazott alapdokumentumok elfogadását.
Követeljük a jelenlegi kuratórium lemondását.
Követeljük, hogy az alapítvány alapító jogai ne kerülhessenek át az államtól az alapítványhoz.
Követeljük, hogy az állam ne vonulhasson ki teljesen az egyetem finanszírozásából.
Követeljük, hogy az egyetem neve kerüljön vissza az alapítvány nevébe.
Nyomatékosan kijelentjük, hogy a pártpolitikától a továbbiakban is elhatárolódunk, és kérjük annak képviselőit, hogy tiszteljék meg ügyünket azzal, hogy távol maradnak tőle.
Az egyetemre további rendelkezésig csak az egyetem jelenlegi polgárai léphetnek be. Kérjük azok türelmét, akik támogatói szándékkal lennének velünk.
