A történelem legmeghatározóbb mozzanatait is új megvilágításba helyezhetik a 21. század technológiái. Nemrég lézerszkennerekkel felszerelt drónokat vittek végig a II. világháború által érintett területeken; a készülékek másodpercenként 300 ezer (!) mérést végeznek, és kiváló alapot adnak egy-egy 3D-s modellezéshez.
A szkennerek hullámai áthatolnak azokon a fákon, bokrokon, amik az utóbbi 70–80 évben nőttek, ekként ma este kilenc órától a nézők előtt is föltárul a múlt a Viasat Historyn, ha megtekinti az este kilenc órakor kezdődő „A II. világháború drónnal – A bizonyítékokat pásztázva” című dokumentumsorozat első részét. Meghökkentő információkat tudhat meg a hitleri Harmadik Birodalom utolsó ellentámadásáról, illetve arról is, hogy a normandiai partraszállás véresebb volt, mint mostanáig hittük.
A halál ötven órája című filmklasszikust is megihlető ardenneki offenzíva volt a Harmadik Birodalom utolsó ellentámadása, egyben a legnagyobb és leghalálosabb csata, amiben az amerikai hadsereg részt vett. A 600 000-ből mintegy 20 000 amerikai katona vesztette életét. Olyan legendássá vált alakulatok harcoltak, mint a 101. légi szállítású hadosztály és a gyakorta figyelmen kívül hagyott egység, az afro-amerikai katonákból álló 333. tábori tüzérség. Utóbbi a pontosságáról volt híres: kilenc mérföldről tüzeltek egy náci tankra, és a négy lövésből három célba is talált.
Azt viszont senki sem tudta pontosan, hol állomásoztak, amikor a németek 1944 decemberében váratlanul elindították az offenzívát. A dokumentumfilmes csapat végül a belgiumi Schoenberg melletti erdőben bukkant rá az egység nyomaira.
A szkennerekkel felszerelt drónok nem csupán azokat az árkokat tárták fel az erdőben, ahol a katonák meghúzódtak, de lenyomataik alapján azokat az állásokat is, amelyekre a lövegeket telepítették.
A D-Day kétségkívül a II. világháború egyik leghíresebb mozzanata: a szövetségesek hétezer hajó segítségével egyetlen nap alatt 156 000 katonát juttattak Franciaországba, hogy megfordítsák a háború menetét. Bár a németek Pas-de-Calais megyében, a La Manche legszűkebb pontjánál várták a partaszállást, ez végül Normandiában történt meg, méghozzá öt helyen. Közülük az Omaha kódnevű szakaszon különösen véres ütközet zajlott le: az oda vezényelt 35 000 amerikai katonából 2400 életét veszítette. Estére az amerikai erők elfoglalták a partot, de a hadművelet nem lett volna sikeres, ha egy néhány száz fős brit kommandónak nem sikerült volna elfoglalnia Port en Bessin városát, amely elválasztotta a kanadai és brit erőket az amerikaiaktól.
Ezt az összecsapást a szkenneres drónok segítségével most először sikerült pontosan rekonstruálni a mindaddig rejtve maradt lőállások, árkok felfedezésével. A felderítő munkában egy korabeli légi felvétel is segített, amelyet a mostani adatokkal összevetve a filmesek kimutatták: az összecsapás nem csupán többfrontos volt, de véresebb és keményebb is, mint sejtették.
Ha a kommandósok elbuktak volna, akkor az amerikai hadsereg nem tudott volna egyesülni a brit és kanadai erőkkel, így az egész partraszállás katasztrófába torkollhatott volna.