Koncz Zsuzsa – egy élő legenda, aki semmit nem változik, bár rohan az idő… 

Mintha csak most lett volna, pedig fél évszázada annak, hogy életem első interjúját huszonévesként készítettem Koncz Zsuzsával, az Ifjúsági Magazin akkori beat-pop zenei rovat vezetőjeként. Ki hitte volna akkor, hogy egyáltalán leszünk-e valaha hatvanasok meg hetvenesek? 2019? Az évszám is a sci-fik világát idézte volna…

Az Aranytollas Újságírók Társaságának mai rendezvényén Koncz Zsuzsa volt a vendég a Magyar Újságírók Országos Szövetségében. Minden megváltozott ebben a fél évszázadban – vagy éppen hogy semmi? Ne vágj ki minden fát! – énekelte Szörényi–Bródy, a magyar Lennon–McCartney egyik örökbecsű számát Zsuzsa.

Bródy János minden sora ma is igaz.  Olyan szövegeket írt mindig, amelyeknek nm csupán értelmük volt, hanem áthallásuk is. És akinek jó füle (meg hozzá esze is) volt, tudta mit takar ez a virágnyelv, és a szavak mögött mi rejtőzik. „Ez az a ház, hol semmi nem változik” – igen, ezt is Zsuzsa énekelte. És ez az az ország, ahol semmi sem változik – tehetnénk hozzá ma is, évtizedek múltán.  

De nem változik semmit ő sem.

Bár a „Rohan az idő” című slágerrel tűnt fel – amelyet a tévében hallhattunk-láthattunk azon a bizonyos egyetlen csatornán – amelyet műkorcsolyázva énekelt, csakhogy S. Nagy István táncdalos szövegstílusa nem az ő világa volt – jegyezte meg ma is. Nem is énekelte soha koncerten ezt a dalt. A „jöjj el hát, ne menj el, szeretlek” 2×2-szerű sima tematikája nem illik bele az ő világába.

Göncz Árpád, a 20. század legnagyobb szeretettel és tisztelettel övezett politikusa Koncz Zsuzsa egyik koncertjén.

Koncz Zsuzsa: Ha én rózsa volnék…

A Magyar Sajtó Házában tartott beszélgetésen szóba került persze sok minden és mindenki, amiről a mai huszonéveseknek fogalmuk sincs – előbb az Omegával énekelt, meg angol számokkal kezdte – lásd: Dusty Springfield, Cilla Black, a zseniális Brenda Lee és Wanda Jackson –, és bár szerepelt filmen (lásd: Ezek a fiatalok), nem állt szándékában színésznő lenni. Elmondta, hogy gyerekkora óta szíve csücske Franciaország, és nagyon büszke arra, hogy Jacques Chirac elnök a Becsületrenddel tüntette ki. És ha már francia említtetett: ne feledkezzünk meg egy kedves, franciás, sanzonba hajló daláról se: André, zsötem… Persze, a szerelmes ifjút a valóságban nem Andrénak hívták. Zsuzsa büszke arra, hogy őt a vele született, természetes jó ízlése öltöztette, és egy percig sem bánja, hogy egykoron még nem léteztek a manapság minden „valaki” körül hemzsegő stylistok, és senki sem „dizájnolt meg” senkit.

Sok mindenről nem esett szó, de hát nem fér bele minden egy jó órába. Koncz Zsuzsa nagyon diplomatikusan utalt kapcsolatára Szörényi Leventével – elismerve kollégája kiváló zeneszerzői képességeit.

Koncz Zsuzsa mindent elért, amit lehet, ebben a hivatásban. Nagyon jó döntéseket hozott, és mindig okos emberek álltak mellette, kiváló értelmiségi baráti társaság vette körül – nem, mintha ész vagy műveltség dolgában segítségre szorult volna…

Botrányoktól mentes, tiszteletre méltó életút, óvott magánélet, nagyszerű karrier – ez sem mondható el sok magyar énekesnőről.

Dr. Bálint György, az Aranytollas Újságírók Társaságának elnöke is részt vett Koncz Zsuzsa MÚOSZ-beli “fellépésén”; mellette a tudósítás szerzője, dr. Elek Lenke.

Ez a kiemelkedően sikeres szakmai pályafutás persze máig nem ért véget, miért is érne?. Többet dolgozik, mint valaha – tudtuk meg a Ráday Mihály vezette bemutatkozásban.

Minden évben legalább 12 ezer ember tapsol neki az Arénában, és énekli vele együtt azokat a dalokat, amelyekből néhány egy-egy nemzedék himnuszává magasztosult. Ráadásul, amint azt a csütörtöki rendezvényen is hallhattuk, az énekesnő nem szereti a nosztalgiázást, a múltba nem réved, a jelennek, a jövőnek él.

Ezt hallottam nemrég Presser Gábortól is, és Zorán is mindig megújul – igen, csak azért is ezt kell mondani 73 évesen.

Csak ennek van értelme.

Retró válogatás Koncz Zuszsa dalaiból.

(Képek: Kulcsár László)