Kiemelten nagy megemlékező ünnepséget tartottak napra pontosan, 1987. október 28-án, 750 évvel Berlin első oklevéli említése után az akkor még csak nem egészen fél Berlinben, az egykori Német Demokratikus Köztársaság fővárosában, és annak jelképes épületében, a Vörös Városházán. A Berlin-Mitte kerületben álló, Hermann Friedrich Waesemann által tervezett és 1861–69 között neoreneszánsz stílusban emelt épülettömb a második világháború berlini csatáiban súlyosan megsérült, 1950–56 között elismerésre méltó módon helyreállították. Az immár évtizedek óta újra német főváros szenátusának és mindenkori polgármesterének székhelye továbbra is a Rotes Rathaus. Amikor az alábbi interjú készült, Erhard Krack (Danzig Szabad Város/Gdansk, *1931. január 9. – Berlin, +2000. december 13.) 1974–90 közt volt a II. világháború után négy részre fölosztott egykori birodalmi főváros egy részének, Kelet-Berlinnek, az NDK fővárosának a főpolgármestere. Ebbéli tisztségében nyilatkozott e sorok szerzőjének; az interjú az akkor nagy példányszámú magazin, a „Képes7” 1987. június 26-i számában jelent meg. (A nyitó kép már jóval később, az egyesült Németország egyesült fővárosa (rendszereket, történelmi eseményeket túlélt) polgármesteri hivataláról, a Vörös Városházáról készült.)
«Neve óhatatlanul bekerül Európa egyik nagyvárosa, Berlin történetébe. Azon metropoliséba, amelyik az idén ünnepli alapításának 750. évfordulóját. A berlini magisztrátus, az NDK fővárosa tanácsának első számú választott tisztségviselője – immár 13. esztendeje – az 1931-ben született Erhard Krack. Hivatalában, a Vörös Városházán csengett hívásunkra a telefon.
– Főpolgármester úr! Milyen élményekben részesülnek a berliniek és vendégeik a jubileumi esztendőben?
– Majd’ négyszáz oldalas ünnepi kalendáriumunk 2200-nál is több rendezvényt sorol föl, közte mintegy 300 együttes és szólista vendégjátékát 40 országból. Ne kívánja, hogy részletezzem a sok műsort, de hadd emeljem ki a nagy népünnepélyeket! A fénypont a július 4-i történelmi kosztümös felvonulás lesz: 42 ezer közreműködővel, közte tízezer zenésszel. Megelevenedik azon a szombaton Berlin 750 esztendős históriája, amihez a kétnapos történelmi vásár is hozzájárul majd. Népünnepélyszámba megy a július 25–26-i vízi parádé is, valamint az ország megyéinek köszöntője a főváros születésnapján.
– Rengeteget építettek a múlt években Berlinben: városnegyedek, új utcák, terek létesültek. Szemet-lelket gyönyörködtető a Nikolai-negyed és Európa egyik legszebb tere: az Akadémia tér. Beépülnek a híres Friedrichstraße foghíjai is…
– Hatalmas építési terület a két és fél kilométeres Friedrichstraße, amely a XIX. század végétől a II. világháború kezdetéig a világváros üzleti központja volt. Az akkori luxusüzletek, szállodák, bankpaloták, szerkesztőségek, fényes lokálok a császári időkben csakúgy, mint a weimari köztársaság éveiben még jobban kiemelték az akkori Németország kiáltó és jól látható, drasztikus ellentéteit.
A Friedrichstraßén s a vele nagyjából párhuzamos Otto-Grotewohl-Straßén 3000-nél több lakást építünk. Ezenkívül üzletek, éttermek, premier-filmszínházaik, galériák, könyvesboltok, műkereskedések, diszkók nyílnak majd és újjászületik az egykor világhírű Télikert-varieté, a bálház. A sok új mellett igyekszünk megőrizni mindazt a régit is, ami visszaadja a híres berlini utca hajdan oly jellegzetes képét, hangulatát. A tervek szerint 1990-ben átadjuk az új-régi „körutat”.
