A Wikipedia még nem frissítette az L. Simon Lászlóról szóló bejegyzését: „L. Simon László (Székesfehérvár, 1972. március 28.–) József Attila-díjas magyar író, költő, balettszerző, szerkesztő, vállalkozó, politikus. 2004 és 2010 között a Magyar Írószövetség titkára, 2010-től fideszes országgyűlési képviselő, az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának elnöke, 2011 októberétől a Nemzeti Kulturális Alap Bizottságának elnöke, 2012. június 18-tól 2013. február 27-ig a kultúráért felelős államtitkár. A 2016-os Befolyás-barométer szerint ő Magyarország 32. legbefolyásosabb személye. A Velencei-tó partján fekvő Agárdon él. (A nyitó illusztráció forrása: ellenszel.hu.)
2016. június 30-án Lázár János kancelláriaminiszter bejelentette, hogy menesztik L. Simon Lászlót az addig betöltött, kulturális örökségvédelemért és kiemelt kulturális beruházásokért felelős államtitkári tisztségéből. A köztársasági elnök L. Simon Lászlót, a Miniszterelnökség államtitkárát e megbízatása alól 2016. július 6-i hatállyal felmentette.
2017. január 26-tól a Figyelő háromtagú szerkesztőbizottságának a tagja. 2017 óta a Mezőgazdasági Bizottság alelnöke, 2021. július 31-étől a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója…”
Nem sokkal ebéd után érkezett meg L. Simon László közleménye:
„Csák János miniszter ma reggel közölte velem, hogy felment a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatói pozíciójából, mert álláspontja szerint szabotáltam a gyermekvédelmi törvényt. A döntést tudomásul veszem, azonban elfogadni nem tudom azt. A World Press Photo kiállítás képeinek bemutatásával a múzeum szándékosan semmilyen jogszabályt nem sértett meg.
Ezt maga minisztérium is elismerte korábbi levelében: „Álláspontom szerint szándékos jogsértésre utaló körülmény a Magyar Nemzeti Múzeum részéről nem merül fel (…)”
A minisztériumi közleményben foglaltakkal ellentétben a fenntartó utasítását késlekedés nélkül és maradéktalanul betartottuk, a 18 év alatti korlátozást bevezettük és erről a fenntartót azonnal értesítettük.
Négygyermekes apaként, nagyszülőként határozottan visszautasítom, hogy gyermekeinket tőlem vagy az általam vezetett intézménytől kellene megvédeni.”
A szerk. megj. ezúttal elmarad. Föltehetően ugyanaz lenne, mint az érintetté, továbbá azoké, akik egy 19. századi véleményt hangoztatva vallják: a világ legjelesebb fotoriportereinek képeiből válogatott World Press Photo kiállítás némely felvételei „megrontják” a 18 évesnél fiatalabbakat, és azok egy része nyomban „ferde hajlamúvá” válik, a másik része pedig rohan a kórházba, hogy fiúból lánnyá, lányból fiúvá operáltassa magát.
Idáig süllyedt Magyarország a 21. század harmadik évtizedében, amely fölött csak azért kel föl a Nap, mert az angyalok reggelente fanfárok hangjára fölemelik a kipcsakok vetette ágyából, és szállnak vele mindaddig, míg el nem fáradnak, azaz napnyugtáig. Quo vadis Hungaria? A középkori sötétségbe?