Tóth Barnabás olyat tud, amit kevesen. Nyugodtan sorolhatjuk a legnagyobbak közé, akár odaítélik legújabb filmjének az Oscar-díjat, akár nem. Persze, hogy sokat számítanak a díjak, az elismerés trófeái az alkotóknak a további munkájukhoz és a nézőknek is, a kebeldagadáshoz, de nincsen az a díj, ami a befogadó megrendülését leírhatná, vagy befolyásolná. Csak sírni, sírni és sírni lehet, az Akik maradtak nézése közben, és utána is nagyon sokáig…
Egy súlyos kelet-európai történet légiesen könnyed, elegáns előadásban, ahol a filmes elkerül minden közhelyet, túlbeszélést, képes humorral és finom utalásokkal feltárni őrületes lelki traumákat és történelmi poklokat. Olyan színészválasztás és színészvezetés dicséri értő munkáját, amivel igazi csodát tesz a két nagyszerű főszereplő Szőke Abigél és Hajduk Károly.
„A szép-emberit akartam megírni, azt, amit az én túlélőimtől kaptam, láttam. Az ocsmány-emberit már annyian megírták” – írja F. Várkonyi Zsuzsa a Férfiidők lányregénye hátlapján. A film ebből a könyvből készült, ebben a szellemben.
„Rengeteg könyv, film foglalkozik a tettesekkel és az áldozatokkal, magával a holokauszttal. De alig esik szó a túlélőkről. Hogy mi lett azokkal, akik hazajöttek? Akik maradtak? 1948-ban, mondjuk, Budapesten.
Számomra ez a film elsősorban egy hős ember története, aki félholt testi-lelki állapotából még egyszer, utoljára összekapja magát, hogy megmentsen egy fiatal lányt. Helyzetével, noha megtehetné, nemhogy nem él vissza egy pillanatra sem, de még inkább, folyamatosan újabb áldozatokat hoz azért a szeretett lényért, aki a saját életkedvét is visszaadta. Ezért ez egy modernkori lovagi történet. Példát mutat, ugyanakkor semminemű életszerűtlen fordulattal, hamis reménnyel nem kecsegtet.
A film folyamatos egyensúlyozás különböző érzelmek, múlt és jövő, bánat és öröm határán. „…Akkor vagyok boldog, ha a nézőt sikerül átvinnem ezen a vékony kötélen anélkül, hogy bármelyik oldalra lepottyannánk” – mondja Tóth Barnabás, rendező.
És igen, sikerül neki.
Tóth Barnabás 2003-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 2005-ben Vonaton című filmjét Cannes-ban mutatták be, további 90 fesztiválon 30 díjat nyert. 2007-ben a Született lúzer című televíziós vígjátéksorozatot rendezte, ami az első, magyar forgatókönyv alapján készült HBO-sorozat volt. 2009-ben készült el első nagyjátékfilmje, a Rózsaszín sajt.
2013-ban az Újratervezés című kisjátékfilmje a rákövetkező évben valósággal „robbantotta a világhálót” – egy hét alatt másfél millióan kattintottak rá.
Susotázs című kisjátékfilmjét beválogatták a 2019-i Oscar-díj legjobb élőszereplős rövidfilm-kategóriájának 10 kisfilmet tartalmazó szűkített listájára. Ez a film egy hét alatt negyedmillió nézőt vonzott, 70 fesztiválon eddig 26 díjat nyert. Huszonkét országban forgatott különböző televízióknak riport- és dokumentumfilmeket.
És most itt az Oscar-díj előszobájában egy olyan filmmel áll, ami koronája lehet az eddigi munkának és sikereknek. Aladár és Klára története lélekemelő, könnyedséggel és melegséggel teli film a szeretet gyógyító erejéről. Klára impulzív és makacs kamaszból fokozatosan fiatal nővé érik a férfi óvó szárnyai alatt, míg az orvos élete új értelmet nyer a lányról való gondoskodás által. Mindketten a túléléssel küszködnek, de talán több eséllyel, mint más kortársuk, mert korábbi életükből van elegendő szeretetforrásuk, ami nemcsak 1944 traumáját segít begyógyítani, hanem tartást ad az 50-es éveket is átvészelni.
Egyszerű eszközök, szinte csak utalások, a félmondatok, a pillantások és apró részletek ereje, semmi melodráma, semmi életbölcsesség, vagy történelemlecke, csak végtelenül emberi és egyszerű, szerethető film, és már elkezdte a menetelését az Egyesült Államokban, a világpremierje a Telluride Filmfesztiválon volt, majd azóta kiderült az is, hogy amerikai forgalmazója is akadt, így decemberben ott is mozikba fog kerülni.
Az „Akik maradtak” szeptember 26-tól látható a hazai mozik műsorán. Ezt a filmet meg kell nézni, mert remekmű.