– Hallottam, hogy Berlinben sok-sok év után folytatják a földalatti építését.
– Tíz és fél kilométeres új szakaszt építünk az új városnegyedekhez, Hellersdorfba és Hönowba. Jelenleg ez a legnagyobb berlini közlekedési beruházás. A tömegközlekedés javítására egyébként is nagyon oda kell figyelnünk: a múlt másfél évtizedben 22 kilométer új gyorsvasúti pályát és 24 kilométer villamosvonalat építettünk. Ezt egyszerűen kikövetelte magának a felduzzadt forgalom.
– Az év elején a berlini rádió egyik fórumműsorában a hallgatók várospolitikai kérdéseire próbált részletesen válaszolni. Az idő hiányában azonban nem tellett mindegyikre és akkor megígérte, hogy írásban felel az érdeklődőknek. Mire voltak kíváncsiak a berlini polgárok?
– A válaszokat már elküldtem. Siettem, miután tevékenységem egyik fő követelményének tartom a jó kapcsolatok ápolását polgárainkkal. A legtöbb kérdés egyébként a közvetlen lakóhelyi környezet, a városnegyed, a kerület fejlesztési elképzeléseit firtatta. Hol folytatjuk a korszerűsítéseket, a rekonstrukciókat, hol építünk játszótereket, diszkókat a fiataloknak…
– Felépítik a jubileumi esztendőben az ifjúság házát?
– Benne van Berlin ötéves tervében, és remélem, hogy a hátralévő esztendőkben, 1988–90 között fölépül.
– Az imént követelményként említette a jó kapcsolatok ápolását a polgárokkal, s a városlakókat szolgáló kommunális politikát. Mit tesz ön és a magisztrátus, hogy kellemesebben éljenek a berliniek?
– A kulcsszavak: a gazdaság- és a szociálpolitika egysége. Berlinben, miként az egész NDK-ban, 1990-ig megoldjuk a lakásgondokat. Elsők leszünk ezzel a német történelemben. A századfordulón fölgyorsult kapitalista fejlődés éveiben elképesztő lakáshiány volt nagyvárosainkban, mindenekelőtt pedig Berlinben. Sok helyütt egy-egy szobában tízen, tizenketten is vegetáltak. A második világháborúban a lakásállomány fele elpusztult, súlyosan megsérült. A romhalmazok eltávolítása után, az ötvenes években épültek az első lakóháztömbök. 1970-ben 19, 1980-ban 49, tavaly már 90 lakás készült el naponta Berlinben. 1971 óta 290 ezer új otthont teremtettünk – országos építőipari közreműködéssel – a berlinieknek.
– Ünnepi alkalmakkor díszes láncot visel ön, mint főpolgármester. Mit jelképez ez?
– Berlin 750 esztendős történelmét örökítették meg e lánc érmein az ötvösök. Legalul az NDK, fölötte Berlin címere van az érméken, másik oldalukon a békegalambbal és a Vörös Városházával. A tizenegy kisebb medália a főváros kerületeit jelképezi. Az egyik oldalsó érme a legrégebbi berlini várospecsét utánzata 1260-ból. A másik az úgynevezett „nagy városi pecsét” 1709-ből, abból az esztendőből, amikor a két testvérváros, Berlin és Cölln fő- és székvárossá egyesült.»
Ez a felvétel a Berlin 750. évfordulóján és utána még egy ideig elképzelhetetlen eseményen – 1989. december 22-én – készült. Hans Modrow, az NDK Minisztertanácsának elnöke, Dorothee Wilms, a németek közötti kapcsolatokért felelős szövetségi miniszter, Helmut Kohl szövetségi kancellár és Walter Momper (Nyugat-Berlin), a kormányzó polgármester a Brandenburgi kapu megnyitóján 1989. december 22-én. A háttérben Kohl és Momper között Erhard Krack (Kelet-Berlin) főpolgármester, Momper előtt Friederike lánya. Jobbra a képen: Walter Scheel, Otto Graf Lambsdorff és Hans-Dietrich Genscher.
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)
