Legyen-e négynapos munkahét Magyarországon?

Egyelőre még gyerekcipőben jár a felvetés, de végül is nem teljesíthetetlen változtatásról lenne szó. Kétszáz éve normálisnak számított heti 80–100 óra ledolgozása, rá jó évre pedig elterjedt a negyvenórás munkahét. Ha a jövőben egy nappal kevesebbet kellene dolgoznunk, ami csupán 8 órával teszi rövidebbé a heti munkával töltött időnket, ez már nem is olyan nagy fordulat – írja a creditline.hu. (A nyitó kép forrása: watson.ch.)

Az eddig végzett tanulmányok arra a következtetésre jutottak, hogy a bevezetés előtti időszakhoz képest a munkavállalók produktívabban dolgoztak, teljesítményük növekedett. Fontos megemlíteni a hatékonyságnövekedés mellett az érintettek elégedettségét, ami leginkább a kiegyensúlyozott magánéletből fakad. A munkából jelentkező stresszfaktort is enyhébbnek ítélték meg a munkavégzés alatt, ezáltal kis híján az összes megkérdezett dolgoznék a továbbiakban is a négynapos munkarend szerint.

A munkavállaló számára az lenne a legkedvezőbb, ha a négynapos munkahét nem okozna a változást a fizetésben és maradna a nyolcórás munkanap.

Ám az is szóba jöhet, hogy a munkáltató a ledolgozandó óraszámot nem csökkentené, hanem négy napban várná el azt a teljesítményt, amit eddig öt nap alatt produkáltak a beosztottak. Ezáltal pár órával hosszabbodnának a munkanapok.

A másik opció – amibe szintén kevesen egyeznének bele –, az a rövidebb munkarend, kevesebb fizetés mellett:

  • Ha négy nap alatt dolgoznánk le a negyven órát, a műszakok végére a hatékonyságunk, produktivitásunk biztosan csökkenne, emellett kevesebb motivációval indulnánk neki a napnak. Kevesebb szabadidőnk jutna a munkanapokon, amit a hosszabb hétvége ellentételezne.
  • Ha kevesebbet kellene dolgoznunk, viszont a bérünk is arányosan csökkenne, valószínűleg nem elégednénk meg az alacsonyabb fizetéssel. A többségünk mellékállást keresne a kiesett kereset pótlására, ami ugyanoda vezetne, amit a normál, ötnapos munkahét eredményez.

A vállalatok egyelőre szkeptikusak a változtatást illetően, miközben egyre több indok szól a modell mellett, vagyis mind többen vezethetik be a rövidebb munkarendet.

Másrészről pedig a közeli jövőben ez követendő elvárás lehet, aminek alkalmazása tükrözheti a versenyképességet a munkaerőpiacon.