Kósa szerint a stadionépítés ráfizetés

Stadiont éppolyan érdemes dolog építeni, mint színházat felújítani– mondta Kósa Lajos az ATV-ben. Nem szívesen vitatkozunk a Fidesz alelnökével, hiszen neki majdnem mindenben igaza van, mert nemcsak mindenhez ért, hanem mindenhez is. Annyira okos, hogy még a huszikról és a tüszikről, valamint a hulladékkupakok áfájáról is bármikor képes megközelítőleg érthető előadást tartani. (Nyitó kép: Puskás Öcsi, a száguldó őrnagy.)

Most mégis ellent kell mondanunk Kósa Lajosnak, ráadásul úgy, hogy nem a stadionokat fogjuk fikázni, nem szállunk be abba a kánonba, hogy minek ennyi stadion (minek is?), amikor focinak nyoma sincs (hol itt a foci?), közönségnek (hol a köüzönség?) meg még annyira sem. (Csak tényszerűen megállapítjuk, hogy…) Pocsékba megy minden, stadionba ölt forint, halott pénz. És arról sem kezdenénk értekezni, hogy a legmenőbb magyar csapatokban alig található magyar futballista, a milliárdokba kerülő labdarúgó-akadémiákban nevelkedett játékost pedig távcsővel kell keresni. (És még akkor sem igen találunk belőlük fellelhető példányt.)

Vagyis, valamit nagyon újra kellene gondolni a magyar futballban. Megvannak már a stadionok, le lehetne higgadni, és építés helyett gondolkodni. Átvenni a nálunk eredményesebb futballt játszó országoktól azt, amiben jobbak nálunk, és nem szégyellni tanulni azoktól, aki többet tudnak, mint mi.

De most tényleg nem erről fogok írni. Hanem arról, hogy szemben Kósa Lajos állításával, a stadion éppúgy kifizetődő (lehet), mint a színház. Utóbbit nem kell különösebben magyarázni, a kultúra hosszú távon mindig jó befektetés. Igaz, nem harci terep, ahogyan azt a kormány illusztrisai kezelik. Ily módon a színház is nullaszaldós, netán nyereséges lehet, persze, csak olyan országokban, ahol értéknek tekintik a tudást, és értékesnek a tanult, kulturált embert.

Arra is vannak példák, hogy a stadion is kifizetődő (vállalkozás). Nem nálunk, Magyarországon, mert mi ebben is unorotodoxok vagyunk, hanem azokban az országokban, amelyeknek a futballját a mi focink helyett nézzük a tévében. Ezen országok válogatottjai és klubcsapatai a nagy nemzetközi tornákon rendre bizonyítják, hogy lehet a labdarúgást eredményesen is művelni.

Ennélfogva, innen száll az üzenet Kósa Lajosnak és mindenkinek, aki a stadionépítések körül maszatol, hogy ne legyen kishitű. Higgyen abban, hogy a stadion és a futball is lehet jó befektetés, csak kellenek hozzá olyan emberek – futballisták, edzők, sportvezetők –, akik értenek a dolgukhoz. Akik nem a lenyúlás miatt sertepertélnek a futball és a stadionépítések körül, hanem olyan játékot látnak ebben a sportban, ami, ha jól menedzselik, és nem lopják el a befektetett pénz egy részét, üzletnek nyerő lehet.